A Media Pluralism Monitor, vagyis a „médiapluralizmus monitor” (MPM) jelentésben a firenzei Centre of Media Pluralism and Media Freedom (CMPF) által kidolgozott módszer segítségével detektálják a médiában megjelenő különböző értékek és vélemények érvényesülését fenyegető potenciális veszélyeket, azok mértékét. Az intézet legfrissebb jelentése a 27 uniós ország, valamint Albánia, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia és Törökország médiaviszonyait vizsgálta.
A projekt során átfogó elemzés készült a magyarországia média helyzetéről is, amelyet a CMPF partnereiként Bátorfy Attila, Szabó Krisztián (az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének kutatói), Bleyer-Simon Konrád (az Európai Egyetemi Intézet kutatója) és Galambos Eszter (független kutató) végeztek. Bár a 2021-es vizsgálat enyhe javulást mutatott ki bizonyos területeken, ezek az elmozdulások nem reformok eredményeit jelzik, csupán a pandémia során bevezetett veszélyhelyzeti intézkedések lazulását és a világjárványból való lassú kilábalást. Összességében azonban továbbra is elmondható:
a magyar média sokszínűségét tekintve 2010 óta egyre rosszabb a helyzet.
A kutatás során a médiapluralizmust érintő veszélyeket négy fő területen vizsgálták, amelyek veszélyeztetettségi szintjeit a különböző alkategóriákba sorolt indikátorok kockázatainak összessége alapján állapították meg. A négy vizsgált fő tematikus kategória:
• az alapvető védelem (a média sokszínűségét garantáló alapvető feltételek, jogi szabályozás),
• a piaci pluralizmus (a tulajdonviszonyok hatása a média sokszínűségére),
• a politikai függetlenség (a politika befolyása a médiára és a közmédiára) és
• a társadalmi hozzáférhetőség (egyes csoportok mennyire kapnak felületet).
Kockázatok és mellékhatások
Az alapvető védelem tekintetében a vizsgálatok Magyarországon közepes mértékű kockázatot (45 százalék) állapítottak meg. 2021-ben enyhén emelkedett ezen a területen a médiapluralizmus veszélyeztetettsége, ennek oka többek között az újságírók hatósági megfigyelése, elsősorban pedig a Pegasus kémszoftver újságírók, aktivisták és politikusok elleni használata. A kutatást végző szakemberek kiemelik, ezek a jelenségek feltehetően egyfajta öncenzúrát is eredményeznek, ami jócskán visszaszoríthatja a hatalommal szemben kritikus hangok jelenlétét a médiában.
Az alapvető védelem szempontjából kockázatot jelentő tényezőként jelent meg továbbá a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) vezetőjének mandátuma lejárta előtti lemondása is, ami lehetővé tette, hogy utódját még a 2022-es parlamenti választás előtt jelöljék ki. Az alapvető védelem egyes komponenseinek veszélyeztetettségét tekintve – a véleménynyilvánítás szabadságának védelme (41 százalék), az információhoz való jog védelme (44 százalék), újságírói szakma, szakmai standardok és védelem (48 százalék), a médiahatóság függetlensége és hatékonysága (53 százalék), a hagyományos média lefedettsége és az internethez való hozzáférés (40 százalék) – a vizsgálatok minden esetben közepes kockázatokat jeleztek.
A piaci pluralizmust illetően viszont a kutatás során magas kockázatot (80 százalék) állapítottak meg a szakemberek.
Hozzá kell tenni, a 2020-as adatokhoz képest ezen a területen enyhe – két százalékos – javulás detektálható, ami a pandémia lecsengésének következményeként értékelhető. Ettől függetlenül a kutatás kiemeli: még mindig sok médium küzd pénzügyi nehézségekkel, az utóbbi években pedig több nagy, független vagy nem kormányközeli platform is megszűnt. Igaz, valóban jelennek meg új orgánumok a piacon, a kormány dominanciája a híradásokban és a helyi-, regionális piacon azonban továbbra is számottevő. Emellett azt is fontos megjegyezni, hogy az internethozzáférés és a televízió ellenére, a kritikus médiumokhoz való hozzáférés a háztartások jelentős részében nem biztosított. A vizsgálatok szerint azokhoz a médiafogyasztókhoz, akik nem keresik tudatosan az objektív vagy független sajtótermékeket, nagyobb valószínűséggel ér el a kormány által kontrollált információ.
