Navracsics Tibor útja a kormánytól az Európai Bizottságig

Kívül tágasabb

  • Rényi Pál Dániel
  • 2014. december 20.

Belpol

Négy éve a miniszterelnök legfontosabb embere volt, idén mégis kizsigerelve hagyta el az országot, hogy Brüsszelben uniós biztos legyen. Navracsics Tibor politikai karrierje sokat elárul az orbáni hatalomtechnika működéséről.

Navracsics Tibornak mindig sajátos szerepe volt a Fidesz-világban. Be is fogadta a párt, meg nem is, tagja is volt a famíliának, meg nem is. 1966-ban született Veszprémben, az ősfideszesek közül a fiatalabbakkal – például Deutsch Tamással – egykorú. 1985 és 1990 között a jogi karon ismerkedett meg a kemény maggal, Orbán Viktor és Áder János néhány évfolyammal felette járt. Tartotta velük a kapcsolatot az egyetemen is, de az akkori farmerdzsekis, szakállas Fidesz messze volt az ízlésétől, ezért csak az 1993-as „polgári fordulat” és az 1994-es vereség után lépett be a pártba. Bár kívülállónak számított, ahogy évről évre ismertebbé vált, egyre többen tartottak tőle. Nyelveket beszélő, „európai” egyetemi tanárt ismertek meg benne, aki olvasottabb az átlagnál, ismeri a nyugati politikai trendeket, ez pedig a Fideszben már a 90-es évek közepén is elég volt ahhoz, hogy gyanakvással figyeljék.

Navracsics outsider volt azért is, mert politikusi karrierje beindulása után sem adta fel a katedrát. A 90-es évek elején Ágh Attila hívására a Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdett tanítani, ott ismerte meg Lánczi András politológust, akivel jó barátok lettek. A Közgázt elhagyva 1997-től az ELTE Állam- és Jogtudományi karán oktatott politikatudományt. Az év oktatója is volt, diákjai kedvelték, noha állítólag szigorúan követelt. Egyetemi posztját miniszterként is megtartotta, tanári állását csak ez év októberében függesztette fel, miután az összeférhetetlen az uniós biztosi beosztással.

Navracsics az 1994-es nagy választási vereség után lépett be a pártba és kereste meg Áder Jánost, hogy felajánlja szolgálatait. Az 1998-as választási siker után a Miniszterelnöki Hivatalban kapott állást a kommunikációs főosztá­lyon. Gyorsan bedolgozza magát: a ciklus második felében már Borókai Gábor szóvivő helyetteseként is működött. 2002-ben, az újabb bukás évében még mindig nem számított fajsúlyos személyiségnek a Fideszen belül, Orbán Viktorral is csak néhány alkalommal találkozott addig. Így aztán vele együtt sokakat meglepett, ami­kor 2003 februárjában a pártelnök őt kérte fel kabinetvezetőnek.

Beépülés

 

2003 eleje mozgalmas periódus volt a Fidesz életében: a szervezet kezdett magához térni az elveszített választás okozta sokkból, azt viszont nem lehetett biztosan tudni, ki vezeti el a pártot a 2004-es európai parlamenti választásokig. Tartotta magát a hír, hogy a frakcióvezető-ügyvezető alelnök Áder lehet a Fidesz következő vezetője; Navracsics akkortájt Áder kabinetjének a vezetőjeként dolgozott. Egyes visszaemlékezések szerint Orbán talán éppen azért kérte fel Navracsicsot párt­el­nöki kabinetfőnöknek, hogy egy­értelműen üzenjen a szerinte titkon vezetői ambíciókat dédelgető Ádernek. Mások szerint a vezérnek csak nagy szüksége volt valakire, aki ismeri a sikeres nyugati pártok szervezeti működését, és képes levezényelni a Fidesz néppárti átalakítását. Navracsics feladata lett az új választókerületi rendszer és a tagozatok létrehozása. Ahogyan az index.hu 2010-es portréja is megjegyzi, ezt többen az Orbán–Áder-szembenállás újabb fejezeteként értékelték, hiszen a megyei rendszer megszüntetésével az alelnök elvesztette befolyását a szervezet kulcsemberei felett. Később Orbán Nav­racsics Tibort bízta meg a ­leendő kormányzati szerkezet kidolgozásával is. Sosem voltak barátok, de munkakapcsolatuk működött, Navracsics ugyanis gyorsan megértette az orbáni politika íratlan szabályait. Fegyelmezett katonaként az utasításokat végrehajtotta, és sosem kritizálta nyíltan a vezetőt. Viszont egyike volt azon keveseknek, akik négyszemközt, „pacekba” meg merték mondani Orbánnak, ha valamivel nem értettek egyet. Navracsics tanácsaiból Orbán jócskán profitált. Akkoriban privát beszélgetések során a pártelnök a négy legbizalmasabb embere között emlegette; a sors iróniája, hogy 2010 után, kormányon épp e korábban nagyra tartott őszintesége okozta Navracsics vesztét.

