Magyar Narancs: A Le Figarónak nyilatkozta, hogy Ursula von der Leyen megválasztott bizottsági elnök eleve nem értett egyet az ön biztosi jelölésével. Ezt miből szűrte le?
Trócsányi László: Bár ezt expressis verbis senki nem mondta nekem, kezdettől az volt a benyomásom, hogy biztosi jelöltségem problémát, gondot okozhat. Voltak olyan momentumai az eljárásnak, amelyekből éreztem, hogy a jelöltségem nem egyértelmű. Különös dolgok történtek például az EP jogi bizottságában, a JURI-ban. Első körben 8-8 arányban szavaztak a pénzügyi érdekeltségeimet bemutató dokumentumról, és azt a tájékoztatást kaptam, hogy csak az ügyvédi praxis szüneteltetéséről kell kiegészítő információt adnom. Azt gondoltam, az ügy le van zárva, mégis újranyitották a dossziémat. Amikor megkaptam a szót a bizottság előtt, az egyik hozzám kérdést intéző képviselőt annyira nem érdekelte, mit mondok, hogy bár nem értett franciául, nem is hallgatta a fordítást a válaszom alatt. A döntés előre megszületett.
MN: A Von der Leyennel való személyes találkozáskor érzett ilyesmit?
TL: Nem, inkább az utólagos gesztusok hiányából érzem úgy, ő tudhatta, hogy a jelöltségemmel gond lehet.
| ||
MN: Ugyanakkor a megválasztott elnök önre osztotta a bővítési portfóliót, amelyet a magyar kormány ambicionált.
TL: Ez vitathatatlan, és komolyan készültem is a pozícióra, de most már tovább kell lépni.
MN: Jogi lépéseket is kilátásba helyezett a JURI döntése ellen. Ezeket meglépte már?
TL: Megfontolom, hogy tegyek-e jogi lépéseket – ezt mondtam. Még mindig nem kaptam meg az EP-től az eljárás során keletkezett dokumentumokat. Egyelőre a papírokra várok, ezt követően tudok döntéseket hozni.
MN: Próbáljunk tételesen végigmenni a parlamenti bizottság kifogásain. Az első az volt, hogy ön azt állította, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda nem kapott kormányzati megbízást az igazságügyi minisztersége alatt, holott 2018-ban kötöttek egy szerződést a paksi bővítés ügyének képviseletéről az Európai Unió Bírósága előtt.
TL: A nyilatkozatomban az szerepel, hogy az iroda nem kapott új megbízást, olyat, ami ne egy korábbi szerződés szükségszerű folytatása lett volna. Ebben a 2018-as szerződésben viszont egy régi, 2013-ban indult munka folytatásáról állapodott meg a Nagy és Trócsányi a megbízó Miniszterelnökséggel. Igyekeztem teljes mértékben valós információkat megadni, a JURI forgatta ki a szavaimat, és ferdítette el a tényeket.
MN: Nem lett volna egyszerűbb eleve leírni, hogy Paks II.-vel kapcsolatban 2018-ban is kapott megbízást az iroda egy korábbi szerződés folyományaként?
TL: Fogalmam nem volt arról, hogy a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda és megbízója és annak almegbízottja hogyan szerződtek, és azon szerződéseket hogyan módosították vagy kötötték újra. Tény, ami tény, az eredeti Paks II. megbízást 2013-ban kapta, a miniszterségemet megelőzően.
MN: A második érv szerint a Nagy és Trócsányi egy munkatársát alkalmazta a minisztériumban.
TL: Nem alkalmazta a minisztérium, nem volt semmilyen munkaszerződése a kollégának. Számos kiváló jogász véleményét kikértem a miniszterségem alatt, a volt kollégámhoz hasonlóan sokan segítettek ingyen és bérmentve. A volt ügyvédi irodám munkatársa az eljárási és a gazdasági jogalkotás előkészítésében vett részt, ennek semmi köze nem volt azokhoz az ügyekhez, amelyeket a Nagy és Trócsányi a kormányzat megbízásából vitt.
| ||
MN: Lehet, hogy a JURI pont az ingyenes munkavégzést találta furcsának; azt gondolhatták, az iroda megbízása volt a kifizetés.
