Koalíciós perpatvar: Megúszták?

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/26. (06. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Medgyessy Péter miniszterelnök a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományának operatív tisztje volt - derült ki a múlt hét keddjén. Az információ nyilvánosságra kerülését heveny országgyűlési vita követte, majd néhány óráig tartó koalíciós válság. A következőkben az MSZP és az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportjából származó értesülések alapján kíséreljük meg a múlt heti események rekonstruálását.

Medgyessy Péter miniszterelnök a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományának operatív tisztje volt - derült ki a múlt hét keddjén. Az információ nyilvánosságra kerülését heveny országgyűlési vita követte, majd néhány óráig tartó koalíciós válság. A következőkben az MSZP és az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportjából származó értesülések alapján kíséreljük meg a múlt heti események rekonstruálását.Ha lett volna e történetnek egy objektív, mindenütt jelen lévő és mindenről tudó tanúja, ő kedd kora délutántól kedd estig vélhette volna úgy, hogy Medgyessy Péter nem marad a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, miután a Magyar Nemzet június 18-i számában nyilvánosságra hozta: a kormányfő D-209 fedőnéven az állampárti Belügyminisztérium III/II-es csoportfőnökségének operatív tisztje volt.

Sajtóértesülések szerint hétfő este Orbán Viktor tiszteletét tette a Magyar Nemzet szerkesztőségében; a napilap másnapi számában robbantotta a D-209-ügyet. A Medgyessy Péter operatív tiszti múltjáról napvilágra került információk mintha még magát az érintettet is váratlanul érték volna, nem beszélve a kormánypártok vezetőiről és parlamenti képviselőiről. Medgyessy, bár lapinformációk szerint hónapok óta tudott arról, hogy szt-tiszti múltjára utaló okiratok kerültek ki a Belügyminisztériumból, kedden

nem adott egyértelmű választ

Pokorni Zoltán Fidesz-frakcióvezető ezt firtató, az Országgyűlés plenáris ülésén elhangzott kérdésére. Igaz, arról is beszélt, hogy miért nem szólhat a Magyar Nemzet állításairól nyíltan: ha a napilapban közölt dokumentum valódi, úgy az abban foglaltak a hatályos törvények értelmében államtitoknak minősülnek - érvelt Medgyessy. E miniszterelnöki válaszról mondta azt később Dávid Ibolya, az MDF elnöke, hogy akinek volt füle rá, az kihallhatta az elmondottakból, miről van szó. Azt azonban a miniszterelnök kezdettől fogva tagadta, hogy - mint azt a Magyar Nemzet állította - 1961 óta a belügy állományában lett volna.

A kormányfő szereplése a hírek szerint fölpaprikázta az SZDSZ-frakció tagjait, akik először múlt kedden, a déli harangszó táján ültek össze a helyzet megvitatására.

A fordulatos események ekkor vették kezdetüket. A parlamenti ebédszünetben megnyitott, majd a délutáni plenáris ülés után, a vecsernye óráiban berekesztett tanácskozás a szabaddemokrata képviselők pöfögésével kezdődött. Ne feledjük: Medgyessy ekkor még nem tisztázta egyértelműen magát (azt majd csak másnap reggel teszi meg), és a szabaddemokrata képviselők túlnyomó többsége úgy érezte: a kormányfő alaposan átvágta őket, amikor múltjának homályos részleteiről elmulasztotta idejekorán tájékoztatni őket. A hangulatot már ekkor a "Medgyessynek mennie kell" érzület jellemezte, annál is inkább, mert a frakciótagok számára sem volt egyértelmű - Medgyessy parlamenti közlése ellenére sem -, hogy a Magyar Nemzet ama állítása, miszerint a kormányfő már 1961-től a rendőrség alkalmazásában állt, a lapban megjelent dokumentum alapján valóban nem bizonyítható.

