Köszönet nélkül – Lobbik és aggályok a Sorsok Háza körül

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2014. január 7.

Belpol

A tavaszra tervezett megnyitó ellenére meglehetősen kevés konkrétumot tudunk a Sorsok Házáról - nemcsak a kívülállók, de a projektben részt vevő testületek is. A közbeszerzéseken azonban osztoznak: itt nemcsak a Terror Háza és környezete, de a kormányzati tendereken egyre sikeresebb óbudai cég is nyer.

Teljes hírzárlattal találkozott lapunk, amikor heteken át próbáltunk hivatalos információhoz jutni a kormány áprilisi megnyitással tervezett, bruttó 6,6 milliárd forintos beruházásáról, a Sorsok Háza - Európai Oktatási Központról (továbbiakban Sorsok Háza). Arra voltunk kíváncsiak, milyen ütemben zajlik a gyermekholokausztot bemutató kiállítás szakmai munkája, mennyire nyitott a Schmidt Mária vezette kutatás, a csaknem negyed éve felállított nemzetközi tanácsadó testület mennyire lát ebbe bele, illetve milyen cégek vehetnek részt a budapesti Józsefvárosi pályaudvarra tervezett beruházásban, amely a jelen állás szerint az utolsó fillérig közpénzből valósul meg. A projektet elindító Miniszterelnökség nem reagált megkeresésünkre, a szakmai munkát koordináló Terror Háza röviden indokolt is ("egyelőre nem kívánunk nyilatkozni, ugyanis semmilyen új, a sajtó számára nyilvános és érdemleges információról nem tudunk beszámolni"). A kivitelezésért felelős kormánybiztos, Fürjes Balázs sem reagált, míg a Fiumei úti helyszínt biztosító MÁV a Terror Házához irányított minket, mondván, küldjük oda a kérdéseinket, onnan majd továbbítják a MÁV-hoz, amely majd a válaszokat visszaküldi az Andrássy út 60.-ba, ahonnan "valamikor" mi is megkapjuk.

A kezdetektől Schmidt Máriáig

Schmidt Mária

Schmidt Mária

Fotó: MTI

A nevét idén ősszel kapó Sorsok Háza a magyar zsidóság deportálásának 70. évfordulóján tartott kormányzati emlékév - mely során számos zsinagógát felújítanak, illetve 1,5 milliárd forinttal támogatnak civil megemlékezéseket - legnagyobb beruházása lesz. A kiállítás eredeti ötlete Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont (HDKE) igazgatójáé, aki két éve is gondolt arra, hogy a kevéssé látogatott Páva utcai intézményt jól kiegészíthetné a Józsefvárosi pályaudvaron megvalósuló emlékhely. (Erről a HVG számolt be tavasszal.) Szita - miután megkapta a kormányzati támogatást - a HDKE kutatócsapata mellett bevonta a munkába György Pétert is. Az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója áprilisban kezdett el Szitával egyeztetni, akinek már akkor jelezte: egy év kevés idő egy szakmailag alaposan előkészített kiállítás létrehozásához, ezért kisebb volumenű, ám megvalósítható ötleteket javasolt: Gela Seksztajn lengyel festőnek a varsói gettóban készült, gyermekeket ábrázoló munkáit, "2015-re pedig felvetette a Varsói Zsidó Történeti Múzeummal közösen létrehozandó tervet, amelyet az Auschwitzba tartó vonatok kronotopográfiai rekonstrukciójának nevezhetünk" - írta korábban az Élet és Irodalom. György Péter a Narancsnak elmondta: a helyszín több szempontból problematikus (erről később bővebben), viszont van egy olyan adottsága, amely hatalmas lehetőség, mégpedig a Nemzeti Sírkert szomszédsága. Szerinte ha a két helyszínt valamilyen módon összekapcsolnák, az fontos gesztus lehetne - emlékezetpolitikai szempontból is.

Aztán az egészből nem lett semmi: Szita Szabolcsnak e tárgyban kifejtett munkáját még a nyáron megköszönték, szeptember elején pedig bejelentették, hogy a szakmai koordinációt innentől Schmidt Mária történész, a Terror Háza igazgatója látja el. Azt nem tudni, hogy a váltásra azért került-e sor, mert kormányzati részről elégedetlenek voltak Szita munkájával (a HDKE igazgatója nem kívánt erről nyilatkozni), esetleg Schmidt Mária nemegyszer bizonyított érdekérvényesítő képessége érvényesült ismét. Talán az utóbbi: a Miniszterelnökséget vezető államtitkárként ugyanis épp az a Lázár János irányítja az évforduló beruházásait előkészítő "Magyar holokauszt - 2014"-emlékbizottságot, aki polgármesterként korábban felkérte Schmidt Máriát a hódmezővásárhelyi Holokauszt Múzeum, illetve Emlékpont megszervezésére. Ebben Schmidt Mária segítségére volt Gerő András történész, illetve a Terror Háza belsőépítészeti terveit, a múzeum kiállításának arculatát és a külső homlokzatot készítő F. Kovács Attila is. (A vásárhelyi kiállításról bővebben: Terror light, Magyar Narancs, 2006. július 20.)