TL: Ez a gondolkodás a JURI tagjait jellemzi, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a magyarországi szakmai viszonyokat és az IM évtizede fennálló gyakorlatát és hagyományait.
MN: A harmadik indok az volt, hogy miniszterként két orosz fegyverkereskedőt Oroszországnak adott ki az USA helyett.
TL: Ezzel túllépett a hatáskörén a jogi bizottság. Mi köze ennek a pénzügyi érdekeltséghez vagy az összeférhetetlenséghez? Politikai szempontból lehetett volna mérlegelni a rendes meghallgatáson, a külügyi bizottság előtt. Olyan tévedés ezt idekeverni, amin még az Európai Parlamentben is mosolyognak. Ez Sylvie Goulard francia jegybanki igazgatóhelyettesnél éppen fordítva volt: bár a rendőrség hallgatta ki pénzügyi visszaélések miatt, a JURI simán átengedte, majd a rendes szakbizottsági meghallgatásán állapították meg, hogy összeférhetetlen a biztosi pozícióval. A JURI-nak ezzel semmi problémája nem volt. Ez nem is kettős mérce, ez mindenféle mérce hiánya.
MN: Tegyük fel, hogy a külügyi bizottság veti fel az orosz kiadatási ügyet. Ott hogyan védekezett volna?
TL: Az USA és Oroszország is kérte a kiadatást, de mivel orosz állampolgárokról volt szó, a kiadatási egyezmény értelmében előnyt élvezett az anyaország. A jogszabályoknak megfelelően jártam el.
MN: Mit szól ahhoz, hogy Oroszországban szabadon engedték a két fegyverkereskedőt?
TL: Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, én is a hírekben olvastam. De a hírekben azt is olvastam, hogy ott voltam a Puskás Stadion megnyitóján, pedig nem voltam ott.
MN: A mostani igazságügyi miniszternek utána kellene járnia ennek az információnak?
TL: Az a helyes, ha a miniszter mindig az előtte lévő ügyben dönt. Az, hogy kettő, három, öt év múlva milyen körülmények jönnek elő, nem tartozik hozzá a döntéshez.
| ||
MN: De ha azt látjuk, hogy az orosz igazságszolgáltatás rendszeresen nem pártatlanul jár el, az nem befolyásolja a kiadatási döntéseket?
TL: E tekintetben a nemzetközi egyezmények és a nemzetközi jog alapján kellett döntést hozni. Az orosz igazságszolgáltatási rendszer vélt vagy valós pártatlansága a nemzetközi jog szerint egyszerűen nem lehet mérlegelési szempont.
MN: Tehát pártatlannak tartja?
TL: Miniszteri minőségemben jártam el, a nemzetközi jognak megfelelően. Ennélfogva saját véleményem e körben nem volt és nem is lehetett releváns.
MN: Ha Ursula von der Leyen vagy Orbán Viktor harcol önért, akkor lett volna esély rá, hogy a JURI döntése ellenére is biztossá választják?
TL: Hálás vagyok a miniszterelnöknek a támogatásáért. Ő kiállt mellettem, amíg csak lehetett. Megtiszteltetésnek éreztem a lehetőséget, és sokat tanultam belőle, például az Európai Unió belső működéséről.
MN: Ön jelentkezett biztosnak?
TL: Érdekelt a kihívás, egy európai biztos sok mindent el tud érni, ha komolyan veszi a munkáját. A bővítés hitelességi kérdés is, azokban az országokban, amelyek kopogtatnak az EU ajtaján, óriási a várakozás a csatlakozási tárgyalások iránt. Ha folyamatosan késleltetjük a dolgot, újabb és újabb feltételeket határozunk meg, akkor a közvélemény el fog fordulni az Európai Uniótól. A szomszédságpolitika, a mediterrán térség is érdekelt. Szegeden a frankofón képzést alapítottam, sok diákom származik a Mediterráneumból vagy a nyugat-afrikai országokból. Örülök, hogy Várhelyi Olivér személyében egy volt diákom folytathatja a munkát, aki kiváló jogász, kiváló diplomata. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fog dolgozni.
MN: A bővítési területet hogyan sikerült megszerezni Magyarországnak?
