Magyar Narancs: 1994-ben, a választások előtt azt nyilatkozta a Narancsban, hogy ha az MSZP nyer, akkor egyfajta visszarendeződés veszi kezdetét. Igazolva látja-e akkori kijelentését?
Orbán Viktor: Igen.
MN: Bővebben?
OV: Sok embernek van déjà vu érzése: ilyen már volt, így már beszéltek, így már viselkedtek, így már kormányoztak. A rendszerváltás intézményrendszere ugyan érintetlen, bár itt-ott azért az is megroppant.
| ||
MN: Mit ért azon, hogy bizonyos pontokon megroppant az intézményrendszer?
OV: Itt van magának az alkotmányosságnak és az Alkotmánybíróságnak a kérdése. Még a legrövidebb múltra visszatekintő nyugat-európai demokráciákban is mélyről fakadó tisztelet övezi az Alkotmánybíróságot. Magyarországon viszont a miniszterelnök saját kénye-kedve szerint próbálja befolyásolni a testületet. Ráadásul láthatóan nem világos a hatalomból most távozó kormány számára, hogy miképpen működik egy alkotmányos demokrácia. (...) Léteznek olyan intézmények, amelyeket meg kell erősíteni. Vegyük az egyik időszerű ügyet, például ahogyan a rendőrséget a költségvetésben kezelik: annak az az eredménye, hogy a rendőrség elbizonytalanodik, meggyengül, és más, az államin kívüli erőszakszervezetek veszik át a közterületek és az utca feletti uralmat. Az tehát lehetetlen állapot, hogy a rendőrség filléres pénzügyekkel küszködjön, miközben az utcákon dúl az erőszak. (...) A rendszerváltás nagy érdeme, hogy megteremtette azt az intézményrendszert, amelynek a keretei között egy nyugat-európai típusú társadalom működhet, a tőzsdétől kezdve az Alkotmánybíróságig. Ezt nem lenne szerencsés visszaforgatni, ellenkezőleg.
MN: A korrupció visszaszorítása is kampánytéma lesz. A Fidesz hogyan számolná ezt fel? Adminisztratív intézkedésekkel, kádercserékkel, vagy retrospektíve jogi útra terelne egyes konkrét ügyeket?
OV: Meggyőződésünk, hogy a korrupciógyanús ügyek amiatt szaporodtak el, mert verseny helyett régi-új kapcsolatrendszerek határozzák meg az üzleti élet jó részét. Ez ellen egy dolgot lehet tenni: a hatályban lévő jogszabályokat érvényesíteni kell. A kormány ugyanis nem mérlegelheti, hogy az adott ügyekben alkalmazza-e a vonatkozó jogot; azt kötelező megtennie. Elszomorító, hogy Magyarországon olyan ügyekben sem indultak vizsgálatok, amikben kellett volna. Ugyanakkor a magyar ügyészi és a rendőri szervezeteken belül sok olyan felelős pozíciót betöltő személy van, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy az általa irányított intézmény el tudja látni a feladatait. A legfőbb ügyész például figyelemre méltóan teljesített az elmúlt időszakban, és nem csak a parlamentben: ha valaki megnézi az ügyészség mutatóit, akkor látja, hogy ügyhátralék nem az ügyészségen, hanem a bíróságokon és a rendőrségen van. (...) Változtatni kell, de nem felfordulást okozni. Nyugodtan, kiszámíthatóan, a jog által irányítottan kell lépéseket tenni.
MN: Mondana példákat arra, hogy min változtatna a Fidesz?
