"Székesfehérváron dr. Sulyok László néven egy ügyvéd volt 1945 előtt, s egy ilyen nevű ügyvéd ellen indult nyomozás a német megszállást dicsőítő, a magyar nemzetiszocialista mozgalom mellett mozgósító cikkéért a háború után. Magyarország új államfőjének, Sulyok Tamásnak apját dr. Sulyok Lászlónak hívták, aki fehérvári ügyvéd volt és bujkált 1945 után. Mit mondott erről eddig az elnök, és mi lehet az igazság?" – teszi fel a kérdést Karsai László történész a hvg.hu-n közölt írásában.
Karasai László azt írja: "A március 5-én hivatalba lépő új államfő, dr. Sulyok Tamás még az Alkotmánybíróság elnökeként 2023-ban a Kolozsvári Magyar Napok vendége volt, ott készített vele interjút a Krónika.
Ebben a beszélgetésben dr. Sulyok Tamás azt állította, hogy szüleitől és nagyobb testvéreitől szerzett tudomást a családját érintő kommunista rendszer borzalmairól. Elsősorban arról, hogy édesapját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság. Főleg és elsősorban azért, mert székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan asszony ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett. Ennek a párttitkárnak kapóra jött a leszámolás – állítja dr. Sulyok Tamás –, hogy nemcsak a család vagyonát sajátították ki, hanem édesapjára halálos ítéletet mondtak ki.
Szerinte csak úgy tudta elkerülni a kivégzését az apja, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált, papírok nélkül.
Az biztos, hogy ha valóban nagyon kellett volna dr. Sulyok édesapjának bujkálnia, akkor „az ország másik felét” furcsán választotta ki, hiszen felesége szülővárosába, Kiskunfélegyházára költözött. A két város között a távolság (légvonalban) nem több 121 kilométernél. A nagy elrejtőzésben vele tartott a felesége és két idősebb gyermeke is, és a jövendő főalkotmánybíró és államfő is itt született 1956-ban" – idézi a történész Sulyok Tamás szavait, majd kijelenti:
Az interjúban elhangzott történetnek nincs valóságalapja. Dr. Sulyok Tamás vagy rosszul tudja, vagy hazudik.
Édesapját, dr. Sulyok László székesfehérvári ügyvédet soha, senki, legkevésbé a népbíróság nem ítélte halálra. Az igaz, hogy elkezdett bujkálni, de nem 1946-ban, és nem az állítólagos halálra ítélése után, hanem már 1945 tavaszán, közvetlenül a felszabadulás után.
1945. május 25-én rendelték el a nyomozást az ügyében, ekkor már hetek óta „szökésben volt” – áll a korabeli népügyészségi aktában. Azért körözték, mert tisztázni akarták a nyilas mozgalomban játszott szerepét. Pontosabban fogalmazva a Baky-Pálffy-féle náci kollaboráns kis pártban játszott szerepét. A hatóságok azért figyeltek fel rá, és ő azért látta jónak elrejtőzni, mert 1944. június 17-én a Fejérmegyei Napló a címlapon, közvetlenül Horthy Miklós kormányzó 76. születésnapját ünneplő egyhasábos cikk mellett „Zászlóbontás” címmel közölte dr. Sulyok Lászlónak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) Fejér megyei vezetőjének a cikkét" – írja Karsai László.
A történész szerint "a magyar nemzetiszocialista párt új megyevezetője,
dr. Sulyok László inkriminált cikkének bevezetőjében hazánk német (náci) megszállását azzal ünnepli, hogy 1944 március végén „végre levegőhöz jutottunk”.
Szerinte mostantól újra a magyar lehet az úr a saját hazájában. Az 1944. június 17-én megjelent cikkben a „most” szó használata egy külön kérdést vet fel. A vidéki zsidóság jól megszervezett deportálása ekkor már jó egy hónapja zajlott."
Azt nem tudni, dr. Sulyok László cikkének megjelenését mennyivel előzte meg a kézirat leadása, mennyire utalt a székesfehérvári deportálásokra, amikor az országban végbement fordulatot éltette – jegyzi meg a történész. "Az biztos, hogy ennek az 1944. június 17-i újságnak a vásárlói a napokban megtörtént deportálások ismeretében olvasták és értelmezték azt a mondatot, hogy „most a belső megtisztulással egyidejűleg a magyar népi szervezettség útjára kell lépnünk, hogy a nemzet sebeit begyógyíthassuk”.
Dr. Sulyok László a cikkben szükségesnek látja még a nemzeti erők becsületes és alkotó összefogását, a lankadatlan harcot a győzelemért a szövetséges (és tegyük hozzá: náci) Németország oldalán. Egyetértően idézi pártvezetője, Baky László egyik beszédét, aki kijelentette:
Magyarországon nemzetiszocializmus lesz, ha pedig elbuknánk, az a halált jelentené.”
Karsaiszerin "azt talán nem kell különösebben elemezni, hogy milyen elvakultnak, tájékozatlannak, nácibarátnak és antiszemitának kellett lennie annak, aki 1944. június közepén egy ilyen tartalmú cikket publikál, és elvállalja – kiharcolja magának? – az MNSZP megyevezetői posztját. Teljesen érthető, hogy dr. Sulyok László a háború után jónak látta, hogy elbújjon. Nem lehetett semmiféle válóperes védőügyvéd 1945–1946-ban, mert főleg e miatt a cikke miatt körözték. Nem túl sokáig.
1945. december 31-én a székesfehérvári népügyészség 645/1945. sz. alatt kelt határozatával a nyomozást az ügyében beszüntette. Most már konkrét vádat is megfogalmaztak: a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megyevezetői tisztségét elvállalta, a nyilas Fejér Megyei Naplóban „Zászlót bontottunk” (sic!) c. vezető cikket tett közzé, melyben fasiszta és demokráciaellenes irányzatok érdekében végzett propagandamunkát.
A nyomozás megszüntetését azzal indokolta a megyei vezető népügyész, hogy a gyanúsított a nyomozás során feltalálható és kihallgatható nem volt, személyleírása nem volt beszerezhető" – idézi a történész, majd így folytatja:
Most már csak egyetlen kérdés vár tisztázásra: tudja mindezt az apjáról dr. Sulyok Tamás főbíró, az új államelnök, vagy nem? Ha tudja, akkor tudatosan hazudik, hamisít, legendát gyárt nemzetiszocialista apja állítólagos halálra ítéléséről.
Vagy csak egy nagyon könnyen megtéveszthető, naiv emberről van szó, aki mindent elhisz, amit a szülei és/vagy idősebb testvérei neki (be)mesélnek?"
Sulyok Tamás apja "csak egy szimpla náci szimpatizáns, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata" – summázza mondandóját Karsai László történész. A teljes írás itt olvasható.
