Könyv

Még egy puzzledarab

Leonard Cohen: Leprások balettje

Kritika

Háromnegyed órás dokumentumfilmet sugárzott 1965-ben a kanadai televízió egy fiatal költőről.

A Ladies and Gentlemen… Mr. Leonard Cohen főszereplője egy kissé pökhendi, de már akkor is rendkívül sármos és humoros alkotó kevésbé ismert időszakát dokumentálja. Akkor még talán maga Cohen sem sejtette, hogy néhány év múlva nem koszorús költőként, hanem dobozgitáros énekes-dalszerzőként ismeri majd meg a világ.

Az 1934-es születésű Cohen első alkotói korszakának bő másfél évtizedében szinte kizárólag az irodalomra koncentrált. A hatvanas évek közepéig megjelent négy verseskötete, valamint két regénye, utóbbiak magyarul is olvashatók (A kedvenc játék; Szépséges lúzerek). A másodikat 1966-ban publikálta, ezután éle­té­ben már nem közölt prózát, azonban több interjújában is emlegette első befejezett regényét, amelyet többre tartott, mint A kedvenc játékot. A fiókban porosodó Leprások balettje végül csak a halála után hat évvel jelent meg, majd viszonylag rövid időn belül a magyar fordítása is elkészült.

Az 1956/57-ben írt Leprások balettjét az ugyanebben az időszakban született novelláival csomagolták egybe. Érdemes ezeket különválasztani, már csak azért is, mert Cohen regényeihez van viszonyítási pontjuk a magyar olvasóknak. Prózája nem a fordulatos cselekményekről és a nagy ívű történetvezetésről ismert, így aligha meglepő, hogy ennek a kisregénynek a története is meglehetősen szűkös. A regény narrátora egy Montréalban élő harmincas könyvelő, akihez odaköltözik a nagyapja, akivel korábban sosem találkozott. A nagypapa megjelenése felforgatja, gyökeresen megváltoztatja a hős sorsát, aki felrúgja a párkapcsolatát, és elhatározza, hogy pokollá teszi egy ismeretlen ember életét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.