MN: Tapasztalják ezt a hangulatot, tudják, hogy a Fidesz korábban parlamenti bizottságot is felállított az Altus vizsgálatára, azt is tudják, hogy szeretnek az EU-ra mutogatni. Elég naivak lehettek, ha nem borítékolták előre a következményeket.
DK: Néha az az érzésem, hogy ha húsz okos emberrel ülnék egy szobában, akkor sem tudnám előre kitalálni a Fidesz blődségeit. Nem dolgozunk Magyarországon, nem a Magyarországnak járó fejlesztési pénzeket használjuk, a pályázatunk elbírálásában valószínűleg magyar állampolgárok sem vettek részt, államigazgatási szereplők biztosan nem. Ha valakinek még ezek után is baja van az Altusszal, az abba is belekötne, ha Timbuktuban lennék fodrász.
(...)
MN: Játsszunk el még egy gondolatkísérlettel! Ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lenne, dolgozhatna a tulajdonában álló cég a bizottságnak?
DK: Azt hiszem, összeférhetetlen még egy aktív miniszterelnök esetében sem lenne a megbízás, mert a tagállamitól nagyon eltérő döntési mechanizmusok vannak a bizottságban. Talán érdemes lenne különbséget tenni az európai közös politikára óriási hatást gyakorló Angela Merkel és mondjuk egy kisebb ország miniszterelnöke között. De válaszolva a kérdésére, amint Gyurcsány Ferenc vagy a DK kormányzati pozícióba kerül, ismételten bezárjuk az Altus tanácsadási üzletágát.
MN: Említette már Orbán Viktor vejének üzleti sikereit, és ezt a labdát azért a DK is lecsapta. Tiborcz Istvánnál önmagában az a probléma, hogy pályázik, vagy a megbízások mögötti feltételezett visszaélések?
DK: Szerintem önmagában összeférhetetlen, ha a miniszterelnök vagy családtagja tulajdonában álló cég olyan pályázaton indul, amelyről nyilvánvalóan a miniszterelnök hatalmi struktúrájába tartozó emberek hozzák a döntéseket. Mindig azt a kérdést kell megválaszolnia a politikusnak, hogy félhetnek-e tőlem azok az emberek, akik a döntést hozzák. A miniszterelnök vejénél ez egyértelmű, ezért jogilag és etikailag is összeférhetetlennek gondolom a pályázatait.
A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.