Itt lesz

Itt lesz

 

Schmidt Mária kinevezése előtt az akkor még a Holokauszt Gyermekáldozatai Emlékhelyének keresztelt beruházás két kérdést vetett fel. Az egyik a gyerekholokauszté volt: ez nem azt vonta kétségbe, hogy a holokausztnak ne lett volna rengeteg gyermek áldozata, csak azt, hogy érvényes-e kizárólag a gyermekekre fókuszáló megközelítést alkalmazni. "A gyermek mellett talán nem volt ott az anyja?" - jegyezte meg egyik forrásunk. Más továbbment, és azt vetette fel, hogy ennyi erővel lehet külön női vagy férfi, ad absurdum jobb- és balkezesek szempontjából végiggondolt holokausztkiállítást is csinálni. A másik kérdés az évek óta használaton kívüli Józsefvárosi pályaudvar volt, amely egyszerre autentikus, másfelől vitatható helyszín. Tény, hogy 1944-ben, a nyilasok októberi hatalomra kerülése után marhavagonokba zárva deportáltak innen embereket, de ez néhány szerelvény volt. Noha az 1944 májusától júliusáig deportált 450 ezer embert kizárólag vonattal szállították a németeket lelkesen kiszolgáló hazai szervek, a fővárosban más volt a helyzet. Budapestről a németeknek átadott tízezreket jellemzően gyalogmenetben vitték Nyugatra. "Csak néhány deportáló vonat indult Budapestről, köztük november 28-29-én azok, amelyek a semleges államok védőokmányaival rendelkező, ún. védett munkaszolgálatos századokat szállították el. A svéd diplomata, Raoul Wallenberg 28-án, bizonyíthatóan egyetlen alkalommal bukkant fel itt, amikor kimentett a szállítmányból egy csoport svéd védett személyt. Tehát túlzás azt állítani, hogy az épület az embermentés központi helyszíne lett volna. A pályaudvarnak a gyermekek üldözéséhez vagy mentéséhez nem volt köze, egyébként gyermekeket Pestről tömegesen sohasem deportáltak" - mondja Csősz László történész, a HDKE munkatársa.

Vitatott

Az említett napon, 1944. november 28-án mentette ki Wallenberg azt a Walter Heller munkaszolgálatost, akivel a HDKE honlapján is látható interjú készült: ebben hangzik el, miszerint aznap a Józsefvárosi pályaudvarról csaknem 18 ezer embert deportáltak, közülük az interjúalany szerint a svéd diplomata közel száz főt mentett ki.

A szeptemberi bejelentés után vetődött fel a név problematikussága: többen ajánlották a sors helyett a sorstalanság elnevezést, amellett érvelve, hogy azoktól az emberektől, akiket deportáltak, épp a saját sorsukat vették el. (Erről lásd bővebben György Péter publicisztikáját: A fekete lyuk, Magyar Narancs, 2013. október 10.)

Schmidt Mária kinevezése újabb aggályokat vetett fel: nemrég például azt fejtegette a Népszabadság tudósítása szerint, "hogy igenis, van bal- és jobboldali megoszlás a történetírásban, s tagadta, hogy lenne független álláspont". Adódik a kérdés: ez vajon a holokauszt értelmezésére is érvényes? Nem zárható ki, hiszen Schmidt holokausztértelmezése az évek során mind megengedőbb lett a magyar társadalom felelősségének megítélésében (lásd: Felmentő szerep, Magyar Narancs, 2013. november 21.). Az is erősítette a kételyeket, hogy miközben Schmidt nem számít nemzetközi szinten jegyzett holokauszt-szakértőnek, a hazai történészekkel sem felhőtlen a viszonya. Ami enyhe kifejezés: az eseményeket közelről figyelő forrásunk szerint kis túlzással Magyarországon kétfajta történész van: akit Schmidt Mária gyűlöl, és akit utál. "Például Ungváry Krisztián az első kategóriába, Szita Szabolcs csak a másodikba tartozik." Az viszont nem kétséges, hogy Schmidt milyen hatékonyan képes egy ügyön dolgozni, de azt is bizonyította már a Terror Házával, hogy képes olyan intézményt létrehozni, amely társadalmi érdeklődést generál. "Ettől teljesen független, hogy ami abban az épületben van, milyen minőséget képvisel" - jegyzi meg forrásunk. Mások is kifejezték aggályukat a Terror Házában látható kiállítás leegyszerűsített egyoldalúsága miatt, ugyanakkor megjegyezték: az volt az ország első, központi IT-rendszer vezérelte multimédiás kiállítása.

