KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Egy józan hang

Romsics Ignác: Kosáry Domokos. A történetíró, a tudománypolitikus és az ember 1913–2007

Kritika

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Az élet­rajz­írónak bizonyos szempontból szerencséje volt, hiszen Kosárynak közel 300 dobozból álló irathagyatékát őrzik Pest megye levéltárában, és már életében is számos cikk és interjú foglalkozott vele, de Romsics valóban heroikus munkát végezve szintetizált gyakorlatilag minden vele kapcsolatos információt. Ennek eredménye ez az elképesztő forrásanyagra támaszkodó, bőségesen adatolt, Kosáry életét helyenként majdhogynem napra pontosan követő munka. A könyv kilenc fejezetre osztva tárgyalja a trianoni döntés előtti felvidéki, kimondottan polgári értelmiségi evangélikus családba született Kosáry életútját egészen 2007-es haláláig.

A család 1920-ra kötött ki Budapesten, ahol a kimondottan tehetséges fiú előbb a Trefort utcai „Mintában”, majd Eötvös kollégistaként történelem–latin szakon az ELTE-n tanult, Szekfű Gyula tanítványaként. A több idegen nyelven beszélő Kosáry a kor meghatározó történészeinek patronálásával tanult Párizsban és Londonban is, majd maga is a Horthy-rendszer egyik kiemelkedő történészévé vált, egyes munkáival a rendszert is legitimálva, alkalmanként kultúrdiplomáciai munkát is végezve. 1945 után ismét a középpontba került, és néhány évig úgy tűnt, ő lesz az új Magyarország fő történésze – mígnem nyugatos, demokratikus, szolidáris, de következetesen antimarxista megközelítése egyre több mindenkinek szúrt szemet. Végül egykori „polgári történészként” szép lassan minden pozícióját elvesztette. 1956-ban szerepet vállalt a történészek forradalmi szervezeteiben, de végül azért ítélték börtönbüntetésre, mert az általa a forradalomról gyűjtött anyag alapján információkat adott külföldi követségeknek, amelyeket azok az ’56-ról szóló ENSZ-jelentéshez használtak fel. 1960-ban amnesztiával szabadult, és csak az 1960-as évek végén került vissza a szakmai körforgásba, amikor az MTA Történettudományi Intézetében kapott kutatói állást. Az 1980-as évekre ő lett az egyik legismertebb magyar történész, a rendszerváltás után 1990-től pedig hat éven át töltötte be az MTA elnöki posztját, s elindította az új tudományos infrastruktúra kialakítását. Még 90 felett is elvállalta az 1956-os forradalom 50. évfordulós megemlékezéseinek szervezését, 2006-ban azonban a központi ’56-os emlékmű avatásán a tüntetők őt is kifütyülték.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.