TL: Erre nem tudok válaszolni, de az biztos, hogy Magyarország úgy gondolja, megvan a tudása ehhez a portfólióhoz. Ez egy közép-európai téma, mi ismerjük a térséget, az előző bővítési biztos osztrák volt, az az előtti szlovák. Nyugat-Európában van egyfajta félelem a bővítéstől, egy nyugat-európai biztosnak sokkal nehezebb lenne ebben úttörő szerepet játszania. Nekünk a nyugat-európai országok közvéleményével is kommunikálnunk kell, meg kell győznünk őket, hogy a 2004-es bővítéssel sem gyengült az EU, hanem nagyobb lett és erősödött, még ha a belső kohézión dolgozni is kell.
MN: Ha úgy látja, fals érvekkel buktatták meg, akkor Várhelyi Olivér jelöltsége miért mehetett át?
TL: Várhelyi Olivér nagyon jó teljesítményt nyújtott a meghallgatásán, meggyőzte az embereket arról, hogy ért a területhez. Az írásbeli kérdések megválaszolása után a Renew Europe és a szociáldemokrata frakció is elfogadta, nem kellett pótmeghallgatásra visszahívni.
MN: Önnel az igazságügyi minisztersége volt a probléma?
TL: Nyilvánvalóan külön megítélés tárgya lehetett, hogy tagja voltam az Orbán-kormánynak. De még csak nem is ezzel van bajom, hanem azzal az eljárással, amelyben megfosztottak a vita, az érvelés lehetőségétől.
MN: Előzetesen nem számított erre? A sajtóban is sokan felvetették, hogy Orbán miniszterét nem fogják elfogadni.
TL: Politikai vitára és fair eljárásra számítottam. A fair eljárást a politikai pártcsaládok szóban megígérték, de aztán az ígéretekből nem valósult meg semmi.
MN: Említette, hogy végül a Renew Europe csoport is megszavazta Várhelyit, és a meghallgatásán is barátságosabb kérdéseket tettek fel, mint a szocialisták. Többen Macron–Orbán-megállapodást sejtenek ennek a hátterében.
TL: Semmilyen megállapodásról nem tudok, a jelölt szereplése a meghallgatáson önmagáért beszélt.
MN: Emmanuel Macron az októberi Európai Tanács-ülésen megakadályozta, hogy Észak-Macedóniával és Albániával megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások. A magyar kormány nem nagyon hangoskodott, pedig korábban teljes mellszélességgel kiálltunk a bővítés mellett.
TL: Egyértelművé tettük, hogy Magyarország a bővítés pártján van, én is megszólaltam a Fidesz-delegáció nevében. Az egész Néppárt egységesen komoly hibának nevezte, hogy nem kezdődhettek meg a tárgyalások ezzel a két országgal, sőt maga az Európai Parlament határozatban sürgette a tárgyalások megnyitását. Sokkoló volt a franciák indoklás nélküli vétója, bízom benne, hogy a jövő évi zágrábi csúcson meglesz a pozitív döntés.
| ||
MN: Nem ért egyet azzal a francia javaslattal, hogy maga a csatlakozási folyamat szorul reformra?
TL: A koppenhágai kritériumok meghatározták a csatlakozás feltételeit. Magán a csatlakozás folyamatán persze lehet finomítani, de ettől a tárgyalások még azonnal elkezdődhetnének. Az az érzésem, hogy ez a javaslat is a folyamat lassítására törekszik a nyugat-európai, különösen a francia közvélemény fenntartásai miatt.
MN: Nem éppen azért engedték Magyarországnak ezt a portfóliót, mert tudják, hogy a bővítés úgysem lesz aktuális a következő öt évben?
TL: A puding próbája az evés. Az álláspontok határozott képviseletével előre lehet lépni. Az Európai Bizottság bővítésbarát, az ott dolgozó szakemberek utaznak a tagjelölt országokba, ők tárgyalnak, látják az erőfeszítéseket. Az Európai Parlamentben szintén pozitív a hozzáállás a bővítéshez, jóformán pártszínektől függetlenül. Az Európai Tanácsban késleltetik a dolgot egyes nyugat-európai országok. Ez egy nehéz küzdelem, de muszáj lesz eredményeket felmutatni, különben euroszkeptikus vélemény fog kialakulni ezekben az államokban, és ott van mögöttük Kína, Oroszország, Törökország. Ha az Európai Unió elveszíti a hitelességét, nem biztos, hogy olyan vonzó partner lesz.