A történész Schmidt Máriával szembeni kételyeket csillapíthatta volna, ha a szeptemberben felállított nemzetközi tanácsadó testületben olyan, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű történészek kapnak szerepet, mint Randolph L. Braham, vagy például hazai oldalról az ugyan nem a holokausztra szakosodott, de a 20. századi történelemkutatásban megkerülhetetlen Romsics Ignác. De nem így történt.

Ne kenjük a nácikra!

Noha a testületi tagok (a tanácsadói névsort lásd keretes anyagunkban) közül többen komoly szakmai hírnévnek örvendenek, nincs köztük nemzetközi szinten jegyzett holokausztkutató. Van viszont sajtómunkás, filmrendező, pedagógus, rabbi, muzeológus, sőt szovjet diplomáciai szakértő is. A testület alakuló ülése szeptemberben volt, a tagok azóta nem találkoztak. Érdeklődésünkre a német-izraeli kapcsolatok kutatója, Michael Wolffsohn elárulta: őt Tállai Gábor, a Terror Háza programigazgatója kereste fel. Wolffsohn Schmidt Máriát 1993 óta ismeri, munkáját becsüli. Feladata a projekt szóbeli és írásbeli segítsége, amiért jövő évig 2500 eurót kap. Hogy pontosan mit csinált eddig, nem tudtuk meg - nem véletlenül. Anne Applebaum - aki nemrég a The New Yorkerben írt Szegedi Csanádról - azzal hárította el érdeklődésünket, hogy "mivel a testület még nem találkozott (sic!), nem tudok válaszolni a kérdésekre". Szász János, bár először úgy tűnt, kész nyilatkozni, elérhetetlennek bizonyult. Haraszti György azt javasolta, keressük január végén, egyelőre keveset tud a konkrét elképzelésekről. Többen nem reagáltak érdeklődésünkre. Mástól úgy értesültünk: a testület tagjainak valóban nincsenek információik arról, hogy Schmidt Mária és a Terror Háza történész-kutató csapata mit csinál. Heisler András elmondta: nehéz egy ilyen "sokszínű" testületet egy irányba mozgatni. A tanácsadó testületet hasznosnak véli, de tudomásul kell venni, hogy természetéből adódóan a reakcióideje lassúbb, mint a projekt haladásának az üteme.

Ez lesz

Ez lesz

 

A Terror Háza csapata állítólag nagy erővel gyűjti már az anyagot. A tervek szerint a pályaudvar jelenlegi épületében - ahol eddig szolgálati lakások voltak, az itt lakókat kiköltöztetik - kapna helyet egy oktató- és egy konferenciaterem, egy kávézó, bolt, könyvtár és egy ún. sorsgenerátor (jelentsen ez utóbbi bármit is). A Fiumei úti oldalon hoznák létre azt az alsó szintet, ahol a multimédiás eszközök dominálnak majd. Az erős vizuális és hangeffektekre épülő koncepcióval Schmidt Mária főként az érzékekre és az érzelmekre akar hatni, mivel élményként akarja átélhetővé tenni a mai fiatalok számára a holokauszt tragédiáját - tervezik ugyanis, hogy a jövő tanévtől minden középiskolásnak el kell mennie oda. A látogatók egy labirintusszerű térben tehetik meg azt a 45-50 perces sétát, amely - úgy tudjuk - egy középosztálybeli, békés otthonból indul, majd a tehervagonok rettenetében végződik. A beruházás összterülete 17 ezer négyzetméter lesz, s a tárlat során szeretnék választás elé is állítani a diákokat. Schmidt Mária ugyanis azt szeretné tudatosítani a fiatalokban, hogy minden helyzetben, még a legszörnyűbb történelmi pillanatokban is lehet jól dönteni. És noha "a jó választás veszélyesebb is, hoszszú távon mindig kifizetődik" - mondta szeptemberben. A kiállítást egészíti ki a pályaudvar épületében lévő központ, ahol a látottak feldolgozása zajlik majd. Úgy tudni, a Jad Vasem, illetve a Washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum oktatási anyagait kívánják magyar viszonyokra adaptálni.

