Magyar hentesek kálváriája itthon és Németországban

Kizsigerelve

  • Matkovich Ilona
  • 2014.03.13 12:02

Belpol

Versenyképességük megtartása érdekében a magyar és a német húsgyárak különböző munkaközvetítőkön keresztül zsákmányolják ki a húsipari munkásokat. A húsipari szak- és segédmunkások közvetítésével foglalkozó makói Andrási Zoltán négyszeri csődbe jutása jól szemlélteti e folyamatot.

"A végrehajtó azt mondta, április elsején álljatok kint a ház előtt. Tudjuk, ki vagy, rendőrökkel és a gyámüggyel jövünk. Erre én azt válaszoltam, akkor sokan gyertek, mert én ezért a házért megdolgoztam, jószántamból nem megyek albérletbe." Andrási Zoltán a feleségével és legkisebb gyermekével a kilakoltatási moratórium lejártáig maradhat a Makó belvárosában álló családi házukban. A házra 2011-ben vettek fel 150 ezer eurót: ennyivel maradt adósa Andrási cége, a Nimrá-Metal Kft. azoknak a henteseknek, akiket egy hannoveri munkára toboroztak. Ez volt a második eset, amikor Andrásiék nem kapták meg a nekik és az általuk szervezett munkásoknak járó pénzt az őket megbízó húsgyártól.

Kiskunfélegyháza-Hannover

Andrási több vállalkozása 2002 óta foglalkozik munkaerő-kölcsönzéssel itthon és külföldön. Öt évig a kiskunfélegyházi Hungary-Meat Kft.-vel álltak szerződésben. "Tizenhét makóival mentünk be a Pinihez fejet csontozni" - emlékszik Andrási. Az olasz Piero Pini alapította családi vállalkozás mára a legnagyobb kapacitású és árbevételű hazai húsfeldolgozóvá nőtte ki magát. Az első elszámolási vita Andrási és Pini között 2008-ban történt, amikor a vágóhídon kevesebb volt a vágás, mint amennyit beterveztek, és Andrási nem tudott fizetni a dolgozóknak. Velük ugyanis "fix pénzben" állapodtak meg, a Hungary-Meat Kft.-vel kötött szerződésbe viszont az került, hogy a tulajdonos csak a feldolgozott sertésszám után fizet. A különbözetet szerződésen kívül kívánták elszámolni.

"Kiskunfélegyházán nem volt hivatalosan három műszak, éjszakai pótlék, betegállomány, szociális juttatás, fizetett szabadság. A szalag nem állt le, ha kellett, háromkor kezdtünk, és 14-16 órát is dolgoztunk. Mindenki tudta, hogy ez nem szabályos - magyarázza Andrási, aki arra a kérdésre, hogy a hatóságok, illetve a szakszervezet miért nem avatkozik be a munkások jogainak védelmében, azt válaszolja: nem akar nevesíteni egy húsgyárat sem, de havonta 200 ezer a munkaügyesnek, plusz havonta egy vacsora és egy night club, és ennek fejében a hatóság nem lát semmit. A hentesek pedig hallgatnak, hiszen ha dupla munkaidőben dolgozhatnak, akkor megkeresik a napi 10-15 ezer forintot is.

Andrási napi 2500-3000 disznó vágására és darabolására szerződött a Hungary-Meat Kft.-vel, ehhez 300 embert kellett foglalkoztatnia. Kiskunfélegyházán 2007-ben azonban akadozott a beszállítás. "Általában elég lett volna 50-60 ember, viszont ha bejött egy nagyobb szállítmány, azt azonnal fel kellett dolgozni, mert ha nincs kész a munka, a tulajdonos megbírságolja az alvállalkozót" - magyarázza, miért nem küldte el a kevesebb disznó ellenére is a feleslegessé vált dolgozókat. Egy sertésre egyébként 810 forintot kapott, amiből ki kellett fizetnie a dolgozók munkabérét, a szállást, a reggelit, ebédet.