MN: Van azért itt egy ellentmondás. Von der Leyen azt írta az önnek címzett megbízólevelében, hogy biztosként különös figyelmet kell fordítania a csatlakozás előtt álló országok jogállami fejlődésére és a korrupcióellenes küzdelemre. Ha a tagjelölteknél ez rendben van, miért akad ki a magyar kormány folyton, ha a magyarországi jogállamiságot vagy a korrupciót bírálják uniós partnereink?
TL: A tagjelölt országokban a jogállami vizsgálat az igazságszolgáltatási reform értékelését jelenti. Szerbiában alkotmányt módosítanak, Albániában a bírói kar felét elküldték. Egy hónapig olvasgattam a dossziékat, és azt láttam, hogy a tagjelölt országok komoly eredményeket értek el, a Velencei Bizottság szinte minden ország erőfeszítéseit illetően elégedettségét fejezte ki. A tagországok közötti vitáknak is megvannak az intézményi keretei, ezeken belül lehet vizsgálni a jogállamisági kérdéseket. Ilyen például az Európai Bíróság, amelynek a döntéseit Magyarország mindig elfogadta és végrehajtotta.
MN: Az Európai Parlament által indított 7-es cikk szerinti eljárás is része az intézményrendszernek, mégis kikérte magának a kormány.
TL: Az EP-nek joga van ilyen döntést hozni, de kritizáltuk, mert számos már lezárt vagy épp jelenleg bírói szakban folyamatban lévő ügyet vettek elő. Ráadásul vitatható módon született meg a parlamenti döntés. Az eljárásnak a politikai, és nem a jogi elemei dominálnak. Félő, hogy a jogállam fogalma kiüresedik és a vita parttalanná válik, amennyiben a politikai motívumok helyettesítik a jogi érveket.
MN: A menekültek éheztetése miatt rendszeresen intézkednie kell a strasbourgi bíróságnak.
TL: A strasbourgi bíróság legújabb döntése kimondja, hogy nincs fogva tartás, nincs őrizet a tranzitzónákban.
MN: Objektíve kimondták azt is, hogy éheztetés van.
TL: Ez jogalkalmazási kérdés, de amíg egy kérelmezőnek az eljárása folyamatban van, addig az ellátás végig biztosított. A magyar hatóságok mindenkor tiszteletben tartják a bírósági döntéseket. De nem tartom jónak, ha egy jogvitát politikai költség-haszon számítás alapján kezelnek.
| ||
MN: Ha az objektivitást hiányolják a jogállami kritikákból, miért nem támogatják, hogy az Európai Bizottság vagy egy szakértői panel évente vizsgáljon minden tagállamot?
TL: Mert alapos okkal erősödött meg bennünk az a beidegződés, hogy politikai alapon, és nem objektíven ítélnék meg ezeket a kérdéseket. Saját példám a legjobb bizonyíték, hogy mennyire nem jogállami keretek között született meg egy európai parlamenti döntés. De mondhatok más példát is. A közigazgatási bíráskodás átalakításához a legtisztességesebb szándékkal álltam hozzá, harminc éve ez a kutatási témám, bírók és más szakemberek tömegével dolgoztam a javaslaton. Mégis mindenki azt a következtetést vonta le, hogy a jogállam lerombolójaként csak azt akarhatom, hogy megszűnjön a független bírósági kontroll a közigazgatás felett. Ezt nehezen éltem meg, mert számomra a közigazgatási bíráskodás ügye szakmai kérdés volt.
MN: Miért vonták akkor vissza a közigazgatási bíráskodásról szóló döntéseket?
TL: Olyan szintre emelkedtek a politikai támadások és sejtetések, hogy nem lehetett mit csinálni.
MN: Legújabban Varga Judit azt nyilatkozta, hogy nem a nemzetközi kritikák miatt vonták vissza, hanem mert találtak egy jobb megoldást.
TL: Ez már egy új szakasz, az új szabályozási javaslatot nem ismerem olyan mélységben, hogy véleményt mondjak róla. Saját tapasztalatból az a bajom a jogállamisági vizsgálatokkal, hogy azokat politikai célra lehet felhasználni. Pont annyi alapjuk van így, mint az ellenem a JURI-ban felhozott kifogásoknak.