Arról viszont egyelőre semmit nem tudni, hogyan zajlik a kiállítás forgatókönyvének írása, ami az előkészítés legfontosabb része. Optimális esetben ez egy dialógusra épülő csapatmunka: vannak benne szakértők (ebben az esetben lehet pedagógus, történész, gyerekpszichológus stb.) és muzeológusok, akik egy lassú, de közös gondolkodásra épülő folyamat során lépésről lépésre építik fel a kiállítást, amely munka lényege az absztrakt gondolattól a konkrétig való eljutás. Hogy ebben kik vesznek részt, csak találgatni lehet. Szita Szabolcstól úgy tudjuk, hogy a legszakavatottabb itthoni fél, a HDKE nem, illetve a már említett nemzetközi tanácsadó testület sem. Ha kizárólag Schmidt "csapata", az már csak azért is okot adhat az aggodalomra, mert a Terror Házáétól teljesen eltérő témáról van szó. (A Népszabadság által múlt héten nyilvánosságra hozott levél, amelyben Schmidt Mária a hazai értelmiségiek részvételét kéri, a nyitottság látszatát kelti. A kérés komolyságát azonban aláássa a határidő szorítása, és az, hogy a koncepció már készen van.)

További probléma az idő: Schmidtnek jó fél éve volt/van arra, hogy a semmiből - lapzártánkkor kezdődött el az építkezés a Népszabadság szerint - létrehozzon valamit, noha erre szakmabeliek szerint két-három évre lenne szükség. Ennek ellenére mindegyik forrásunk úgy gondolja, fontos dolog jöhet létre, ami támogatandó. Heisler András, a Mazsihisz elnöke is így véli, hiszen a kiállításon mindennek óriási súlya lesz - éppen ezért aggályait sem hallgatja el: "A Schmidt Mária által rendezett Terror Háza-kiállítás a Mazsihisz történelemszemléletével ellentétes. Ott egymás mellé helyezik a nyilas és a kommunista diktatúrákat, ami azonnal elvezet a két rendszer összehasonlításához, a kommunista tömeggyilkosságoknak és a holokausztnak a relativizálásához. Mi ezzel nem értünk egyet! Meggyőződésünk, hogy a holokauszt egyedi, unikális történelmi jelenség, semmivel nem összevethető, semmivel nem összehasonlítható. Minden összevetés, minden hasonlítgatás a történelem relativizálása. A józsefvárosi projektben ezt el kell kerülnünk." Heisler azt is mondja, hogy Schmidt tud ezekről az aggodalmakról. A Mazsihisz szeretné, hogy a szervezet számára hiteles emberekből álló csapat dolgozhasson a projekt társadalmi kontrollján. (Nem tudjuk, hogy Schmidt Mária beleegyezett-e ebbe - N. G. M.) "Nem szeretnénk, ha a sok látogató, a sok gyerek a kiállításról hamis történelemtudattal jönne ki: lám, milyen rossz emberek voltak ezek a csúnya nácik, még szerencse, hogy a derék magyarok megmentették a zsidókat."

Egy cég nyerő szériában

Az persze aligha lehet kormányzati érdek, hogy a Sorsok Házát a történelemhamisítás vádja érje. Diplomáciai szinten komoly energiákat mozgósítottak azért, hogy a hazai, illetve külföldi sajtóban is terjedő "antiszemitizmus-bélyeg" ellen tegyen a második Orbán-kabinet. Komoly és pozitív visszhangot váltott ki nemzetközi szinten is Navracsics Tibor október eleji kijelentése, miszerint a "magyar állam is felelős volt a holokausztért", majd másnap, szintén a Tom Lantos Intézet konferenciáján Martonyi János úgy fogalmazott: a holokauszt a legnagyobb nemzeti trauma. A Sorsok Háza meglepően magas költségvetési támogatása szintén annak a demonstrálása lehet, hogy a jelenlegi kormány a vádakkal ellentétben nem érzéketlen a téma iránt.