A piaci pluralizmus szempontjából figyelembe vett minden komponens – a médiatulajdonlás átláthatósága (81 százalék), a hírmédia koncentrációja (72 százalék), az online platformok koncentrációja és a versenyszabályozás (79 százalék), a média fenntarthatóság (75 százalék), a kereskedelmi és tulajdonosi befolyás hatása a szerkesztői tartalomra (95 százalék) – esetében magas kockázatokról számol be a kutatás.
Szintén magas veszélyeztetettségi kockázat (74 százalék) tapasztalható a politikai függetlenség tekintetében is.
A kutatást végző szakemberek hozzátették: a 2020-as adatokhoz képest itt is megfigyelhető egy enyhe javulás, ami viszont elsősorban annak köszönhető, hogy a friss jelentésben vizsgált időszakban nem voltak olyan politikailag motivált platformátvételek, mint amilyen például az Index.hu esetében történt. Ennek ellenére a kockázat mégis magas maradt, mivel a független médiumok mozgástere meglehetősen szűkös Magyarországon. A jelentés kiemeli: ez az egyetlen terület, ahol a kockázat mértéke magasabb értéket mutat a külön vizsgált digitális szférában (86 százalék).
A politikai függetlenségnél számításba vett tényezők – a média politikai függetlensége (83 százalék), a szerkesztői autonómia (75 százalék), az audiovizuális média, online platformok és választások (60 százalék), az erőforrások állami szabályozása és a média szektor támogatása (67 százalék), a közszolgálati média irányításának és finanszírozásának függetlensége (83 százalék) – egyetlen kategória kivételével minden esetben magas kockázatokat mutatnak.
A társadalmi hozzáférhetőség veszélyeztetettségének tekintetében a magashoz közelítő, de még éppen közepes mértékű kockázatról (63 százalék) számol be az elemzés. A vizsgálatok ezen a területen többek között arra hívják fel a figyelmet, hogy egészen a közelmúltig még a 13 elismert kisebbségnek sem volt saját programja vagy önálló műsorideje a kereskedelmi médiában. A társadalmi hozzáférhetőség indikátoraiként megjelenő alkategóriák – a kisebbségek médiához való hozzáférése (50 százalék), a közösségi média (rádió) és a helyi/regionális közösségek médiához való hozzáférése (60 százalék), a nők médiához való hozzáférése (74 százalék), a médiaműveltség (54 százalék), védelem a jogsértő- és a gyűlöletbeszéddel szemben (77 százalék) – nagy részénél közepes kockázatokról számol be a vizsgálat.
A sor végén
Az idei MPM-jelentés különlegessége, hogy most először a vizsgált 32 ország eredményeiből rangsort is összeállítottak, a médiapluralizmus fenyegetettségét tekintve pedig Magyarország cseppet sem előkelő helyen végzett.
A médiapluralizmust érő fenyegetések mértéke alapján a vizsgált országok közül Németországban éri a legkevesebb kockázat a médiában megjelenő különböző vélemények és álláspontok érvényesülését, itt ugyanis mindössze 20 százaléknyi kockázatot tártak fel összesen.
Magyarország a kutatás során vizsgált 32 ország közül a 29. helyen szerepel 66 százaléknyi kockázattal,
ez azt jelent, hogy az Európai Unióban csak Lengyelországban rosszabb a helyzet, de a vizsgált többi ország közül is csak Albániában, valamint a sereghajtó Törökországban.
A magyar médiaviszonyokat átfogóan és részletesen bemutató jelentés a fő tematikus kategóriák alá tartozó komponensek alapos bemutatása és értékelése során számos olyan esetet is regisztrál, amelyek meghatározták az utóbbi néhány év hazai közbeszédét. Mindezzel együtt a projektben résztvevő kutatók kiemelik: a magyarországi helyzetről szóló beszámoló során számos olyan probléma felmerült, amelyek az Európai Unió más országaiban (például Lengyelország, Szlovénia) is detektálhatók, ezért úgy tűnik, a média pluralitását fenyegető tényezők tekintetében sok esetben nem elszigetelt, egyedi jelenségekről van szó.
Hozzáteszik azt is, hogy ezért az Európai Bizottságnak európai szinten kellene fellépnie az olyan problémák ellen, mint például az állami hirdetések politikailag motivált elhelyezése meghatározott médiumoknál, a piactorzító kormánypárti médiakonglomerátum, a KESMA létrehozása, esetleg érdemes lenne megfontolni azt is, hogy kidolgozzanak egy európai finanszírozási mechanizmust a független és helyi sajtóorgánumok támogatására.
