Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) megszüntetését először január elején lengette be Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, amikor nyilvánosságra került a hírhedt, 73 intézmény bezárását soroló lista (lásd: A tizedelős és a többiek, Magyar Narancs, 2016. január 28.). A lobbizás beindult, a lista szűkült, ám május elején Lázár kész tényként közölte, hogy a bürokráciacsökkentésnek nevezett program keretében az OEP jelenlegi formájában tényleg megszűnik. A Narancs érdeklődésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Egészségügyért Felelős Államtitkársága azt közölte, hogy az OEP átszervezésének célja, „hogy a magyar államnak legyen egy kifizetési pontja, a Magyar Államkincstár”, ami magyarázat arra is, miért kellett kézi vezérlés alá venni a MÁK-ot Dancsó József tavalyelőtti kinevezésével (Dancsó portréját lásd: Kudarcról kudarcra a csúcsig, Magyar Narancs, 2016. május 19.). Az OEP egyes részei az Államkincstárba, míg más részei a kormányhivatalokba, illetve a minisztériumba olvadnak. A feladatok szétválasztásával egy „magas beosztású szakértőt” bíz meg a kormány, a további részletek kidolgozása folyamatban van, „a tárgyalások során kompromisszum abban lehet, hogy milyen ütemben történjen az átszervezés” – közölte az államtitkárság. Így a jövőben az államkincstár fizeti ki a táppénzt, családi pótlékot, gyest, gyedet, és feltehetőleg az ügyfelekkel kapcsolatos ügyintézés kerül járási szintre. Az egészségpénztár központi, ellenőrzési, adatkezelési, gyógyszerbefogadásokkal kapcsolatos, illetve szolgáltatásvásárlói funkciói mehetnek majd helyettes államtitkári szinten, szakpolitikát támogató egységként Balog Zoltán minisztériumába. Egyelőre nagyjából ennyit tudni az évente kétezermilliárd forint elköltését irányító, több mint 1200 főt foglalkoztató intézmény sorsáról.
Mire kellett?
Egy egészségbiztosítási pénztár, noha az egészségügy már rég elvesztette biztosítás jellegét, jóval több, mint egy pénzelosztó intézet – mondta a Narancsnak Pusztai Erzsébet, az első Orbán-kormány egészségügyi államtitkára, a Modern Magyarország Mozgalom alelnöke. Az OEP tartja nyilván a biztosítottakat, hogy ki milyen ellátást vett igénybe, és ki fizeti a szolgáltatásokat az egészségügyi intézményeknek, orvosoknak. A nála lévő adatbázis alapján ellenőrzi, hogy a kórházak szabályosan igénylik-e a finanszírozást, de az OEP-nél lévő adatok ennél sokkal értékesebbek. Megfelelő elemzéssel meg lehet tudni, mely kezelések és ellátási formák hatékonyak, és melyek nem, hogy mit érdemes továbbra is támogatni. Az OEP funkciói tehát az ellátásszervezésen, a döntés-előkészítésen túl is meglehetősen sokrétűek, de egy normális egészségügyi rendszerben ilyennek is kell lennie, mert ellenőrzés és elemzés nélkül nem tud rugalmasan fejlődni az ellátás – magyarázta Pusztai.
Az OEP átszabása és az egészségügy központosítása azonban nem most kezdődött. 2010 óta nincs egészségügyi minisztérium, az önkormányzati kórházak fenntartását átvette az állam, így létrejött a Gyemszi (ma már: Állami Egészségügyi Ellátó Központ). A társadalombiztosítási ügyintézés 2011-ben került a kormányhivatalokba, 2014-ben pedig az Államkincstár átvette a kórházak finanszírozását, és az ott dolgozók bérének folyósítását. Az ellátásbiztonság azzal is gyengült, hogy a Fidesz alaptörvényéből kikerült a társadalombiztosítás; a korábbi tb-járulék szociális hozzájárulási adóvá alakult, az adó pedig – a járulékkal szemben – nem keletkeztet jogosultságot a befizetőknek, az állam csak annyi szolgáltatást ad, amennyire éppen futja. A tb-alapok (Nyugdíjbiztosítási Alap, Egészségbiztosítási Alap) beolvadtak a központi költségvetésbe, növelve a források elosztásának átláthatatlanságát. Hasonlóan válhat követhetetlenné az egészségügy teljes finanszírozása, ha az OEP egy minisztériumi főosztály lesz.
