A Magyar Narancs februárban írta meg, hogy az Akadémia kivéreztetését levezénylő Palkovics László úgy kapott 800 ezres fizetést az MTA-tól, hogy közben nem publikált, holott ez a feladat a szerződésében is benne volt.
Palkovics minisztériuma, az ITM úgy magyarázta a dolgot, hogy Palkovics kutatási tevékenysége miniszterként "csak szakmai tanácsadásra terjedhet ki", valamint „Palkovics László nem tartja elfogadhatónak azt az egyébként bevett gyakorlatot, hogy olyan publikációkon tüntesse fel a nevét szerzőként, amelyeknek csak az előkészítésében vagy koordinálásában vett részt.“
Viszont ha egy kutató részt vesz egy kutatás koordinálásában, előkészítésében, akkor a publikáció egyik erre szolgáló részében (Aknowledgements) a szerzők ezt név szerint megköszönik a tudományos etika szabályai szerint — erre most Kozák Eszter, az MTA TTK dolgozója hívta fel a figyelmet a 444.hu-n.
| ||
Kozák egyenként átnézte a SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának évenkénti összes publikációját, ami 2016 és 2018 között 193 publikációt jelent, beleértve könyveket és konferenciákat is. Kozák azt kereste, hogy a kutatók hányszor mondanak köszönetet Palkovics Lászlónak, aki a minisztérium szerint koordinálással vagy tanácsadással segített kutatásokat.
A válasz: egyszer sem.
Kozák szerint két eset lehetséges: vagy a publikációkat jegyző kutatók követtek el etikai vétséget azzal, hogy valamiért nem köszönték meg Palkovics segítő munkáját, vagy a miniszter a vizsgált években egyetlen kutatáshoz sem járult hozzá.
"Akadémiai dolgozóként úgy gondolom, a jelen helyzetben rendkívül fontos ennek az ügynek a tisztázása. Rossz hírét kelti az MTA-nak, és táplálja a kutatóhálózat nem kellően hatékony működését érintő vádakat az, ha egy semmilyen tudományos eredményt fel nem mutató "kutató munkatársat" az akadémiai kutatóhálózat nem képes kivetni magából, márpedig itt valószínűleg ez történt. Nem utolsósorban Palkovics László elhúzódó tudós karrierje rendkívül megalázó a SZTAKI és más akadémiai kutatóintézetek azon munkatársaival szemben, akik ténylegesen kutatómunkát végeznek, és rangos folyóiratokban publikálnak, az esetek nagy részében jelentősen kevesebb fizetésért“ — írja Kozák.
A kutatót nem hagyja nyugodni, hogy az egész botrányos történetnek „végül semmiféle következménye nem lett, sem az Akadémián belül, sem a nagyobb nyilvánosság előtt, úgy látszik.“