Egyre fontosabb pozícióba jutásával párhuzamosan érkeztek az első konfliktusok is. Habony Árpád Navracsicshoz hasonlóan a 2002-es kudarc után került befolyásos helyzetbe. Ebben az időszakban Orbán tudatosan hozott be „külsős” embereket a Fideszbe, akik nem a párthoz, hanem sokkal inkább hozzá voltak bekötve. Miután a 2002-es vereség bűnbakjának kijelölt – és Áder embereként ismert – Wermer Andrást kirakták a csapatból, a pártelnök „saját” kommunikációs tanácsadót keresett maga mellé. Ez lett Habony Árpád. Navracsics és Habony habitusában viszont szinte semmi közös nincs, ami gyorsan ki is derült. (Részletesen lásd: Az árnyékelnök, Magyar Narancs, 2011. szeptember 11.)

Pártigazgatóként Navracsics feladata volt a Lendvay utcai adminisztráció rendbetétele, melynek során minden ott dolgozó­tól bekérte az önéletrajzokat. Ezt egyedül Habony tagadta meg, aki csak a számlaképes cége adatait volt hajlandó megosztani. A precizitásra törekvő Navracsics hiába jelezte aggályait Orbánnak, ő kivételt tett Habonnyal, tovább élezve ezzel kettejük konfliktusát. Kommunikációs kérdésekben sem értettek egyet, Habony viszont négyszemközt jobban megtalálta a hangot Orbánnal, és végül ő koordinálhatta a 2006-os választási kampányt.

Építkezés

 

Miután a segítségét kérték, Nav­racsics 2002-ben visszatért Veszprémbe, hogy újraszervezze a helyi Fidesz-fiókot. 2006-ban már szülővárosa választókerületi vezetőjeként a területi listáról jutott a parlamentbe. Ez az év áttörés volt a politikai karrierjében.
A választási vereség után a Fidesz arcai kerülték a nyilvánosságot, senki nem akart frakcióvezető lenni: Kósa Lajos, Rogán Antal és Varga Mihály egyaránt elhárította a felkérést – Navracsics viszont vállalta. Az őszödi beszéd gyökeresen megváltoztatta a politikai klímát, a parlamenti szónok szerepe pedig hirtelen felértékelődött. Amikor Orbán meghirdette a Gyurcsány Ferenccel szembeni országgyűlési bojkottot, Navracsics ki tudta küzdeni magának, hogy frakcióvezetőként egyedül bent maradhasson és támadhassa a kormányt. Ekkor vette maga mellé Lánczi Tamás politikai elemzőt – az idősebb Lánczi fiát –, hogy vezesse a frakcióvezetői kabinetet. Nagyjából ezzel egy időben kezdte építeni a fiatal hódmezővásárhelyi polgármester, Lázár János karrierjét is. Navracsics a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöki posztját ajánlotta fel az addig a kulturális bizottságban dolgozó Lázárnak, aki élt a lehetőséggel. A 2006. augusztusi tragikus tűzijátékügy kommunikációját már közösen vitték. Navracsics olyannyira támogatta Lázár kezdeményezéseit, hogy utóbbi szűk körben gyakran mentoraként emlegette a frakcióvezetőt. Navracsics akkoriban kezdett szorosabban együtt dolgozni Répássy Róberttel és Gál András ­Leventével is, akik később az igazságügyi minisztériumban államtitkárai is lettek. Ehhez az időszakhoz kötődik a Nézőpont Intézet újraszervezése is, amit szakmai vonalon szintén Navracsics menedzselt. Az intézet első elemzőgárdájából Böszörményi Nagy Gergely és Szabó Márk ugyancsak a későbbi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban (KIM) folytatta munkáját. Úgy tűnt, hogy Navracsics tudatosan igyekszik bővíteni a mozgásterét és építeni a kapcsolatait. Ezt az építkezést azonban sosem tudta – egyesek szerint nem akarta – kiterjeszteni a nagypolitikai szintre, és ezért végül nagy árat kellett fizetnie. Más megközelítésben azon­ban éppen e hálózatépítési tehetsége ébresztette rá Orbánt arra, hogy Navracsics komoly pártbéli kihívója lehet.