Az OEP megszüntetésének már rövid távon is lehetnek hatásai Pusztai szerint. „Zavarok keletkezhetnek például az egészségügyi intézményekkel történő elszámolásban. A kórházak már így is alig élnek, ha pedig az átállás alatt bármiféle probléma merül fel a finanszírozásban, az akár le is állíthatja a kórházak, rendelők gyógyszerbeszerzését vagy a betegellátást. De ugyanez megtörténhet a táppénzekkel vagy a gyógyszertámogatásokkal is.” Az OEP ma több mint hatezer háziorvos, 2400 gyógyszertár és 137 kórház finanszírozását és adatainak feldolgozását látja el. Pusztai szerint hosszabb távon az ellenőrzés és a hosszú távú szervezés hiányának lesznek súlyos következményei, hiszen senki nem látja át, hogyan működik a rendszer, és hol kellene beavatkozni.
Hasonló véleményen van Kovácsy Zsombor orvos, egészségügyi szakjogász is, aki a Narancsnak azt mondta, az OEP átalakítása önmagában még nem lenne probléma. A baj az, hogy ezt nem a rendszer fejlesztését szolgáló átfogó stratégia alapján teszik, hanem egyszerű költségcsökkentési elvek miatt zajló, közigazgatási átalakításként. A szakjogász szerint ennél is nagyobb gond, hogy az egészségügy irányítói mindent egy kézben akarnak tartani, és így nem válnak láthatóvá a hibák, a szükséges fejlesztési irányok. „Az integrációval az egészségügyért felelős államtitkár egymással természetüknél fogva ellentétes érdekeket képviselő területeknek lett az irányítója. Kórházfenntartóként az az érdeke, hogy a biztosító fizessen minél többet az intézményeknek, a finanszírozónak pedig az lenne a feladata, hogy ellenőrizze a kórházakat, és csak a megfelelő szolgáltatásért fizessen. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a betegjogokért felelős intézetet is beviszik a minisztériumba, és ott van még az Országos Tisztifőorvosi Hivatal integrálásának terve is, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy az egészségügy működőképessége kerül veszélybe. Az egészségügyi rendszerben is szükség van ellensúlyokra. Hogy fog bezáratni a hatóság például egy szabálytalanul működő kórházat, amikor a minisztériumban a hatóság vezetőjének az az államtitkár a főnöke, aki közvetve fenntartója a bezárandó kórháznak is? Igaz, hogy az OEP munkáját eddig is a szakminiszter irányította, de nem véletlenül volt eddig önálló a pénztár. Teljesen más egy különálló intézmény munkájába kívülről beleszólni, mint az alárendelt főosztályt utasítani valamire.”
Kovácsy szerint a kontroll hiánya azzal a veszéllyel is járhat, hogy az irányított szervezetek részéről csak pozitív visszajelzéseket kapó vezető már maga sem észleli a problémákat, túlzott magabiztosságot ad neki egyeduralkodó pozíciója. Kovácsy, aki számos miniszter és államtitkár munkatársa volt, rossz tapasztalatokról számolt be a Narancsnak, és úgy véli, ez a veszély az elődeihez hasonlóan a hivatalba lépésekor szakmailag megalapozottan nyilatkozó Ónodi-Szűcs Zoltánt is fenyegeti. „Ez a helyzet bárkit kikezdhet, ember legyen a talpán, aki reális tud maradni ilyen körülmények között. Hiszen mára nem maradt olyan, szakmailag egységes és független, az egészségügyi rendszer fejlesztését szolgáló stratégiai, a politikától kicsit távolabb lévő műhely, amelyik az egészségügy jövőjéért dolgozna” – magyarázta Kovácsy.
