Orbán pénzt kért, helyette pofont kapott Brüsszelből

  • - urfi -
  • 2017. szeptember 1.

Belpol

A határvédelmünket eddig is támogatták, de kerítéseket nem finanszíroznak – szól az üzenet.

Orbán Viktor tegnap levelet írt Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnöknek, amelyben pénzt kért a kerítésre. „Az európai határok védelme és az európai szolidaritás ügyében fordulok Önhöz. Mint azt Ön is jól tudja, Magyarország a migrációs válság kezdetétől tartja magát a külső határok védelmét előíró schengeni szabályokhoz. A kerítés megépítésével, háromezer határvadász kiképzésével és szolgálatba állításával hazánk nemcsak saját magát, hanem Európát is védi az illegális bevándorlók áradatával szemben.” Hozzátette, hogy szerinte „nem túlzás azt állítani, hogy Európa biztonságát a magyar adófizetők finanszírozták”, ezért elvárja, hogy az EU fizesse ki a 270 milliárd forintos költségek felét.

false

 

Fotó: MTI/EPA

Mivel nem világos, milyen alapból és milyen alapon kérjük a támogatást, ezért a levél leginkább kommunikációs trükknek tűnik, amivel az ellenzéket lehet ugráltatni: Hollik István kereszténydemokrata országgyűlési képviselő rögvest fel is szólította az ellenzéket, hogy álljon Magyarország mellé, és támogassa a kezdeményezést. Emellett a levél természetesen provokálja az EU vezetőit is, hiszen éppen az a kormányfő követel pénzt a szolidaritás jegyében, akit számtalan alkalommal vádoltak a szolidaritás megtagadásával, miután visszautasította a kvótarendszerben való részvételt. „A szolidaritás kétirányú utca, és minden tagállamnak részt kell vállalnia a terhekből is. Ez nem olyan, mint egy à la carte menü, hogy azt kérünk, amit akarunk” –  reagált pikírten a levélre Alexander Winterstein, az Európai Bizottság helyettes szóvivője.

Az pedig pont hogy méretes túlzás, hogy „Európa biztonságát a magyar adófizetők finanszírozták”, ahogy arra az Európai Bizottság is rámutat a hvg.hu-nak küldött állásfoglalásában. Ebben felidézik, hogy a magyar határvédelem segítésére az EU 93,4 millió eurót bocsát Magyarország rendelkezésére a 2014–2020 közötti időszakban, emellett 6,7 millió eurót sürgősségi támogatásként; az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (a Frontex) 18 fős kontingenssel folyamatosan jelen van a magyar–szerb határon; 2015-ben pedig Magyarország támogatást kért és kapott az EU polgári védelmi mechanizmusából.

Winterstein bizottsági helyettes szóvivő ezzel összhangban elég határozott üzenetet fogalmazott meg: „Támogatunk határvédelmi intézkedéseket az EU külső határain. Ez lehet a megfigyelő rendszer fejlesztése, lehet a határellenőrző rendszer fejlesztése. … de kerítéseket nem finanszírozunk.” A Bizottság az állásfoglalásában kifejti, hogy megvizsgálják a magyar kérést, de ezek alapján egyértelmű, hogy nem veszik be azt a csúsztatást, hogy a magyar kormány egymaga finanszírozza a határvédelmet, illetve hogy kerítésre nem adnak pénzt.

(hvg.hu, 444, MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.