A tanácstalanságnak Medgyessy Péter váratlan és hívatlan megjelenése vetett véget. A Kovács László és Lendvai Ildikó kíséretében betoppanó kormányfő három választást ajánlott a liberálisoknak. Döntsék el, hogy a) továbbra is megbíznak benne; b) tőle megvonják a támogatást, de a koalíciótól nem; c) sem őt, sem a koalíciót nem támogatják a továbbiakban. Az SZDSZ képviselői Medgyessy e felszólamlását úgy értelmezték (mert úgy szerették volna), hogy a miniszterelnök azt közölte a kisebbik kormánypárt képviselőivel: elfogadja további sorsát érintő döntésüket, és kész lemondani, amennyiben megingott a bizalmuk benne. A liberális képviselők szívéről ekkor nagy kő esett le, annál is inkább, mert sokan közülük Kovács László magatartásából - aki leszögezte: róla ilyesmi nem derülhet ki, hiszen ő köztudottan legfeljebb kapta, és nem írta a jelentéseket - azt olvasták ki, hogy kész beugrani pót miniszterelnöknek. (Mint később kiderült, tévedtek, nota bene, a Magyar Nemzethez kísértetiesen hasonló módon. A napilap "Kovácsnak még várnia kell" főcímmel jelentette meg csütörtöki számát.) "Medgyessy ekkor pontosan úgy viselkedett, ahogy egy koalíciós kormány miniszterelnökének viselkednie kell" - értékelte (félre) a kormányfő délutáni szereplését egyik szabaddemokrata informátorunk. A liberális képviselők, akik ekkor még nem tudták, hogyan határoz az MSZP-frakció esti ülése a kormányfő sorsáról, kapva kaptak Medgyessy vélt felajánlásán. A miniszterelnök távozása után hozzászólók rámutattak: Medgyessy nemcsak a szabaddemokratákat csapta be, de saját választóit is, mivel a nyilvánosság előtt nem tárta föl egyértelműen a kémelhárításnál végzett tevékenységét. A frakcióülésen más érvek is elhangzottak, többek között az, hogy "lehetnek még csontvázak a kormányfő szekrényében", és ezek jól időzített nyilvánosságra hozatalával az ellenfelek folyamatosan sakkban tarthatják a kormányt. Az időlegesen többségbe került Medgyessy-ellenes táborban mindazonáltal nem merült föl a koalícióból való kilépés gondolata, ehelyett Fodor Gábor azt javasolta a szabaddemokratáknak, hogy ("a koalíció további működésének zökkenőmentessége érdekében") levélben ajánlják fel segítségüket az MSZP-frakciónak egy, a kormányfő lecserélését célzó konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtásához. Ekkori elképzeléseik szerint a konstruktív bizalmatlansági indítványhoz szükséges további ötvennyolc képviselői aláírást percek alatt összeszedték volna a szocialista frakcióból, s az indítvánnyal együtt terjesztik be Kovács László miniszterelnökségére vonatkozó javaslatukat.

Eközben kérlelhetetlenül közeledett az MSZP-frakció esti ülésének a kezdete. Mivel az SZDSZ-frakció még mindig nem tájékoztatta Medgyessyt a döntésről, a miniszterelnök este hat körül ismét ellátogatott az SZDSZ-frakcióba, és megismételte ajánlatát. Mindeközben a képviselőcsoport vendége volt Kenedi János, Hack Péter volt képviselő és Gyekiczki András, Kuncze egykori belügyminisztériumi kabinetfőnöke, akik az egykori állambiztonsági szervezet és a Történeti Hivatal működésének részleteiről tájékoztatták a képviselőcsoportot. A felkért szakértők részvételét többek között az tette szükségessé, hogy a képviselők nem ismerték a III/II-es csoportfőnökség pontos szerepét az egykori állambiztonsági szervezeten belül. Az információhiány egyébként is a kormányfő ellen hangolta a frakciót, melynek tagjai értesülésünk szerint ezen a délutánon még nem tudták biztosan, hogy Medgyessy nem a III/III-as csoportfőnökség alkalmazásában állt-e. Horn Gábor államtitkár lapunknak elmondta: a frakcióülésen részt vevő "külsősök" nem a párt "értelmiségi holdudvarának" képviseletében, hanem az egykori állambiztonsági szervezet és az átvilágítás kérdéskörének szakértőiként voltak jelen az ülésen.