De mi értelme?
A kormány célja a központosítás mellett a spórolás lenne, pedig a pénztár olyan alacsony költségvetéssel működik, mint kevés hasonló intézmény Európában. Ráadásul a feladatokat valakinek mindenképp el kell végeznie, és ha arra a csökkentett létszám nem elég, olyan zavarok keletkezhetnek, amelyek elhárítása sokba kerülhet. „Az OEP-nek is van nemzetközi ügyekkel foglalkozó főosztálya, jogi főosztálya vagy személyzeti részlege. Ha ezeket integrálják a minisztériumba, akkor bizonyos párhuzamosságok természetesen csökkenthetők – mondta Kovácsy. – Csakhogy a korábbi létszámcsökkentések sem az OEP-et, sem a minisztériumot nem kímélték, és kevés szakember maradt a pénztárnál, illetve az államtitkárságon.”
Csak a finanszírozó névváltozása miatt mintegy 22 ezer szerződést kell újrakötni a szolgáltatókkal, a dolgozókat át kell helyezni, ennek is vannak egyszeri költségei. Pusztai Erzsébet szerint amíg zajlik az átalakítás, leáll a munka, és a létszámcsökkentés mellett a bizonytalanság is további zavarokat szülhet. „Ilyen helyzetekben jellemzően a legjobb képességű munkavállalók hagyják ott a közigazgatást, tovább csökkentve a színvonalat. Az államigazgatás fontos eleme az ország versenyképességének, de ezekkel a lépésekkel tovább rontanak a helyzeten.”
Az OEP bedarálása ellen szokatlan egységben tiltakoztak az ágazat szakmai szervezetei. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerint a pénztár önállóságának megszüntetése helyrehozhatatlan, hosszú távon folyamatosan kárt okozó eredménnyel járna. Éger István, a MOK elnöke szerint szükség van egy független, szakértői, egészséggazdasági és finanszírozási háttérintézményre, ráadásul e feladatokat ellátni képes szakemberei nincsenek a minisztériumnak. Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter, a Magyar Kórházszövetség tudományos tanácsának elnöke egyáltalán nem látja, milyen előnyökkel járhat a döntés, és a kormány korábbi központosítási törekvései az egészségügyben egyáltalán nem voltak zökkenőmentesek. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete közleménye szerint az OEP megszüntetése súlyos fennakadásokat eredményezne az egészségügyi ellátások folyamatos biztosításában, átláthatatlanná tenné a finanszírozást, és a betegellátást is veszélyeztetné. A Medicina2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöksége mindezekhez azt tette még hozzá, hogy az OEP minisztériumba tagolásával nemcsak az átláthatóság, de a szakmaiság és a számon kérhetőség is eltűnne a rendszerből.
Háttérbeszélgetésekből annyit tudni, hogy természetesen az OEP vezetése sincs oda a szervezet megszüntetéséért. Fülöp László, az egészségpénztár sajtófőosztályának a vezetője a Narancsnak viszont mindössze annyit mondott, hogy még nem jelent meg a kormányrendelet, és hivatalosan sem tájékoztatta őket senki a tervezett átalakítás részleteiről, ők is várják, mi lesz – addig pedig dolgoznak tovább, mint eddig.
A Miniszterelnökség érdemi vita nélkül söpörte le a szakmai szervezetek tiltakozását. Szerettük volna megkérdezni, milyen számítások és hatástanulmányok alapján döntött a kormány az OEP feladatainak szétosztásáról, ám lapunk többszöri megkeresésére sem reagált a kabinet. Szakértők szerint a rendszer átalakítása akár 2017 tavaszáig is elhúzódhat, ám a Fidesz szeretné minél hamarabb lezavarni az átszervezést, mert már idén ősszel kampányüzemmódba kapcsolnának, amibe nem illik bele az elbocsátásokkal és konfliktusokkal járó „bürokráciacsökkentés”.
