Mint macska az egérrel – Ókovács játszmája a szakszervezettel

Belpol

Az operaház vezetősége pénzhiányra hivatkozva nem akarta meghosszabbítani az alkalmazottak juttatásairól szóló megállapodást. Mégse lehetett olyan üres a kassza, hiszen a sztrájkfenyegetés hatására sikerült valahonnan előteremteni a pénzt. Az alku hátteréről a szakszervezet elnökét, Bárány Balázs Pétert kérdeztük.

magyarnarancs.hu: A múlt szombatra tervezett sztrájk végül az utolsó pillanatban elmaradt. Miért csak az utolsó pillanatban tudtak megállapodni?

Bárány Balázs Péter: Azt gondolom, hogy az operaház vezetősége nem vett minket komolyan, és a végsőkig nem hitték el, hogy mi valóban sztrájkolni fogunk. Tudni kell, hogy az intézményben tíz éve nem volt illetményemelés. Ugyanakkor sikerült olyan megállapodást kötnünk a munkáltatóval, hogy az operaház művészei spilpénzt kapjanak, továbbá előadásonként a karigazgató nyolc énekest részesíthet kardicséretben, vagyis eldöntheti, hogy melyik nyolc művész kapjon az adott előadás után plusz tízezer forintot. Ez egy korrekt módon működő megállapodás volt, ami most június 30-án lejárt. Természetesen az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete (ODFSZ) egyből kezdeményezte ennek a megállapodásnak a meghosszabbítását. A vezetőség azonban azt mondta, hogy ezt nem tudják teljesíteni, hiszen még nem érkezett meg a kormány által ígért – költségvetésen felüli – 2,4 milliárd forintos támogatás, amelyet az intézményrendszer az Erkel Színház újbóli üzemeltetése kapcsán kapott volna. Szeptember elején kiderült, hogy ebből csak 1,1 milliárdot kap meg az operaház, amiből nem tudják kigazdálkodni azokat a juttatásokat, amiket előző évadban megkaptak az alkalmazottak. Az ODFSZ számára ez elfogadhatatlan, ezért tárgyalásokat kezdeményeztünk, melyek nem jártak sikerrel. Végül már tárgyalni sem akartak velünk, még a telefont sem vették fel, pedig már a megállapodás lejárta után jeleztem Ókovács Szilveszternek, hogy ha nem tudunk megegyezni, akkor sztrájkolni fogunk.

magyarnarancs.hu: De végül megállapodtak.

BBP: Utolsó pillanatban, mikor már tényleg úgy tűnt, hogy veszélybe kerül az évadnyitó előadás, az operaház belement abba, hogy december 31-ig meghosszabbítják a korábban lejárt megállapodást. Ez elegendő volt nekünk, hogy lemondjuk a sztrájkot, hiszen ez volt az egyetlen kritériuma, hogy elálljunk a munka szüneteltetésétől. De még számos pont van, amiben nem egyeztünk meg.

magyarnarancs.hu: Mik maradtak továbbra is napirenden?

BBP: Szeretnénk elérni, hogy a készenléti munkakörben dolgozókat ne érje keresetveszteség, hiszen a régi munka törvénykönyve (Mt.) kötelezővé tette, hogy a vasárnapi munkavégzést a munkáltató 50 százalékos pótlékkal jutalmazza. A jelenlegi Mt. azonban ezt nem írja elő, pusztán lehetőségként jelöli meg a pótlék fizetését. Az operaház nem él ezzel a lehetőséggel, tehát a készenléti dolgozók elesnek az eddig kapott kiegészítéstől. Továbbra is tárgyalnunk kell a foglalkoztatási stabilitásról és a december 31-ig érvényes megállapodás további sorsáról. Bízom benne, hogy sikeresek lesznek az ezzel kapcsolatos tárgyalások. Amennyiben ez nem így lesz, újból sztrájkot fogunk hirdetni.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.