A szabaddemokrata képviselőcsoport a hosszas vita után 17:3 arányban végül úgy döntött, él az ajánlattal, és

megvonja bizalmát Medgyessy Pétertől,

a konstruktív bizalmatlansági indítvány tető alá hozásának érdekében pedig felveszi a kapcsolatot az MSZP-frakció vezetőivel. A döntés ellen egyedül Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter szavazott, Kuncze Gábor pártelnök és Horn Gábor államtitkár tartózkodott. (Horn álláspontjának kialakítása előtt telefonon beszélt a 19 megyei elnökkel is.) Az SZDSZ-vezetéshez közel álló informátorunk az 1994- 1998 közötti szocialista-szabaddemokrata kormány működése idején a párt legfelső vezetésében felgyülemlett frusztrációra adott "késleltetett reakcióval" magyarázta, hogy Magyar Bálint oktatási miniszter és Pető Iván volt SZDSZ-elnök is Medgyessy ellen szavazott. Vehemensen Medgyessy távozása mellett érvelt Fodor Gábor. Több frakciótag úgy véli, Fodor már a keddi frakcióülés alatt, telefonon, első kézből ismerhette meg Kis János filozófus másnap a Magyar Hírlapban megjelent álláspontját: Fodor megnyilvánulásai mindenesetre összecsengenek Kis gondolataival.

A pártvezetéshez közel álló körökből úgy tudjuk, az SZDSZ jelenlegi vezetői rossz néven vették, hogy a párt holdudvarához tartozó értelmiségiek, mindenekelőtt a szerdai Magyar Hírlapban Medgyessy távozását sürgető Kis János, továbbá a kedd esti frakcióülésen jelen lévő és Kissel jó barátságot ápoló Kenedi János "politikai helyett morális síkra terelték" a vitát, és "konkrét nyomást" gyakoroltak az SZDSZ-frakcióra a kormányfő megbuktatása érdekében.

A képviselőcsoporton belül kedden is, szerdán is Medgyessy távozására szavazó Gusztos Péter szerint méltánytalanok a Kisékkel szemben megfogalmazott vádak. "Kis János nem mozgatott semmit a háttérből", közölte lapunk kérdésére Gusztos, hozzátéve: Kis független értelmiségi státusából következik, hogy egy ilyen súlyú kérdésben véleményét közzé kell tennie.

A SZDSZ-frakció tagjai mindezek után avval a tudattal tértek otthonaikba, hogy Medgyessy már csak néhány napig lesz Magyarország miniszterelnöke.

És mekkorát tévedtek!

Az MSZP esti frakcióülésének kezdetekor Medgyessy az SZDSZ álláspontjáról még mindig nem első kézből, hanem csak a kiszivárgott hírekből értesülhetett. Párttársainak beszámolt a liberális kenkődésről, és értesüléseink szerint határozott hangot ütött meg. A hatás nem is maradt el.

- Magam is meglepve tapasztaltam, ahogy az MSZP-frakció

egy emberként kiállt Medgyessy Péter mellett

- jellemezte a nagyobbik kormánypárt képviselőcsoportja esti ülésén történteket egy, a kormányhoz közel álló kommunikációs szakértő, aki szerint a koalíciós válságot az SZDSZ-ben háttérbe szorult erők hisztérikus reagálása okozta. Forrásunk szerint a Medgyessy Péter körül kialakult botrány a Happy End Kft., az Országimázs Központ, a Magyar Fejlesztési Bank és a Magyar Posta körüli ügyek által fenyegetett Fidesz-vezérkar kétségbeesett figyelemelterelő manővere volt. "Vakmerővé válik, akit a börtön réme fenyeget" - kommentálta a botrányt neve elhallgatását kérő informátorunk. Mindehhez Toller László pécsi polgármester, szocialista országgyűlési képviselő a Narancs érdeklődésére hozzátette: az a tény, hogy az MSZP-frakció egységesen kiállt Medgyessy mellett, "segített az SZDSZ-nek felülvizsgálni első döntését", ugyanakkor a botrányt a szocialisták vélekedése szerint kirobbantó Fidesznek is üzent: az MSZP nem hátrál meg, elvégzi mindazt, amire a választók felhatalmazták.