A projekt kiemelt beruházás, technikai lebonyolításával Fürjes Balázst bízták meg. Fürjes majd tíz év szünet után, 2011-ben tűnt fel ismét a politika világában: ekkor lett a budapesti nagyberuházásokért felelős kormánybiztos. Előtte a Wallis-csoporthoz tartozó WING-nél dolgozott, azt megelőzően pedig az első Orbán-kormány alatt miniszteri biztos volt az Ifjúsági és Sportminisztériumban, ahol egyebek mellett az 1999-ben leégett Sportcsarnok rekonstruálásáért felelt, s a végül 2003-ban átadott Papp László Sportaréna építését felügyelte. Jelenleg hozzá tartozik a Ludovika Campus, a Gödör Klub bővítése és a Ferencváros Üllői úti új stadionjának megépítése: ha e három projekt tervezett költségvetéséhez hozzáadjuk a Sorsok Házát, az összeg meghaladja a 40 milliárd forintot. Igaz, nemcsak Fürjes az összekötő szál a projektek között, hanem az "buda-Újlak Beruházásszervező és Fővállalkozó Zrt. is. A cég - a hvg.hu írása szerint - "számos szálloda, irodaház, lakópark és bevásárlóközpont építése, a kecskeméti Mercedes-gyár megvalósítása vagy az Audi győri üzemének" bővítése mellett korábban már a szintén Fürjes felügyelte Sportaréna építésében is részt vett. Tavaly, a Kossuth tér újjáépítése során a beruházáslebonyolítói és műszaki ellenőri feladatokat látta el, de hirdetmény nélküli közbeszerzési eljárás során a Szépművészeti Múzeum is ezt a céget bízta meg egy tervpályázat lebonyolításával. (Az FTC stadionja kapcsán 288, a Ludovikánál 22,5 milliós megbízást kaptak.) A Sorsok Háza-projektben lebonyolítói és műszaki ellenőri feladatokat lát el a cég 132,5 millió forint plusz áfa értékben. (A cég felügyelőbizottsági tagja volt 2007-től egészen főpolgármesteri megválasztásáig Tarlós István is.)

A Sorsok Háza kínos bakiktól sem mentes közbeszerzései (lásd keretes írásunkat) és a határidő szorítása miatt azonban valóságos csoda lenne, ha a Józsefvárosi pályaudvaron áprilisban nem csak részleges, főképp a kampányfinis miatt fontos megnyitót tartanának.

Közbeszerzések a Sorsok Háza projektben

Szakmai program: ezt a Terror Házához kötődő Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK) nyerte, melyben Schmidt Márián kívül kuratóriumi tag Tőkéczky László történész is. Érték: hirdetmény nélküli tárgyalásos úton 39,3 millió forint plusz áfa.

Látványtervek: ezt a Cube Design, a Terror Háza létrehozásában is részt vevő F. Kovács Attila cége végzi. A kiíró a KKETTK. Érték: hirdetmény nélküli tárgyalásos úton 15 millió forint plusz áfa.

Kommunikáció: a Reklám és Arculat Kft. az "intézménynév kreatív megalkotására", valamint "az előzetes kommunikációs terv kidolgozására" kapott megbízást. A kiíró a KKETTK. Érték: hirdetmény nélküli tárgyalásos úton 15 millió forint plusz áfa. Érdekesség, hogy a hirdetményt szeptember 23-án adták fel a közbeszerzési értesítőben, jó tíz nappal azután, hogy Schmidt Mária bejelentette: Sorsok Háza lesz az intézmény neve.

Tervezés: egyes tervekre a Fernezelyi Basa Iroda kapott hirdetmény nélküli megbízást. Az irodához számos építészeti elismerés és innovatív épület tervezése kötődik. A 2001-es hannoveri világkiállításon az iroda két névadója tervezte a magyar pavilont. Érték: 23,48 millió forint. A MÁV a tendert eredetileg "Holokauszt tervezési szerződés" tárgyában írta ki. A vasútcég később elnézést kért, és a korlátozott karakterszámokkal magyarázta a félresikerült megfogalmazást.

 

Nemzetközi tanácsadók

Anne Applebaum újságíró; Annette Lantos, a Tom Lantos Alapítvány elnöke; Chava Baruch, a Jad Vasem magyar oktatási részlegének vezetője; Gabriel Gorodetsky, az Oxfordi Egyetem történésze; Haraszti György, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem történeti tanszékének vezetője; Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke; Joshua Muravchik, a Johns Hopkins Egyetem oktatója; Michael Wolffsohn, az Universität der Bundeswehr professzora; Rabbi Andrew Baker, az International Jewish Affairs - American Jewish Committee igazgatója; Szász János filmrendező; Jehudit Sendar, a Jad Vasem Múzeum vezető kurátora.

Figyelmébe ajánljuk

A pénztelenség segíthet a Homokhátságon

Lényegében elkaszálta a kormány a Homokhátság, pontosabban a Duna-Tisza-köze vízpótlási projektjeit. Egy határozatban a leghátulra sorolták a beruházást, így aligha lesz esély arra, hogy megvalósuljon. Elsőre rossz hírnek tűnik ez, valójában ennél jobb nem is történhetett volna a térséggel.