Szakácsné Bajnóczi Katalin, a kiskunfélegyházi Hungary-Meat Kft. ügyvezetője a Narancsnak minderről a következőket mondta: "A Hungary-Meat Kft. és Andrási úr cége között vállalkozási szerződés jött korábban létre. Ennek alapján a Hungary-Meat Kft. mint megbízó az Andrási úr cégét mint alvállalkozót mennyiségi és minőségi mutatók alkalmazása mellett bízta meg a szerződéses feladatok teljesítésére. Az Andrási úr cégében levő munkavállalók foglalkoztatási módjának és feltételeinek meghatározása kizárólag az alvállalkozói társaság, azaz Andrási úr cége ügyvezetésének hatáskörébe tartozott. Az Andrási úr cége által eszközölt szerződésszerű teljesítés ellenértékét a Hungary-Meat Kft. minden esetben maradéktalanul kiegyenlítette. A munkavállalókkal kapcsolatosan felmerülő problémák megoldása nem a Hungary-Meat hatáskörébe tartozott, arra sem módunk, sem lehetőségünk nem volt."

A húsgyárakban alkalmazott munkásokat legtöbbször egy alvállalkozói láncon keresztül szerződéses alvállalkozók biztosítják, akik a tulajdonossal kifejezetten a munka teljesítésére szerződnek - a húsgyár tulajdonosa így mentesül a dolgozókkal szembeni munkahelyi kötelezettségek alól. Nekik nincsenek jogaik, a róluk való gondoskodás a szállástól a munkaeszközökig az alvállalkozó dolga. Kizárólag az alvállalkozó felelőssége, hogy a munkát határidőre elvégeztesse, mint ahogy az sem tartozik a megbízóra, hogy mennyi pénzt von le a munkásoktól szállásra, étkezésre és a saját jutalékára.

"Nem volt elég a pénz, amit a Pini adott. Négy hónap alatt 126 millió forint tartozást halmoztam fel. Először még ígérgetett, aztán elkezdett mindenért megbírságolni, miközben a dolgozók rendesen elvégezték a munkát. Amikor ismét reklamáltam, hogy nem tudom kifizetni az embereket, azt a választ kaptam, hogy mehetünk mind szabadságra, és már aznap két másik munkaerő-kölcsönző céggel kezdett dolgoztatni, és az én embereimből is megtartottak néhányat.

Habár a Makón megkérdezett hentesek közül Andrási cége sokaknak adósa maradt, érdeklődésünkre többen is védelmükbe veszik a csődbe jutott vállalkozót. Egy, a neve elhallgatását kérő hentes, aki jelenleg is Kiskunfélegyházán dolgozik, elmondta: ma is szinte ugyanazt a pénzt kapják, amit nyolc évvel ezelőtt, amikor Andrásinál dolgoztak, "csakhogy akkor 3000 bontás volt, most meg 6000 ugyanazért a pénzért. Senki nem fizetett annyit a húsiparban, mint az Andrási Zoli. Nem tudom, miért küldték el, talán nem tetszett, hogy a romáknak (Andrási többségében roma hentesekkel dolgozott - M. I.) egy hónapban 300 ezer forintot is kifizetett. Pedig ez a munka nemcsak nehéz, de meg is alázzák az embert. A Pini sokszor csak fehér rabszolgának hívott minket, de igaza is volt. Még fölnézni sincs idő, folyik a húsalkatrész a szalagon, sose áll meg, csak akkor mész haza, ha elfogyott az aznapi disznó. Amikor látogató jön, lelassítják a szalagot 200-ra (sertés/óra), de egyébként jóval nagyobb sebességgel megy egész nap. Amikor az ember már odavan idegileg, akkor dobáljuk lefele, egyszerűen nem tudjuk a húst ilyen sebességgel folyamatosan megmunkálni." Hatórás munkaidőre vannak bejelentve, ami ellen hiába reklamálnak, viszont mindig van felvétel, mert a hentesek "szinte hullanak a szalag mellől" - folytatja a férfi, aki negyven éve dolgozik a húsiparban, "és még mindig van majdnem tíz éve, pedig már keményre vannak fagyva az ízületei".

Kapuvár

A ma már felszámolás alatt lévő Nimrá-Metal Kft. Kiskunfélegyháza után Hannoverben próbálkozott, de "ott is ötvenmillió forint mínuszban maradt", így nemcsak a dolgozói felé, hanem a társadalombiztosításnál és az adóhivatalnál is jelentős tartozást halmozott fel. "2011 júniusában láttam az interneten, hogy Kapuváron 40-50 hentest keresnek, azt gondoltam, még egyszer megpróbálom, talán visszajön valamennyi pénzem. Itt már nem akartam hibázni, mielőtt nekiindultunk, jelzáloghitelt vettem fel a házamra, hogy előzetesen kifizessem a tartozásaimat" - kezd kálváriája következő stációjának elbeszélésébe Andrási, akinek a cégei 2011-2013 között kölcsönöztek dolgozókat a mára bezárt Kapuvár Hús Zrt.-nek. "A szerződésben az állt, hogy mindennap 1200 vágás és 1200 bontás lesz, én erre egyeztem meg, erre a mennyiségre szerveztem az embereket, de a gyár hatalmas adósságai miatt kezdett akadozni a beszállítás, volt, hogy csak 600 sertés jött naponta.