A kedd estére "ostromlott vár hangulatba" került MSZP-frakcióban finoman fogalmazva is vegyes fogadtatásra lelt az SZDSZ-frakció aznapi döntése. Az MSZP-ben értesülésünk szerint általános a vélekedés, hogy a kisebbik kormánypárt "a Fidesz forgatókönyvét hajtotta volna végre", ha kitart eredeti álláspontja mellett. A szocialisták körében sokan ostobaságnak, sőt a kolerikusabbak egyenesen hátbatámadásnak vélték az SZDSZ kedd esti álláspontját.

Kedd este kilencre azonban az derült ki, hogy az SZDSZ-nek nem maradt választása. A Fodor Gáborból, Wekler Ferencből és Kuncze Gáborból álló "delegáció", melynek a közös konstruktív bizalmatlansági indítványról kellett volna a szocialista képviselőkkel tárgyalnia, ekkortájt tudhatta meg azt, hogy az MSZP-frakció nem támogatja az indítványt: ha mégis be akarják adni, akkor a Fidesznél kell házalniuk.

E fejleményről a szabaddemokrata frakció tagjai szerdán, soron következő frakcióülésük előtt értesültek. Kedden és szerdán mindemellett "telefonok tömege" érkezett a "Fidesz visszatérésétől rettegő" tagságtól és a szimpatizánsoktól a Gizella utcai pártközpontba az első döntés felülvizsgálata érdekében. Ezt az értesülést megerősítették a frakción belül kikristályosodott mindkét álláspont általunk megkérdezett képviselői is, hozzátéve, hogy a szabaddemokrata képviselők véleményét döntően befolyásoló tényező az MSZP-frakció Medgyessyt egyhangúan támogató álláspontja volt. "Az MSZP szorosra zárta sorait, és a kérdést a >>Medgyessy vagy OrbánAz SZDSZ-frakció szerdai ülésén végül a "két rossz döntés közül" (így nevezte Kuncze Gábor kedden és szerdán a képviselők előtt álló alternatívát) a kormányfő hivatalban maradását választotta. A Narancs úgy tudja, hogy a pártelnök-frakcióvezető azzal érvelt a döntés mellett, hogy azzal a párt négy év múlva, míg Medgyessy megbuktatásával két héten belül kerülne bajba. Szerda este a húsz SZDSZ-képviselő közül tizenegy bizalmat szavazott a kormányfőnek. Fodor, Gusztos, Gulyás József és Zwack Péter ezúttal is a miniszterelnök ellen szavaztak, Pető Iván, Szent-Iványi István és Wekler Ferenc tartózkodott. A Medgyessy távozására szavazók még ekkor is úgy vélték, hogy ki tudják kényszeríteni a szocialistákból a miniszterelnök-cserét; de egyes frakciótagok álláspontja szerint a parlamenti elnöki posztra sikertelenül aspiráló Fodor Gábor például dafke ment szembe a többségi döntéssel. Érdeklődésünkre mind a többségbe került, mind a Medgyessy miniszterelnökségét ezúttal is elutasító csoport képviselői megerősítették: a frakció egységesen képviseli az elfogadott álláspontot, bár a képviselőcsoportból származó értesülésünk szerint kérdéses, miként szavaznak a szabaddemokrata honatyák a Medgyessyhez érkező és operatív tiszti múltját firtató esetleges ellenzéki interpellációra adott válasz elfogadásáról. A hírek szerint a kisebbik kormánypárt képviselői attól tartanak, hogy "a történetnek nincs vége", és hogy fel kell készülni újabb "csontvázak előkerülésére". Ettől tart a lapunk által megkérdezett Gusztos Péter is, aki úgy látja, hogy a szociálliberális politikai elit gondolkodásmódjára egyre inkább a Fidesz polgárháborús logikája nyomja rá a bélyegét; a rettegés Orbánék ismételt hatalomra kerülésétől elveik föladására készteti a "másik oldalon állókat". Más szabaddemokrata honatyák szerint viszont félő, hogy Medgyessy ügyének "átmoralizálásából" csak a kérdést csöppet sem morális szempontokból megközelítő Fidesz kerülne ki győztesen. "Ezt pedig nem akarhatjuk", jelentették ki egybehangzóan a két kormánypárt általunk megkérdezett képviselői.

