A múlt hét elején gyér sajtó-érdeklődés mellett az Országház Vadásztermében ünnepelte magát a 125 éves Magyar Vöröskereszt. A félszáznál is több díj, oklevél és kitüntetés átadását, valamint az elnök Habsburg György pohárköszöntőjét követő kiscsoportos beszélgetésekben többnyire szóba került
a "cég" anyagi helyzete
A slágertéma az Állami Számvevőszék (ÁSZ) április elején nyilvánosságra hozott és főként a gazdasági vezetést elmarasztaló jelentése volt. Néhányan azon vitatkoztak, hogy kell-e reklámoznia magát a tévékben a legnagyobb hazai humanitárius szervezetnek azért, hogy az szja felajánlott egy százalékaiból minél több legyen a bevétele. Abban azonban egyetértés volt, hogy a meglévő pénzeknél jóval többnek is meglenne a helye a patinás, de csikorogva működő gépezetben.
A Magyar Vöröskereszt 19 önállóan gazdálkodó megyei plusz budapesti egységében kb. 4800 helyi szervezet működik. A mintegy ezer fő alkalmazott munkáját több mint 42 ezer önkéntes segíti, a taglétszám eléri a 275 ezret. A szervezet alapfeladatainak ellátása 1990-ig lényegében költségvetési tétel volt. A rendszerváltást követően jobb - egyesek szerint inkább: drasztikusabb - megoldást nem találván az első kormány az állami finanszírozás helyett a költségvetés általános tartalékának 235 millió forintos terhére vállalta az ennél legalább kétszer nagyobb működési költséget igénylő Vöröskereszt támogatását. A szervezet alapjaiban is megrendült, főleg, hogy exlex állapotán végül érdemben csak az 1993. évi XL. számú törvény változtatott (e jogszabályt már 1994-ben módosították). Ez jogilag újraszabályozta a Magyar Vöröskereszt alaptevékenységét és működési garanciáit. Az Országgyűlés a szervezet máig érvényben lévő alapszabá-lyában rögzített fő célkitűzéseinek (az élet és egészség védelme, az emberi szenvedés, a szociális gondok enyhítése, a fegyveres konfliktusok, katasztrófák áldozatainak megsegítése stb.) teljesítésére a költségvetés egészségügyi fejezetében 2003-ban 351,2 milló, 2004-ben 225 millió forintnyi állami támogatást hagyott jóvá.
A már említett ÁSZ-jelentés a Magyar Vöröskereszt 2003-2004. évi gazdálkodását vizsgálta. A dokumentum szerint a humanitárius szervezet jó néhány, főként gazdálkodási jogszabályt megsértett; az elmarasztalás leginkább a központi irányító szervezetnek, az országos titkárságnak szólt. Noha az erre reagáló Vöröskereszt-közlemény állítja, hogy az ÁSZ "működést akadályozó súlyos hibát nem talált a szervezet gazdálkodásában", ettől még a számvevőszék legalább két, elvileg súlyos következmények után kiáltó megállapítást is tett. Az egyik, hogy a vizsgált időszakban az országos titkárság a folyamatos fizetési nehézségek enyhítésére úgy vett fel 500 ezer és 14 millió forint közötti folyószámlahiteleket, hogy azok fedezeteként a központi költségvetési támogatást jelölte meg - holott az ilyesfajta megoldást a közhasznú szervezetekről szóló törvény kifejezetten tiltja. A másik fontos megállapítás szerint 2003-ban mintegy 3,6 millió forintnyi pénzadományt a céltól eltérően használtak fel, míg az egy évvel későbbi, közel 9 milliós összértékű, rászorulóknak adott ajándékok, adományok dokumentációját az országos titkárság (illetve az ezzel a munkával megbízott cég) nem tudta bemutatni az ÁSZ-nak.