Ráadásul Habony Árpáddal, később pedig Simicska Lajossal is konfliktusokba keveredett. 2009 tavaszán fontos összejövetelt tartott a Fidesszel szimpatizáló vállalkozók egyik informális gyülekezete, a Széll Kálmán Alapítvány. Mindenki tudta, hogy a következő évben a Fidesz alakít kormányt, így egyre többen bukkantak fel az ilyen eseményeken. Meghívott vendégként Navracsics a kormányzat tervezett működéséről tartott előadást, és nyíltan beszélt arról, hogy be kell fejezni a Puch-, illetve Simicska-kormányok időszakát, mert egy nemzeti kormány gazdaságpolitikája nem szólhat rész­érdekek kiszolgálásáról. Simicska nem jár el az ilyesféle összejövetelekre, de az elhangzottakról hangfelvétel készült, ami gyorsan el is jutott a megfelelő kezekbe. Bennfentesek elbeszélése szerint Simicska üvöltözve hívta fel Navracsicsot és kérte számon az elhangzottakat. Orbán később ugyan megpróbálta elsimítani e nézeteltérést, igaz, nem törte össze magát emiatt. Navracsics és Simicska akkor beszéltek utoljára.

 

Elméleti sík

 

Navracsics 2010-ben frakció­vezetőként, illetve a kormányzati struktúra tervezőjeként is Orbán legfontosabb embere lett. A csúcsminisztériumok rendszerében a KIM felelt a kormányzati munka és a közigazgatás koordináció­jáért, és ez a felállás az egyik legfontosabb kormányzati pozíciót biztosította számára. E modell a francia berendezkedéshez hasonlított leginkább, amelyben a magyar miniszterelnök (ahogyan a francia elnök is) elsősorban reprezentatív és stratégiai döntésekre koncentrál, az operatív kormányzást a helyettese viszi. A kormányzás előtti utolsó hónapokban a KIM-hez került az igazságügy és
a kommunikáció területe is, így minden kétséget kizáróan ez lett
a kabinet legerősebb minisztériuma. Ez egyrészt komoly lehetőség volt Navracsicsnak, másrészt nagyon erős kormányfői kontrollt vetített előre. Orbán fogni akarta Navracsicsot, akinek ellenlábasai elhitették a kormányfővel, hogy új minisztere hosszú távon veszélyt jelenthet a hatalmára.

A kvázi-kancelláriaminiszter sze­mélyzeti politikájában min­denesetre szabad kezet kapott: 2010-ben a Nemzetgazdasági Minisztérium mellett a KIM volt az egyetlen hely, ahova Simicska nem tudta betenni az embereit. Fellegi Tamás fejlesztési miniszter megpróbálta ugyan elérni, hogy Urbán György, a Nemzeti Közlekedési Hatóság későbbi elnöke itt kapjon államtitkárságot, de nem járt sikerrel. Navracsics még Orbánnal is szembement saját gárdája érdekében, és nem engedte, hogy Répássy Róbert helyett a volt MDF-es Balsai István legyen az igazságügyi államtitkár. A kabinetfőnök ismét Lánczi Tamás lett, közigazgatási államtitkárnak pedig Gál András Leventét tette meg. Kovács Zoltán és Balog Zoltán is Navracsics szándékai szerint került a minisztériumba. Érdekesség, hogy ez idő tájt Navracsics több háttérbeszélgetésen beszélt azon félelméről, miszerint számára a szabad politizálás ideje lejárt, és többet nem mondhatja el olyan szabadon a véleményét az ország dolgairól, mint korábban. Igaza lett.

Az íróasztalon eltervezett struktúra a gyakorlatban nem úgy működött, ahogyan azt a miniszter eredetileg képzelte. Navracsics Gállal az oldalán koordinálta a közigazgatás átalakítását a járási rendszer kiépítésétől a kormányhivatalok kialakításáig. Ez azonban számos érdeksérelemmel járt, Gál rengeteg tárgyalópartnerével – köztük miniszterekkel – keveredett összetűzésbe. Probléma volt Lánczi szerepkörével is, Navracsics, mint munkatársai me­sélik, autonóm figura, többnyire maga írja a beszédeit, és nincs szüksége állandó fegyverhordozóra. Emiatt ritkák voltak a kabinetfőnöki találkozók, és a miniszter Lánczit se vonta be a döntéseibe. Navracsics eredetileg olyan kabinetfőnököt akart, aki képes megvédeni az ellenzéki támadásoktól, de hamar kiderült: a legélesebb támadások a saját frakciójából érkeznek, ezért praktikusabbnak látszott egy párton belül ismertebb személyt találni a posztra.

Navracsics „politikus” miniszterként működött, akinek több dolga volt a minisztériumon kívül, mint azon belül, és csak esetenként kért tanácsot kollégáitól. Ha valamelyik munkatársa tétovázott, időnként hajlamos volt felcsattanni, de legnagyobb dilemmáit többnyire egyedül igyekezett feloldani. Különböző okok miatt két év után a Nézőpontból áthívott fiatalok is elhagyták a minisztériumot. Hiába kedvelték a beosztottak, vezetői tapasztalat hiányában Navracsics nem tudott egy hosszú távon is jól működő csapatot összerakni. Egy ismerője szerint ekkor derült ki, hogy Navracsics sokkal inkább elméleti, mint gyakorlati politikus. A ciklus fele sem telt el, és Lánczi követte apját a Századvég csoportba, ahol Habony javában építette a saját hátországát. Kormányon belüli konfliktusai ­miatt Gálnak is mennie kellett. (Lánczit Mihalovics Péter, Gált Bíró Marcell váltotta, de mire ők hivatalba léptek, a minisztérium súlytalanná vált.) Ez az elszivárgás inkább már következmény volt: Orbán egyszerűen nagyon nem akart úgy működni, ahogyan azt az elképzelt kormányzati szerkezet megkívánta volna, helyette mind jobban magához ragadta a napi kormányzást.

 

Te is, fiam, János

 

2010 júniusában Lázár frakcióvezető meghirdette, hogy törvénymódosítást csak úgy lehet benyújtani, ha ahhoz az illetékes miniszter hozzájárul. Az elképzelések szerint a KIM-en keresztül futottak volna át a kormány törvényjavaslatai, és jutottak volna el a közigazgatási egységekig. Ebből semmi nem valósult meg. A jogszabályok folyamatosan egyéni módosító indítványok formájában érkeztek a parlamentbe, ami ellen Navracsics többször felemelte a szavát kormányüléseken. Már ez sem tetszett a miniszterelnöknek, aztán októberben Orbán Lázárt jelölte ki, hogy nyújtsa be azt az alkotmánymódosító javaslatot az Országgyűlésnek, amely korlátozni készült az Alkotmánybíróság jogkörét költségvetési kérdésekben. A felkérésről Lázár tájékoztatta Navracsicsot, aki kérdőre vonta a miniszterelnököt: vajon mi szükség van erre, és miért nem a miniszterével végezteti el az ilyen munkákat. Akik jártasak
a Fidesz-elnökség ügyeiben, azt mondják: ekkoriban ingott meg Orbán bizalma Navracsicsban, akit Habony és Simicska egyébként is már hónapok óta körön kívülre kívánt. Ez így együtt olyan erős ellenszélnek bizonyult, aminek nem lehetett ellenállni.

Decemberben – állítólag Simicska kívánalmainak megfelelve – Rogán Antal kerülte meg a KIM-et és kezdeményezett alkotmánymódosítást a médiahatóság elnökének rendeletalkotási jogáról. Az ebből adódó konfliktus nyílt vitává fajult egy frakcióülésen, ahol Lázár frakcióvezető – a távol maradó Orbán biztatására – érvelt Navracsics ellen. Ekkor Navracsics komolyan fontolgatta lemondását. A Fideszben szinte mindenki ismeri azt a történetet, hogy Lázár elcsukló hangon könyörgött Navracsicsnak, nehogy felálljon. Kettejük viszonyáról rengeteg legenda kering kormány­párti körökben. Lázárt érzelmes és szenvedélyes emberként festik le a pártban, aki eleinte nehezen gyürkőzött meg az Orbán és Simicska irányából érkező folyamatos nyomással. Ismerői szerint gyakran beszélt arról, hogy cinikus politikai megnyilatkozásai egyfajta mankók a folyamatos nyomás elviseléséhez. A miniszterelnök játszmáit ismerők szerint egyébként arról van szó, hogy Orbán megversenyeztette embereit, amiből végül a keményebb és kíméletlenebb Lázár jött ki jobban.

2011 elején Navracsics meg volt győződve róla, hogy egykori tanítványa szivárogtat róla hamis információkat ellenzéki lapoknak, míg Lázár abban volt biztos, hogy a szolgálati autójának lézerblokkolójáról szóló történetet egykori mentora adta ki az RTL Klubnak. A KIM-miniszternek a médiatörvény körüli nemzetközi botrány tette be a kaput: bár Rogánék ezt is önálló indítványok formájában nyújtották be, a kormányon belül azonban mindenki a kommunikációért felelős KIM-re mutogatott.

2011 elejére az eltervezett kormányzati szerkezet végleg megbukott. Orbán harcos politikai kormányzásba kezdett, és ebbe nem fért bele, hogy a KIM minden jogszabálynál szabályozási és közigazgatási kérdésekben aka­dékoskodjon. Navracsics lefokozása mögött egyszerre jelentek meg a politikai hatékonyság és a személyzeti politika – az erő­de­monstráció – szempontjai.

A KIM négy funkciójából – ­koordináció, kommunikáció, igazságügy, közigazgatási szervezés – egyedül az utolsót hagyta meg a miniszterelnök. Orbán még 2011 nyarán elvette a kommunikációt a KIM-ből és a Miniszterelnökségre, Varga Mihály államtitkársága alá helyezte át. Kihagyta Navracsicsot az alaptörvény szövegezéséből, mert úgy ítélte meg, kesztyűs kézzel végezné a munkát, ezért inkább a Szájer József, Gulyás Gergely, Salamon László hármasra bízta. A bírósági rendszer átalakítására és az igazságügyi reform előkészítésére Ádert és csapatát kérte fel. Mindez azért is sújtotta le a minisztert, mert miközben se az új alkotmány, se a médiatörvény megírásában nem vett részt, e kritikus ügyekben rendre neki kellett tartania a hátát a Velencei Bizottság és Neelie Kroes illetékes uniós biztos felé.

 

Kiürítés

 

Amikor Lázár 2012 nyarán átvette a Miniszterelnökség irányítását, felgyorsultak az események. Megszűnt a KIM stratégiáért fe­lelős helyettes államtitkársága, és minden ilyen jellegű feladat közvetlen Orbán alá került. Kiürítették a Navracsics-minisztérium nemzetközi kommunikációs államtitkárságát is, ahol gyakorlatilag egyedül a rendezvényszer­vezői feladatok maradtak meg. Előbb Balog Zoltán, később Kovács Zoltán is az Emberi Erőforrások Minisztériumához katapultált. A Széll Kálmán-terv végrehajtásán és a közigazgatási reform kivitelezésén kívül egyetlen nagypolitikailag jelentős terület sem maradt a KIM-ben. Még a közigazgatás területén sem volt nyugta a miniszternek, akit az időközben felettesévé lett Lázár ál­lan­dóan azzal támadott, hogy „a közigazgatás folyamatos gátját képezi a politikai akarat végrehajtásának”. „Orbán azt kérte Lázártól, hogy még az írmagját is irtsa ki a kormány közeléből” – tette világossá a helyzetet a kormány belső világát ismerő elbeszélő. Lázár ezt igen komolyan vette, és az új kormány felállítása után azonnal hozzálátott a közigazgatási reform felszámolásához. Egy fideszes forrás kiemelte, hogy Lázár a mai struktúrában ugyanazt a „kormányzó” szerepet tölt be, mint amire eredetileg Navracsics készült. Lázár sosem húzza a száját, nem vitatkozik, ha utasítást kap, minden döntést kegyetlenül keresztülver az apparátuson. „Navracsics Orbánnak pont azért nem volt elég jó káder, mert moralizált, ahelyett, hogy teljesített volna” – foglalta össze a kormányfő és egykori minisztere viszonyát Navracsics egyik korábbi munkatársa.