A hentesek bíztak Andrásiban, miközben nemegyszer előfordult, hogy "reggel hattól 130-an álltak a függőfolyosón, és várták, hogy a német kamion lerakja-e a 400 félsertést, vagy mehetnek haza anélkül, hogy valamit is dolgoztak volna". "Amíg a gyár nem utalt, nem rakták ki a sertést, csak utána állt be a rámpára a kamion" - ezt már az Andrásiékkal tíz éve rendszeresen dolgozó N. Kálmán mondja, aki Kapuvárra úgy emlékszik, hogy ott "béke volt és nyolcórás munkaidő. Ötvenezret kaptam hetente nettó, ez nem sok, de komfortos szállásunk volt, nem olyan faház kilenc embernek egy WC-vel, hideg vízzel, mint amiben most lakunk. Minden héten nyolcszáz kilométert tettünk meg a makói lakás és a kapuvári munkahely között, de ott emberként kezeltek minket."

Andrási kevésbé szép emlékeket őriz Kapuvárról. "Az utolsó hónapokban hiába jártam az igazgatóság és a tulajdonos nyakára, hogy mikor kezdhetünk dolgozni, mert ki kell fizetnem a dolgozókat, akkor is, ha egész nap állnak, vagy ha fél napot dolgoznak. A húsgyár szigorúan csak a feldolgozott darabszám után fizetett, ami nem fedezte a béreket sem. Már nem tudtam tovább magyarázkodni az alkalmazottaimnak, miért nincs fizetés" - mondja. A húsgyár sok millió forinttal tartozik a beszállító sertéstenyésztőknek, de ezzel a témával nem foglalkozik a politika úgy, mint a Hajdú-Béttel, ahol kaptak kárpótlást a károsultak. Andrási állítása szerint a cégének 116 millió forinttal tartozik a Kapuvári Húsgyár; mint mondja, a makói henteseket kifizette, hogy ki merjen menni otthon az utcára, de a kapuvári hentesek máig nem kapták meg a bérüket tőle az utolsó hónapokra - sőt azok a dolgozók, akik évtizedeket húztak le a Kapuvári Húsnál, egy fillér végkielégítést sem kaptak. Amikor ugyanis a Nimrá-Metal Kft. megjelent Kapuváron, Andrási megfogalmazásában "nekem át kellett vennem a kapuvári dolgozókat, akiknek ezzel megszűnt a jogosultsága a végkielégítésre".

Kapuvár felszámolása alatt a munkások végig nem tudták, mire számítsanak. "Román Gyula tulajdonos azt mondta a tévében, nagyon sajnálja a dolgozókat, ugyanakkor nem tett semmit azért, hogy rendezze a fizetésünket, miközben ő megvásárolta magának a Pásztói Húsgyárat. Az ügyvédek becsaptak minket, azt kérték a dolgozóktól, hogy egy hétig ne csináljunk balhét, ne hívjuk ki a tévét, ne menjünk a rendőrségre, és minden pénzt megkapunk. Tartottunk tüntetést, ekkor Bedecs Pál vezérigazgató felajánlott hárommillió forintot, de nem fogadtuk el. Az egyik elbocsátott dolgozó öngyilkos lett a hitelei miatt, de ezután sem történt semmi, pedig kihívtuk a tévét is" - mondja N. Kálmán.

A Nimrá-Metal Kft. eközben jogi úton is követelte a bérek és járulékok kifizetéséhez szükséges, szerződés szerinti 116 millió forintot, de Andrási állítása szerint "felhívott az általam megbízott ügyvédi iroda képviselője, hogy a presztízs miatt nem tudnak segíteni, és kéri, hogy szálljak le az ügyről, mert jó kapcsolatban állnak azzal az ügyvédi irodával, amelynek egyik alkalmazottja megvette végül Kapuvárt. Azt mondták, vastagon benne van a politika." Mint arról korábban beszámoltunk, a kapuvári részvénytársaságban többséget szerzett vevő, Zsobrák Péter a Tomaji Ügyvédi Iroda ügyvédjelöltje a sajtónak elismerte, hogy ő csak képviseli a befektetőket - a valódi vevők nevét azóta is homály fedi. Az előzetes tárgyalásokon az ügyvédbojtár állítólag többször utalt arra, hogy kormánypárti kapcsolatai segítik a cég működését biztosító hitelek megszerzésében. (A kapuvári húsüzem tönkretételéről lásd: Ragadozó életmód, Magyar Narancs, 2013. január 24.)