Érthetetlen az is - túl a számvevőszéki megállapításokon -, hogy május 20-ához közeledve a képernyőkön nem jelenik meg a szer-vezet felhívása az szja egy száza-lékáért. Morzsányi Éva főtitkár lapunknak kijelentette: bár tudatában van a televízió adománykatalizáló szerepének,
rossz üzenetnek tartaná,
ha például a tavalyi 33 milliós adományból akár csak 10 millió forintot is tévéreklámra költenének. Ezért is tartanak ki amellett, hogy az önkéntesekkel közvetlenül, szórólapokon szólítsák meg az embereket, noha meglehet, hogy ezek hatásfoka eltörpül a televíziós reklámspotokétól. A főtitkár asszony egyébként úgy látja: ha már jogszabály rögzíti, a mindenkori kormányzatnak volna kötelessége, hogy biztosítsa a szervezet feladatainak ellátásához szükséges költségeket. Aztán gyorsan hozzáteszi: "De legalábbis a nagy részét."
Tavaly összesen 6,9 milliárd forint került a civil szervezetek kasszájába a felajánlott egy százalékokból. A tíz legtöbbet kapott szervezet ebből csaknem egymilliárd forinttal részesült, a lista végén azonban ötezer jogosult ki sem vette a neki felajánlott összegeket, mert a kezelésük többe került volna. A Magyar Vöröskereszt 2001-ben még a legnagyobb haszonélvezője volt az ilyen típusú támogatásnak, akkor 88 millió forint folyt be így a kasszájukba, nem kis részben a tavaszi árvíznek és az Ablak című műsorban történt szereplésnek köszönhetően. 2003-ban már nemcsak árvíz, de televíziós szereplés sem volt, s csak a 28 milliós szintet sikerült elérni. A következő évben egy jó időben jó helyre belőtt tévés reklámblokknak köszönhetően a felajánlott összeg majd a duplájára nőtt (54 millió forintra), de ez sem győzte meg a szervezet vezetését annyira, hogy azóta erre építsenek. Tavaly így csak 33 millió forintot ért el az szja egy százalékaiból befolyt összegek nagysága. (Viszonyításképpen: 2003-ban a Piros Orr Bohócdoktor Alapítvány 38,5 millió forintot, a Rex Kutyaotthon Alapítvány több mint 87,5 millió forintnyi felajánlást kapott.)
Török László, a Vöröskereszt Pest megyei titkára úgy látja, hogy a televíziókban sugárzott társadalmi célú reklámokban nem szerepelniük akkor is hiba, ha az ily módon elérhető többletbevételek egy részét a reklámok előállítási és sugárzási költségei elvinnék. A főtiszt-viselő szerint ugyanis azzal, hogy a Magyar Vöröskereszt a kampányból "kimarad", továbbra is azt a téves beidegződést erősíti a fejekben, hogy nincs szüksége ilyesfajta adományokra. Mások szerint a vizuális médiától való távolmaradás a lehetőségek ki nem használása mellett azt is mutatja, hogy a felső vezetés demonstratív módon nem kívánja megérteni az új elosztási rendszerek logikáját.
Pedig marketingszempontból az "alapanyag" remek, hiszen adott a külön magyarázatot nem igénylő, bejáratott brand. Például az Orczy-kertben az általános iskolásoktól a felnőttekig mintegy 300 versenyzőt megmozgató egész napos rendezvényt néhány telefonhívást követően sikerült kevesebb mint 400 ezer forintból megszervezni. Egy másik eseménynél pusztán a Vöröskereszt neve elegendő volt ahhoz, hogy a tetemes mennyiségű pékáruért, üdítőért, a díjakként átadott könyvekért, plüssállatokért és egyéb csecsebecsékért, de még a szervezést/rendezést nagyban megkönnyítő, másfél tucatnyi walkie-talkie bérletéért se kelljen fizetni. A név még mindig sokat ér - csak azokat kellene megtalálni, akik ezt a szervezet érdekében képesek is kiaknázni.
