(2014-11-20)
Az Alkotmánybíróság november 11-i határozata (III/1522/2014) egyetlen érvet sem fogadott el azok közül, amelyeket a devizahitelekkel kapcsolatos törvény következtében indult bírósági eljárások során maguk a bírók hoztak fel a törvénnyel szemben.
Karsai László, a Mazsihisz történész szakértője legújabb cikkének ez az alcíme: „Vitában Gerő Andrással”. Általában szeretem az érdemi vitákat.
Jövő évtől az Apple és Facebook sajátos munkavállalói támogatást nyújt dolgozóinak: 20 000 dollár erejéig fizeti az alkalmazottak petesejtfagyasztásának költségeit.
A hétfői tüntetésbe, meg az azt megelőzőkbe az Orbán-rezsim valamiféle politikai alternatíváját belemagyarázni értelmetlen és ezért fölösleges vállalkozásnak tűnik.
Vasárnap közleményt adott ki a Miniszterelnöki Sajtóiroda, mely szerint etikátlanul, diplomáciailag és sajtószakmailag elfogadhatatlanul járt el Orbán Viktorral szemben a német Die Welt című lap.
Azerbajdzsán elmúlt húszéves történelme az Alijev családhoz kapcsolódik. Új barátaink nagy erőkkel igyekeznek a sikeres fiatal állam képét elültetni a világ fejében. A politikai rendszer súlyos torzulásai azonban egészen mást mutatnak.
Több, az ebolához hasonló veszélyes fertőző betegség is van, amelyek ellen senki sem fejleszt vakcinát, mert nem éri meg. Az egészségügy esélyegyenlőtlenségeinek megszüntetéséért küzdő szakember szerint az ebola fő tanulsága, hogy a fertőző betegségek ellen „békeidőben” is küzdeni kell.
Totális háborút indított a Lázár János vezette miniszterelnökségi agytröszt a nagy élelmiszeráruház-láncok ellen. A cél az ellehetetlenítés, a magyar konkurencia helyzetbe hozása, és egy kis pénzszerzés a költségvetés számára.
Négy éve a miniszterelnök legfontosabb embere volt, idén mégis kizsigerelve hagyta el az országot, hogy Brüsszelben uniós biztos legyen. Navracsics Tibor politikai karrierje sokat elárul az orbáni hatalomtechnika működéséről.
Két hónapja nyilvánosan is bírálja adórendszerünket, továbba az internetadó- és korrupcióellenes tüntetések egyik vezérszónokává vált.
Sokkal több kiszámíthatóság és sokkal kevesebb meglepő, újszerű vagy csak igazán jól eltalált téma került a Tankcsapda huszonötödik születésnapi lemezére, mint amennyi ahhoz kellene, hogy az összkép ne csak a „rutinos, de jó” meg a „rutinos és nem is túl jó” között ingadozzon.
Don Juan-esszéjében Kierkegaard különbséget tesz a mitikus és a Mozart operájában szereplő Don Giovanni között. Carmen esetében ez kevéssé áll, hiszen voltaképpen egyetlen író, Prosper Mérimée képzeletének teremtménye, ám aligha vitatható, hogy a buja cigánylány is szert tett az idők során némi mitológiai kontúrokra, legyen elég utalni Nietzsche élete alkonyán írt rajongó (és eszelős) futamaira.
A chicagói zenekar tavaly nagyszerű lemezt készített The Distortion Field címmel (az egykori Floodgate-, Exhorder- és Alabama Thunderpussy-énekessel, Kyle Thomasszal a mikrofonnál), most mégsem azzal, hanem egy speciális turnéval érkezett Magyarországra: idén ünnepelte ugyanis a Psalm 9 című debütlemeze kiadásának harmincadik évfordulóját, amely alapmű korai előfutára volt a kilencvenes évek közepétől máig gyűrűző stoner-doom hullámnak.
Taylor Swift az amerikai popzene eminens diáklánya volt: a 14 évesen Pennsylvaniából a countrykarrier reményében Nashville-be költöző énekesnő eddigi négy lemezével az eladási rekordok mellett kivívta a szakma elismerését is.
Az idén 56 éves Prince régebben még szívesen használta a világhálót zenéi terjesztésére, de aztán végül odáig ment, hogy még a YouTube-on is letiltatott magáról minden videót – egy pár évvel ezelőtt készült interjúban arról beszélt, hogy az internet hanyatlófélben van, és ezért nem akarja, hogy a dalai ott elérhetők legyenek.
Az első világháború névtelen áldozatairól emlékezik meg War Work című művével, melyet november 28-án mutat be a Müpában. A Greenaway-filmek és a Zongoralecke zeneszerzőjét a londoni esőben értük el telefonon.
Milyen is lenne az, ha a koncertteremben láthatatlan zenekar és láthatatlan karmester produkcióját hallgatná az egybegyűlt közönség?