Adomány Pforzheimból

Andrási tavaly áprilisban az interneten látta, hogy az egyik legnagyobb német húsgyár, a Müller Fleisch GmbH henteseket keres a pforzheimi gyárukba. Mivel a munkaközvetítő cégnek meg kell előlegeznie a dolgozók szállását, étkezését, a szerszámokat és az egyéb költségeket, az akkor már több százmillió forintra eladósodott Andrási család eladta felnőtt lányuk házát is. A pénzből egy ismerőse, Takács Mihály cégével, a Symplex Pro Kft.-vel közösen leszerződött a Müller Fleisch GmbH-val, de nem közvetlenül, hanem annak fővállalkozóján, a Gante és Pairan Consult (GPC) Kft.-n keresztül.

"Az első két hónapban alig dolgoztunk, de folyamatosan kérték, hogy vigyünk még ki embereket. Júniustól, amikor a lengyel hentesek elmentek, napi 16-18 órát dolgoztunk. Csakhogy a Gante és Pairan Consult Kft. ügyvezetője az első két hónapra is teljesítményelszámolás alapján fizetett, ami a nagy létszám és a sok állásidő miatt nem volt elég a dolgozók 13-18 eurós órabérének kifizetésére - meséli Takács Mihály. A fővállalkozó GPC azzal magyarázta az egyoldalú döntést, hogy a Müller Fleisch GmbH nekik is a teljesítmény alapján fizetett az első két hónapban is, így nekik sem jött be a költségek fedezete. "Pedig elég szépen megkérték a szállás árát, például egy kétszobás, egyzuhanyzós lakásban nyolc ember lakott fejenként napi 8,5 euróért" - jegyzi meg Andrási.

A Müller Fleisch GmbH indoklása szerint - ez megtalálható az Andrásinál összegyűjtött dokumentumok között - a Symplex Pro Kft. nem teljesítette a normát, a dolgozók szakmai ismeretei elégtelenek voltak, megsértettek biztonsági, tisztasági előírásokat, és nem tartották be a cégnél érvényben lévő alkoholfogyasztási tilalmat. Andrási ehhez annyit fűz hozzá, hogy embereik három hónapig váltott műszakban dolgoztak, ha például délelőtt 10-re mentek, akkor este 10-11-ig bent maradtak, a munkát mindig elvégezték. Megállni sem lehetett, sokszor a titkárnő ment ki este a boltba, hogy vegyen felvágottat és kenyeret, hogy enni tudjanak, mert hajnalban megint vissza kellett állniuk a szalag mellé.

Peter Koblenz, a GPC ügyvédje tavaly júliusban a magyar hentesek pforzheimi munkavállalásáról a hvg.hu-nak elmondta, hogy mivel a Symplex Pro Kft. nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, "többszöri figyelmeztetés dacára sem hozta az elvárt üzemi normát, ennek következtében a Müller Fleisch GmbH felmondta a Gante és Pairannal kötött szerződést". A dolgozók követelésére válaszul az ügyvéd úgy nyilatkozott tavaly a portálnak, hogy megszűnik a magyarországi cégük, de szerinte éppen azért, "mert a Symplex Pro Kft. a magatartásával 400 ezer euró kárt okozott: ekkora hasznalett volnaa Gante és Pairan Kft.-nek a teljesítés után, amit kártérítési perben a céggel szemben érvényesíteni is fogunk".

A pórul járt magyarok Pforzheimból egyenesen a GPC Kft. bólyi irodájába utaztak a pénzüket követelve - eredménytelenül, csakúgy, mint azok, akik visszautaztak Pforzheimba, hogy tüntetéssel követeljék bérük kifizetését. F. Kálmán a három hónapos pforzheimi munka után egy fillér nélkül érkezett haza. A kisegítőként foglalkoztatott férfi miután visszajött, csak két hónap múlva talált munkát. Abban az öt hónapban nem fizették a devizahitelüket, és már korábban is volt két hónap elmaradásuk. Mára a Nemzeti Eszközkezelőhöz került a házuk, amiért most havi bérleti díjat fizetnek. "Azt mondják, hogy öt év alatt visszavásárolhatjuk, de ez lehetetlen, mert hárommilliót vettünk fel, most mégis hárommillió-kétszázezer a hitelösszeg. Amíg kint voltam, a feleségem kénytelen volt kölcsönkérni kamatra, mert közmunkásként csak 47 ezret keresett, azt a kölcsönt is vissza kell fizetni" - foglalja össze az elmúlt fél év történéseit a férfi.