OV: A korrupció egyik leggyakoribb formája jelenleg a közbeszerzési törvény kiskapuinak megkeresése. Ez a törvény négy éve rosszul működik: mindenki tudja, több illetékes is nyíltan beszélt arról, hogy ma a közmegrendelések összességükben drágábbak és gyanúsabb módon intéződnek, mint az előző jogi szabályozás időszakában. Növelnünk kell majd a versenyhivatal súlyát is. Egy nyugat-európai országban az alkotmányosság és a piacgazdaság talán legerősebb pillére a versenyhivatal. Magyarországon viszont a monopóliumellenes szabályozás meglehetősen gyenge lábakon áll. (...) És ha a gazdaságban nincs verseny, akkor a személyi kapcsolatok döntenek, következésképpen a korrupció elkerülhetetlenné válik.
| ||
MN: Ha kormányra kerülne, mit kezdene a Fidesz az elmúlt időszak privatizációs ügyeivel? Átvilágítaná-e utólag az ÁPV Rt.-t?
OV: Természetesen, sőt tervezzük egy privatizációs fehér könyv kiadását is. A polgároknak tudniuk kellene, hova lett az állami vagyon. E kiadvány 1988–89-től átfogná mindazt, amit privatizációnak nevezünk. Továbbá hasznos lenne bevezetni azt a gyakorlatot, hogy aki az államtól megrendelést kap – és ezt később az önkormányzatokra is ildomos lenne kiterjeszteni –, az búcsúzzon el az üzleti titok fogalmától. Nem lehetne üzleti titokról beszélni abban az esetben, ha valaki közmegrendelést nyer el. Van olyan ország, ahol az ilyen szerződéseket mindenki számára hozzáférhetővé teszik. A privatizációs szerződések nagy részét a mindenkori kormányok úgy takarták el a nyilvánosság elől, és úgy akadályozták meg, hogy megismerhessük ezeket, hogy azt mondták, kérdéseink üzleti titkokat érintenek.
MN: Ez esetleg jelentheti azt is, hogy bizonyos, már megkötött privatizációs szerződéseket felülvizsgálna a Fidesz?
OV: (...) Talán érthetőbb, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy akar-e a Fidesz államosítani. Nos, a Fidesz nem akar államosítani, habár ismerünk jó néhány olyan ügyletet, amelyeket szerintünk nem kellett volna megkötni. Helyesebb lett volna, ha bizonyos vagyontárgyak állami kézben maradnak, vagy az állami tulajdon magasabb hányadon maradt volna.
MN: Például?
OV: Az energiaszektor. De ami elment, az elment. Azt kell megtartani, ami megmaradt. Például Paksot, amit egy hagymázas pillanatában privatizálni akart a kormány, de a közfelháborodás miatt lehátrált erről az álláspontról.
(...)
MN: Ha a Fidesz esetleg képes lesz is a választásokon legyőzni az MSZP-t, mit tud kezdeni a szocialisták mögött álló gazdasági érdekcsoportokkal?
OV: A szocialisták erejéről szóló hírek tekintélyes része mítosz. Ez 1990-ben is kiderült. Az Antall-kormány első időszakában a szocialisták mögötti állítólagos nagy konglomerátumok úgy hullottak szét, mint a kártyavár. Üzletemberek vannak ma már. Lehet, hogy szocialisták, lehet, hogy oda kötődnek, és a szerencséjüket is ennek köszönhetik, de mostantól üzletemberek. Azok, akik versenyképesek, talpon fognak maradni egy olyan kormány alatt is, amilyen a mienk lehet. Aki pedig nem versenyképes, s csak azért volt eddig felszínen, mert az ő politikai környezetükhöz tartozott, az lemarad, mert egy tisztességes versenyben ezek veszíteni szoktak. Nem hiszek azokban a legendákban, hogy valami olyasfajta világ és birodalom épült volna föl, ami a következő kormány számára ellenfél lesz, ráadásul legyőzhetetlen ellenfél. Azért a kormányok erősek: igazgatják a teljes államapparátust, s rendelkeznek egy 3000 milliárdot meghaladó állami költségvetéssel. Egy kormány lehet kicsi, lehet nagy, de ha rendezett, akkor erős. Tehát nem háríthatja el azt a felelősséget, amit az ország mindenkori állapotáért viselnie kell.
(A teljes interjú itt olvasható.)
