Kövér László véletlenül megfogalmazta az Orbán-rendszer kritikáját: „Egy rendszer, amelyik nem tűri meg az igazságot, törvényszerűen megbukik”

  • narancs.hu
  • 2017. december 14.

Belpol

Tagadhatatlanul áthallásos.

Az MTI tudósít a Polgári Magyarországért díj (ez a fideszes, Balog Zoltán vezette Polgári Magyarországért Alapítvány díja) mai átadásáról, melyet Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténész, az MTA doktora kapott meg. A díjazottat Kövér László is méltatta, aki szerint Kiss Gy. Csaba munkásságának központi eleme a nemzeti emlékezet, a múlttal való szembenézés, az ahhoz való világos viszonyulás kérdése.

false

 

Fotó: MTI/Komka Péter

Aztán a házelnök Kiss Gy. munkássága kapcsán szokása szerint beszélt egy kicsit a kommunizmusról is, és ha nem tudnánk, miről is van szó, könnyen azt hihetnénk, Kövér a mai Magyarországról ad látleletet. Figyeljék csak:

Ott vált világossá számára, hogy fegyverekkel még elnyújthatja uralmát az elnyomó rendszer, de „egy hazugságra és az emberek leggonoszabb gondolataira, érzései apelláló ideológia és rendszer, mint amilyen a kommunizmus volt, nem tud fenn maradni, nem maradhat fenn örökké; egy rendszer, amelyik nem tűri meg az igazságot, az törvényszerűen megbukik” – mondja Kövér, aki szerint Kiss Gy. Csaba azt is látta, hogy a magyarok is évtizedeken át hazugságban éltek, és sokan még magukban sem mertek szembenézni annak pusztító következményeivel, hogy egy idegen megszálló csapatok által fenntartott diktatúrában élünk.

Kövér szerint Kiss Gy. Csaba felismerte, hogy a legnyomorúságosabb ember, akinek még a gondolatai sem szabadok. Igazságban akart élni, mert az igazság az, ami teljességgel szabaddá tesz, még a legnagyobb elnyomás közepette is – jelentette ki a házelnök, utalva arra, hogy a díjazott a kommunizmus fojtó légkörében is a szabadság kis köreinek megteremtésén munkálkodott.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.