A kereskedelmi végzettségű A. Andrea évekig hiába keresett munkát Tótkomlóson, ezért költözött Makóra, ahol egy sörözőben helyezkedett el. Ötéves kislánya a nő munkabeosztása miatt a nagyszülőknél maradt. "Makón albérletben laktam. Amikor Andrásiék titkárnőt kerestek Németországba, rögtön jelentkeztem. Én is egy fillér nélkül jöttem haza, a főbérlő egyből kirakott, mert elmaradtam háromhavi bérleti díjjal" - meséli. Andrea is részt vett a tüntetésen a Müller Fleisch gyára előtt. "Amikor az igazgató kijött,közölte, hogy nem tud mit tenni, és ha nem távozunk az üzem elől, kihívja a rendőrséget.A kocsiban négyen aludtunk, a benzinkútra jártunk megmosakodni, két hétig sztrájkoltunk, hogy fizessenek ki bennünket, de semmit nem tudtunk elérni" - meséli a fiatal nő.

Horváth László, a Symplex Pro Kft. ügyvédje korábban elmondta: a cég csalás és sikkasztás gyanújával feljelentette a Gante és Pairan Kft.-t, bár hozzátette, a cég megszűnése miatt kevés a remény arra, hogy tőlük megkapják azt a 196 ezer eurót, ami szerződés szerint jár nekik; ezért közvetlenül a Müller Fleischtől várják a pénzt.

Andrási tagadja, hogy azért került sor az elbocsátásukra, mert a Müller Fleisch kifogásolta volna a munkájuk minőségét. Ha kellett, napi 16-20 órát dolgoztak. Állítólag több dolgozójukat is biztatták, hogy álljanak össze, és maradjanak kint; közben pedig beállt a helyükre egy román csapat, amely kevesebbért vállalta a munkát. "Engem most több száz ember gyűlöl. Sorra kapjuk az idézéseket a bíróságtól, egyre több munkavállalónk jelent fel minket, mert nem fizetjük ki őket, és azt kell mondjam, igazuk van - mondja Andrási, aki hozzáteszi: nem adja fel. Habár az autóját is "elvették tőle", próbál annyi pénzt szerezni, amivel először visszamegy a Müller Fleisch GmbH-hoz, de eltökélt abban is, hogy a kiskunfélegyházi tartozást is behajtja. Szerinte a Kapuvári Hús tulajdonosainak is fizetniük kell, hiszen az emberek megdolgoztak a bérükért, a végkielégítésből pedig "úgyis ügyesen kiforgatták őket".

Takács Mihály és Andrási Zoltán a dolgozóik érdekében segítségért fordultak Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselőhöz, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjához, az Országos Roma Önkormányzat elnökéhez, aki azonban nem méltatta őket válaszra.

Megkerestük Mágori Józsefnét, Makó fideszes országgyűlési képviselőjét, hogy tud-e segítséget nyújtani a Kapuváron, illetve Pforzheimban fizetés nélkül maradt embereknek. Az országgyűlési képviselő szerint amíg nyelvet nem beszélő emberek olyan szerződéseket írnak alá, amelyben "valamelyik sorban el van rejtve, hogy ingyen fogtok dolgozni", addig a Symplex Pro Kft.-hez hasonló esetek bármikor előfordulhatnak. Arra a kérdésre, hogy legalább a Kapuváron fizetés nélkül maradt dolgozók bérének kifizetésével foglalkozik-e a kormány, Mágoriné azt válaszolta, nem ismeri a kapuvári esetet.

A kisemmizett magyar hentesek pforzheimi tüntetésének annyi haszna azért volt, hogy a Müller Fleisch húszezer eurót átutalt a Német-Magyar Baráti Társaság Egyesületnek, amelyet az egyesület adományként kíván szétosztani. A dolgozóknak 2000-3000 euró járna fejenként, ezzel szemben most néhány száz euróval kell beérniük, amit egy egri ügyvédi irodánál vehetnek át valamikor.

Neked ajánljuk