Kiadott szólólemezeket, közös albuma volt Chilly Gonzalesszel, projektet alapított Jarv Is néven, sanzonokat dolgozott fel, rádióműsort készített, könyvet írt, filmzenékben működött közre, és ezek tényleg csak a legfontosabb tételek vele kapcsolatban. 2011-ben összerántotta a zenekart egy turnéra, amely a Szigetet is érintette, és kiadtak ugyan egy After You című régi-új dalt 2013-ban, azért a Pulp jó ideig fikció maradt. A tagok három évvel ezelőtt találkoztak újra, és 2023-ban kezdtek el ismét koncertezni, immáron az elhunyt gitáros, Steve Mackey nélkül. Cocker mellett a felállást Mark Webber gitáros, Candida Doyle billentyűs és Nick Banks dobos alkotja, élőben pedig velük van még négy turnézenész – mindannyian játszanak a More. (így, ponttal a végén) címre hallgató visszatérő albumon.
A Pulp mindig is egy valószerűtlen együttes volt, és ennyi idő elteltével a 60 körül járó zenészek még kevésbé tűnnek sztároknak. A 24 év kihagyás után elkészített lemez gyökerei 2019-re vezethetők vissza, amikor a frontembert felkérték egy betétdal megírására az Angliában közismert kortárs szerző, Simon Stephens Light Falls című drámájához, amelyet a manchesteri Royal Exchange Theatre mutatott be. A sötét tónusú darabban az öt „elcseszett” ember párhuzamos vergődése látható különböző észak-angliai városokban, Blackpooltól Durhamig, s a (többnyire dicsérő) kritikák szerint Cocker „kellemes” dalának dramaturgiai jelentősége van: a Hymn of the North afféle összekötő kapocsnak tekinthető, amely az előadás során többször is felcsendül különféle változatokban, erősítve a fő mondanivalót: „sose feledd, hogy honnan származol” (Észak-Angliából).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