A takony útja egy szőrös orrlukon át – szegény Rembrandt-kutatók teljesen eszköztelenül állnának, ha efféle részletességgel kívánnák visszaadni a nagy festő életének részleteit, de Typex, aki vaskos képregényt szentelt Rembrandt életének és az őt körülvevő testnedveknek, épp az ilyen apróságokban – mint ez a nazális dráma – van elemében.
Kezdem a jó hírrel: megjelent egy magyar krimi, amely a kortárs magyar valóságunk egyik legégetőbb kérdésével foglalkozik, amely populáris formában, sok akcióval, könnyen befogadható stílusban beszéli el a cigánygyilkosságok történetét, miközben kihangosítja a társadalomban feszülő ellentéteket és a hétköznapi rasszizmust.
Woody Allen új filmjében egy filozófiaprof (Joaquin Phoenix) válságba kerül, mert beleszeret az egyik tanítványába (Emma Stone). Ó, pardon, ez már a jövő évi Woody Allen-film.
Nicole Kidman agya egy baleset hatására alvás közben kitörli az előző nap emlékeit. Ugyanezt a műveletet minden bizonyára a mi agyunk is elvégzi majd – nem sok dolog van ugyanis az Amnéziában, amire érdemes lenne emlékezni.
Noam Chomskyval készített, animációs interjúfilmjével (Is the Man Who Is Tall Happy?) nyit az Anilogue fesztivál. De mi történik, ha a világ leghíresebb értelmiségije nem érti, mit zagyvál neki a világ leghíresebb francia filmrendezője? Milyen rajzfilmfigura Chomsky és milyen Gondry? Interjú.
A magyar pusztában rejlő westernpotenciált eddig méltatlanul kevés rendező fedezte fel – jelentősebb kísérlet talán csak Szomjas György részéről történt a Talpuk alatt fütyül a széllel, mondjuk ezt természetesen anélkül, hogy megfeledkeznénk a nagyszerű John Savage nevezetes vágtájáról a lebukó hortobágyi napkorong előtt.
Mozikban a Délibáb – elkészültének buktatóiról beszélgettünk.
A kiállítás érdekessége, hogy nem csupán a tavaly meghalt, legendásan extravagáns, divatellenes divattervezőről (egy német újságíró szavaival a „divat pápájáról”) „szól”, hanem egy korszakról, a nyolcvanas évek underground művészetéről, amelyben Király kétségkívül központi szerepet töltött be.
Nem tudom, hogy ennek a kiállításnak hivatalosan épp most és épp itt mi a szándékolt aktualitása, de mindegy is, tekintsük nemzeti ajándéknak.
Teljesen érthető, hogy ha már mindennek van napja, miért épp a magyar nyelvnek ne lenne. Igaz, érdekes, hogy a dátuma változott, mindenesetre a történelmi háttér most kétségtelenül áll, ezen a napon fogadta el ugyanis V. Ferdinánd 1844-ben a magyart hivatalos államnyelvként.
Berlinben magától értetődően érdekesek a sokszínű esztétikák és álláspontok, a „nehéz helyek”, amelyekkel szolidaritást lehet mutatni, és amelyek emlékeztetnek a művészet felelősségére, társadalmi szerepére. A moldovai és romániai művészeti életet bemutató fesztivál címe: 25 év múltán – A jó fiúk csak a filmekben nyernek.
Horváth Csaba Oresztészt vendégrendezett a Radnóti Színházban. Ebből a tényközlésből minimum annyit lehetett sejteni még nézés előtt, hogy a színpadon nem lesz olyan színész, aki majd a szövegét mondva tétován ácsorog.
Az alábbi házi változat természetesen nem száll versenybe az olasz pizzériák tűzforró kemencéiben sütött vékony csodapizzákkal, hiszen ott más a hőfok, a liszt, a víz, a levegő és a csillagok állása, de az otthon elkészíthető pizzák közt pompás.
Decemberben számos egyetemi tankönyv ingyenesen felkerül a netre, a leginkább használt könyveket digitalizálják uniós pénzből. Néhány kiadó számára életmentő volt a projekt, amelyet többen kritizálnak is.
Fekete lyukak, eseményhorizont, szingularitás, az idő relativisztikus lassulása, féreglyuk. Megannyi rejtélyes és izgalmas fizikai fogalom, mely ezúttal egy film kapcsán került elő.
Modern kori cselédeknek is nevezik azokat, akik takarítóként, bejáró(nő)ként keresik a kenyerüket. A feketén dolgozók kiszolgáltatottsága valóban hasonló, de lehet ezt már szakmaként is művelni. Amire ugyanaz áll, mint a többi munkára: minél távolabb űzik Magyarországtól, annál jobban megéri.
Noha a zsáner nagy napjai már rég elsüllyedtek a porban, azon a tényen semmi sem változtat, hogy a western nemesít. Nincs az a történet, ami nem emelkedik feljebb néhány szintet, ha postakocsis-seriffcsillagos közegbe helyezik, és pláne nincs olyan karakter, aki ne mutatna jobban forgótáras pisztollyal az oldalán. Ennyit még a Strange Empire készítői is ténylegesen felfogtak.