Ráadásul a ciklus második fe­lére is akadtak további kellemetlen kötelességek. Ramil Safarov kiadatásának ügye kétszer sze­re­pelt kormányülésen 2011 után. Nav­racsics és Martonyi János külügyminiszter sokáig ellenezte az ak­ciót. Végül a miniszterelnök harmadik alkalommal utasításba adta az illetékes KIM-miniszternek, hogy szignálja a kiadatásról szóló dokumentumokat. A minisztérium igazolást kért az azeri igazságügytől, hogy Safarov le fogja tölteni a hátralévő büntetését Bakuban, de mindenki sejtette: ez csak látszatgarancia. „Ek­kor­ra már nagyon egyedül maradt a kormányon belül. Megfordult a fejében, hogy ne írja alá a kiadatást, az viszont nem, hogy lemondjon. Nem volt hova lemondani. Safarovot mindenképp kiadták volna, ő pedig nem akart a saját fészkébe piszkítani” – mondta az esetről Navracsics egy ismerője, aki szerint a minisztert megviselte az eset, mert nehezen fogadta el: hiába volt mindig hűséges a pártjához, a miniszterelnök emberei szerint áruló. Navracsics ugyanakkor töretlenül bízott abban, hogy ha fegyelmezett pártember marad, annak meglesz az eredménye. A ciklus vége felé a közigazgatási reform csiszolásán túl a számára személyesen fontos ügyekben exponálta magát. Ilyen volt a gyermekbarát igazságszolgáltatás ideájának népszerűsítése, vagy az ír gázoló, Francis Ciarán Tobin kiadatási ügye, amely miatt Navracsics nyílt konfliktust vállalt Viviane Reding uniós igazságügyi biztossal is.

A kormányváltás utáni külügy­miniszteri megbízatását már annak reményében fogadta el, hogy ősszel Magyarország által delegált uniós biztos lehet. Saját bevallása szerint – a Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriumi tagságát leszámítva – soha egyetlen posztért nem kapart a Fideszben, a biztosi posztra is Orbán Viktor kérte fel.

Átmeneti külügyminisztersége alatt keveset változtatott a Külügyminisztérium belső hierar­chiá­ján. Bár a meghallgatáson keményen kellett állnia a sarat, uniós biztosi kinevezését megkönnyebbülve fogadta. Ebben a szerepben messze nagyobb szabadsága lesz, mint a külügyminiszteri székben, ahol mindig a hivatalos kormányzati álláspontot kellett és kellene képviselnie.

A Navracsiccsal kapcsolatos „intellektuális paranoiát” jól mutatja, hogy Orbán környezetében máig tartanak tőle. Az elmúlt ciklus előrehaladtával egyre többen híresztelték róla, hogy titokban Angela Merkellel egyezkedett egy esetleges kormányváltásról, és még most is vannak olyan vezető fideszesek, akik szerint hiba elengedni őt az Európai Bizottságba, ahonnan 2018-ban „megtisztultan” térhet vissza a hatalomba. Navracsics ugyanis nem úgy megy Brüsszelbe, mint annak idején Áder János, akiről mindenki úgy tudta, hogy Orbán Viktor száműzte őt az Európai Parlamentbe. Navracsics megszenvedett azért, hogy uniós biztosként legalább néhány évre némi megnyugvásra leljen, és még Orbánnak is jól jöhet Brüsszelben egy européer figura.

Figyelmébe ajánljuk

Ukrán menekültek Békés megyében: Már el tudjuk mondani magyarul

A Viharsarok közel 80 települése közül csaknem negyven városban és községben élnek ukránok. Többségében háborús menekültek, viszont a katonakorú férfiak teljesen hiányoznak. A Magyar Vöröskereszt térségi szervezete szerint 230-an élnek és dolgoznak Békésben, s már jó ideje a segélyszervezet székházában sajátítják el a magyar nyelvet.