MN: Önnel egyébként egyeztette a kormány, hogy elállnak a különálló közigazgatási bíráskodás tervétől?
TL: A törvény májusi felfüggesztéséről tudtam, a mostani visszavonást már nem kellett velem egyeztetni. Egyébként normális döntésnek tartom, hogy ha a magyar igazságszolgáltatás folyamatosan politikai viták tárgya, akkor ne nyissunk újabb frontokat. Tanulságos történet volt.
MN: Kudarcként éli meg, hogy nem sikerült átvinni a közigazgatási bíróságokat?
TL: Igen, ezt ki merem mondani. Ebből írtam a kandidátusi értekezésemet, és eleve az én kezdeményezésem volt, nem a miniszterelnöktől jött. Most egy másféle módosítás jön, de ki tudja, mit hoz az élet? 1949-ben szüntették meg a Közigazgatási Bíróságot. Most újra előhoztam a témát, lehet, hogy egyszer – ha nem is az én életemben – még megvalósul.
MN: Mekkora esélyt lát arra, hogy a Fidesz maradjon az Európai Néppártban?
TL: Ma még nehéz megmondani. Remek embereket is megismertem a Néppártban, a frankofón kollégákhoz különösen erős barátság fűz, közös terveink vannak. A Fidesz tagságának kérdése belátható időn belül eldől, sok függ majd attól is, milyen irányba megy a Néppárt.
MN: Donald Tusk új néppárti elnök azt mondta, hogy aki feláldozza a jogállamiságot és a polgári szabadságjogokat a biztonság és a rend oltárán, az magát zárja ki az EPP-ből.
TL: Később meg barátjának nevezte Orbán Viktort, és elmondta, hogy mennyire fontos a kereszténydemokrácia. Különböző beszédek vannak, várjuk meg a három bölcs jelentését és a végső döntést.
MN: Támogatná a lengyel PiS vagy az olasz Liga felvételét az EPP-be?
TL: Erről nem feladatom dönteni, de vannak olyan konkrét indítványok az EP előtt, amelyeknél azt mondjuk, az ügy a fontos, nem az, hogy ki az előterjesztő vagy kivel szavazunk együtt. Amikor például az ID (Identitás és Demokrácia, Matteo Salviniék EP-képviselőcsoportja – a szerk.) szervezett konferenciát Libanonról, akkor sem éreztem úgy, hogy nem szabad elmennem, sőt, mivel elég jól ismerem az országot, kötelességemnek tartottam, hogy hozzászóljak.
MN: Akkor úgy teszem fel a kérdést, hogy milyen irányba kellene mennie a Néppártnak?
TL: Vissza kellene találni az EPP alapító leveleiben deklarált értékekhez, illetve nem jobbra-balra nézegetni, hanem menni előre. Aki vezetés közben folyton oldalra forgolódik, előbb-utóbb nekimegy valaminek. Azt várjuk el a Néppárttól, hogy kereszténydemokrata identitása legyen, és azt határozottan képviselje a 21. században is. Önvizsgálat is szükséges arról, hogy miért esett vissza a Néppárt választási eredménye az öt évvel ezelőttihez képest.
MN: Korábban pályázott az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának alelnöki posztjára, de biztosi jelölésekor ettől elállt. Marad szimpla EP-képviselő?
TL: Tisztségmániáim egyáltalán nincsenek, a munka jobban érdekel. Az alkotmányügyi bizottságban most van napirenden az Európa jövőjéről szóló konferencia előkészítése, ebben szívesen részt veszek. Fontosnak tartom, hogy ne intézményi, hanem az emberek mindennapjait érintő kérdésekre helyezzük a hangsúlyt, a versenyképességre, a migrációra, a polgárok biztonságérzetére.
MN: Nem nagy visszalépés ez a miniszterség után?
TL: Új kihívás, új, európai horizont ez. Elmondhatom, hogy mindhárom hatalmi ágban dolgozhattam: voltam alkotmánybíró, miniszter, most pedig európai parlamenti képviselő vagyok. Ezt a tapasztalatot egyetemi tanárként is tudom hasznosítani.
MN: Kitölti az ötéves mandátumát?
TL: Az biztos, hogy öt évre szól a mandátumom.
(Interjúnk a Magyar Narancs hetilap 2019. november 28-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online is.)