Bojtár B. Endre

Gavra Gábor

Mikor mit mondott Medgyessy?

Június 18. kedd, Országgyűlés, napirend előtti felszólalás: "Soha nem voltam ügynök. Ezt egyébként az átvilágító bírák megállapították, ezt önök pontosan tudják. (...) Hozzáteszem azt is, hogy a Pénzügyminisztériumban, a nemzetközi főosztályon az államtitkok védelme érdekében azokat a lépéseket minden alkalommal megtettem, amelyek egyébként abból a feladatból szükségképpen adódtak, és kellett hogy adódjanak. (...) Ez az ország érdekét szolgálta, az ország érdekét szolgálta annak érdekében, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy annak idején, az IMF-csatlakozás első, szerencsétlen próbálkozása után másodszor se tudjunk a Nemzetközi Valutaalapba bekerülni."

Június 18., Országgyűlés, Medgyessy válasza Pokorni Zoltán azon kérdésére, hogy szt-tiszt volt-e: "Képviselő úr! Ön pontosan tudja azt, hogy ilyen kérdésekre válasz nem adható. Ugyanis két lehetőség van, képviselő úr. Vagy valóban igaz, hogy a szigorúan titkos állomány tisztjeként védtem a magyar érdekeket - ebben az esetben ez szigorúan titkos, és akkor sajnos, képviselő úr, nem tudok rá válaszolni. Vagy az van, hogy azt mondom, képviselő úr, ön téved, nem igaz az, ami a Magyar Nemzetben van. Ez a lehetséges válaszok egyike. A másik az, hogy azt mondom, sajnos, nem tudok rá válaszolni."

Június 18., sajtóközlemény: "Magyarország miniszterelnökeként számomra megnyugtató, hogy a múltamat támadják. Megnyugtató, ha az embert múltja miatt akarják befeketíteni, az azt jelenti, a jelenben nincs mit támadni rajta. (...) Múltammal, tetteimmel kapcsolatban nincs titkolnivalóm, nincs szégyellnivalóm. Nem voltam ügynök. Ez az átvilágító bírák határozatából is kiolvasható. Aki mégis ilyet állít, hazudik és rágalmaz."

Június 18. délután, az RTL Klubnak: "Ha és amennyiben bármilyen kétely felvetődik, hogy a bizalom nincs meg irántam, akkor a szükséges következtetéseket le fogom vonni."

Június 19. szerda, Országgyűlés, napirend előtt: "Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap világossá tettem, és erre felhatalmazást kaptam tegnap este a belügyminisztertől mint titokgazdától, hogy elmondjam: a Pénzügyminisztériumban 1977 és 1982 között a nemzetközi pénzügyek területén dolgozván kémelhárító tisztként öt évig segítettem azt, hogy idegen hírszerzők ne jussanak magyar titkokhoz, ne akadályozhassák meg IMF-csatlakozásunkat. Feladatom az volt, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz történő csatlakozás előkészítésében működjek közre, és annak lebonyolításának zavartalanságát tudjam biztosítani. Ezt sikeresen megvalósítottuk, és ezek után ezt a tevékenységet megszüntettem. A lényeget a sajtónak a múlt évben több interjúban elmondtam, ezek megtekinthetők. Szeretném hangsúlyozni: a kémelhárító nem ügynök, nem besúgó. A kémelhárítás és hírszerzés ősi mesterségek, és a haza védelmét szolgálják. Én is ezt tettem."

Június 23., telefonos interjú az ATV-n Friderikusz Sándor műsorvezetővel: "Talán hibát követtem el akkor, amikor a közvéleménynek nem egészen világosan és egyértelműen mondtam el, hogy mi történt a múltban. (...) A nemzetközi világban semmifajta megrökönyödést nem keltett a dolog. Nagyon sok ország van, ahol az első számú vezető valamilyen módon kötődött akár a hírszerzéshez, akár a kémelhárításhoz."

(A parlamenti felszólalások forrása: www. mkogy.hu)

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/26. (06. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra