Beszéltek mindenről: Szűz Máriáról, Szent Istvánról ezerszer is, kereszténységről, a pogány Gézáról, az Aranybulláról, és becsúszott egy dán király is a múlt század elejéről. Tegyük rögtön hozzá: e kifejezések gyakran hangzottak el az Európai Unióhoz való csatlakozás kontextusában. Torgyán József például a kereszténység felvételéhez hasonlította az EU-csatlakozást, továbbá a házassághoz, amelyben a többletjogokért cserében lemondunk szuverenitásunk egy részéről. E tekintetben Orbán Viktor is nagy ívű gondolatkísérletet eresztett meg: a kormányfő "a történelem velünk kezdődött" felfogás szellemében úgy vélte, hogy "1990-ben a Szent István-i kor alaphelyzete ismétlődött meg, új államot kellett alapítani". Igaz, Gyurkovics Tibor írótól (aki nem győzte hangsúlyozni a kormány iránti elkötelezettségét) erre később egy interpelláció érkezett, miszerint vissza kellene fogni az integráció összehasonlítgatását a Szent István-i államalapítással.
Szent EU
A Magyarország 2000 konferenciát még a Horn-kormány találta ki, azért, hogy az ide csődített nyugati és határon túli magyarság elitje elmondhassa a véleményét, majd megkapva a feed backet, tevékenykedjen tovább Magyarország és a magyar nemzet felemelkedéséért. Persze már akkor is világos volt, hogy a jó szándék mögött ott a lepcses propagandaíz; és nem volt ez most sem másképpen.
Külföldről 213 hazafit hívtak meg, Magyarországról pedig 141 patriótát, köztük vagy hat darab ellenzékit is. (Csurka Istvánt azért nem számítjuk az oppozícióba, mert a megnyitón az első, a minisztereknek kijáró padsorba ült be, a nagy számban megjelenő valóságos miniszterek közé.) Az ellenzékből csak a bizottsági elnököket és a frakcióvezető(-helyettese)ket invitálták. Láttuk is Kósáné Kovács Magdát és Tabajdi Csabát, továbbá Kuncze Gábort, aki a folyosón a Narancsnak elmondta: az akkori ellenzék az előző kormány idején sem igen vett részt e konferencián. A nagy nemzeti egység tehát, mint mindig, még várat magára. És amint azt Habsburg Ottó kritikailag megjegyezte: több hölgyet szeretne látni a padsorokban! Az ötletet a férfiak nagy tapssal jutalmazták.
A kormányzati tényezők megszólalásait, mint említettük, az unió és Szent István szelleme hatotta át, bár idézetekből is jelentős volt a felhozatal. Volt itt John Lukacs, Szekfű Gyula, Leszek Kolakowski, Németh László, Ady Endre, Széchenyi, Babits, Örkény: vagyis magyar- és filozófiaórának nem volt rossz a konferencia. A zárónyilatozat magyartalanságát több felszólaló is kifogásolta ("támogatólag kísérik figyelemmel"), és a beszédekbe is becsúszott egy-két képzavar; "kenyerünk javát (...) élhetjük meg", mondotta a kormányfő, aki ezúttal kínai közmondással ("a jó leves az magához húzza a széket") kedveskedett híveinek. Tőle tudhattuk meg azt is, igaz, a forrás megjelölése nélkül, hogy "a remény jó reggeli, de rossz vacsora". Orbán tett néplélektani megfigyeléseket is EU-ügyben: "Magyar ember melankolikusan gondol az EU-hoz való csatlakozásra, mint ahogyan a megszálláskor elvesztett nagyapa zsebórájára, vagy az államosításkor elvesztett vegyeskereskedésre, vagy a tsz-be bepofozott egykori családi birtokra." Torgyán "hadd idézzem régi önmagamat" felkiáltással az európai stúdiumok terén jeleskedett, (újra) elmondva, hogy a pozitív diszkriminációt Szent István adta Európának, úgyhogy most épp itt az ideje, hogy Európa is adjon valamit nekünk (mármint pozitív diszkriminációt).
A kormánytagok egyfolytában európaiunióztak, noha a valóságban igencsak félszívvel állnak a dologhoz (lásd múlt heti Euro-víziók című írásunkat). Az uniózás oka alighanem az volt, hogy éppen így kerülték-kerülhették el például a státustörvény-tervezetről szóló diskurzust, ami a határon túliakat egyértelműen jobban izgatja. Dávid Ibolyától - szószékre lépésekor Torgyán elhagyta a termet - csak azt tudhattuk meg, hogy készül és lesz, de hogy mit tartalmaz, és mikor készül, azt nem. A miniszter asszony az Aranybullától az internetig ívelő beszédében inkább kulturológiával foglalkozott ("nincs tízfajta magyar kultúra, csak egy"). Igaz, ő legalább vastapsot kapott. Ahogyan Habsburg Ottó is, aki egy zavaros - "autó egyenlő motor plusz fék" - (ország)hasonlattal jegyeztette meg magát a krónikással, míg Németh Zsolt államtitkár avval, hogy rávágta: Magyarországon már így is sok a fék.
A hála és köszönet
konferenciája volt ez a konferencia, mondotta záróbeszédében Martonyi János külügyminiszter; tény, hogy ezenfelül alig valami eseményt lehetett feljegyezni a két napról. A plenáris üléseket három zárt szekcióban folytatták a meghívottak, de ezekről a másnap megkérdezettek semmi érdemlegeset nem tudtak mondani, mondván, semmi érdemleges nem történt. Vita Tőkés beszéde kapcsán alakulhatott volna ki, aki - és ez is jelzésértékű a kormány RMDSZ-politikáját illetően - közvetlenül Orbán megnyitója után lépett a mikrofonhoz, és mindennek elmondta a Horn-kormány által aláírt román-magyar alapszerződést, annak felbontását sugalmazva. Ám a pulpituson mögötte helyet foglaló kormányzati tényezők eleresztették a fülük mellett a tőkési filippikát. A püspök később amiatt is méltatlankodott - egyebek mellett Dávid Ibolyát is kritizálta -, mert Magyarországon sokan (túl) pozitívan ítélik meg az RMDSZ román kormányzati szerepvállalását, miközben az erdélyi magyarság helyzete egyre rosszabb. Bírálatára ekkor sem érkezett válasz, bár a jelenlegi magyar kormányzat támogatását élvező Tőkés inkább az RMDSZ-elnök Markó Béla lejáratására vajazott.
A felszólalók közül egyedül Markó Béla fogalmazott meg egy burkolt és enyhének tetsző kormánybírálatot, mondván: a magyarországi politikai törésvonalakat nem lehet ráhúzni az erdélyi magyarok politikai viszonyaira, értse mindenki úgy, ahogy akarja. Beszédéről egyébként egy, a Parlament dohányzószobájában adott interjújában Tőkés azt mondta: e kijelentések még szimpatikusak is lehetnének, ha nem annak a Markónak a szájából hangzottak volna el, aki a soha nem látott nemzeti egység idejében a jelenlegi ellenzéki pártok szekerét merészeli tolni.
A parlamenti folyosókon csupán Tőkés beszéde váltott ki némi polémiát. A küldöttek egy részét inkább a másnap kezdődő Magyarok Világtalálkozója, illetve a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) megjelenésünk idején tartandó tisztújító közgyűlésének várható eseményei kötötték le. Azt ugyanis mindenki biztosra vette: amilyen nagy volt az egység és az egyetértés itt, épp akkora lesz amott a vita, melyet már így is mindenki túl durvának ítélt. E konferencián is a távozó MVSZ-elnök, Csoóri Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke, Tőkés László és az egyik elnökaspiráns, Boross Péter exminiszterelnök személye körül volt valami nyüzsgés.
A zárónyilatkozatot tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadták el a meghívottak. A vajdasági magyarok (ismét) a "legveszélyeztetettebb magyar kisebbség" lettek, a nyugatiak kaptak egy ígéretet a Magyar Szórvány Tanács megalakítására (ama kérésükre, hogy a Duna TV Észak-Amerikában is fogható legyen, viszont még ígéretet sem). Ezenfelül mindenki kapott ebédet, millenniumi plecsnit és a Magyarország kastélyai című kötetet.
És ha jövőre nem is, de valamikor veletek újra ugyanitt.
Szerbhorváth György
