Miközben a kormány új közellenségével interjúztunk, a szomszéd asztalnál négy gyanús alak hallgatózott

  • Urfi Péter
  • 2017. szeptember 15.

Belpol

Nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy a Szrgya Popoviccsal folytatott beszélgetésünket rajtunk kívül más is rögzítette.

A kormány új kommunikációs fegyvere a zavargásokkal való riogatás. Ez a kampány április óta tart, és egyre erősödik. Amikor pedig kiderült, hogy a Közös Ország Mozgalom meghívására a Parlamenttel szemben felállított Agórán ad elő Szrgya Popovics, számos ellenállási mozgalom tanácsadója szerte a világon, megszületett az új mumus. Rogán Antal nem mondta ki a nevét, de egyértelműen rá utalt múlt csütörtökön az ATV-ben, amikor elmondta: „Soros támogatásával zajlik egy felkészülés a polgári engedetlenségre, ami könnyen erőszakos zavargásokba csaphat át, mint Szerbiában és Macedóniában. Azok a külföldiek, akik Magyarországra érkeznek előadásokat tartani polgári engedetlenségről, Szerbiában és Macedóniában utcai zavargásokba torkolló akciókban vettek részt.” Popovics csütörtöki előadása után a kormányzati propaganda összehangolt támadást indított ellene: csak a Magyar Idők honlapján egyetlen délelőtt alatt három cikk jelent meg a piszkos ügyeiről és az anarchiáról, ami a nyomában jár.

A Magyar Narancs e heti számában részletesen bemutatjuk, miért különösen visszás ez az új politikai termék és hogy miért lehet mégis hatásos. Arra is kitérünk, hogy mi az előzménye: az orosz propaganda riogatása az ún. színes forradalmakkal, ami a 2014-es ukrajnai forradalom után a fideszes sajtóban is megjelent. Akkor éppen az volt a feltételezés, hogy a CIA akarja megbuktatni Orbán Viktort a netadós tüntetéssel. Most már az a sztori, hogy Soros György akarja megbuktatni Orbánt, méghozzá Szrgya Popovicson keresztül.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A cikkhez interjúztunk a szerb aktivistával is, és beszélgetés közben, a margitszigeti szálloda lobbijában különös jelenségre lettünk figyelmesek: a mellettünk ülő négyfős társaság pontosan úgy viselkedett, mintha minket akarnának megfigyelni. Némi gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy ezt nem írjuk bele a cikkbe, mivel konkrét bizonyítékunk nem volt, és se jogellenesnek, se különösebben fenyegetőnek nem gondoltuk volna azt se, ha Popovicsot történetesen lehallgatja valamelyik szerv.

De lapzártánk óta némiképp durvult a helyzet. A Nemzetbiztonsági Bizottság keddi ülésén kiemelt téma volt az ellenzéki zavargás lehetősége, a témában meghallgatták a titkosszolgálatokat is, Németh Szilárd pedig megnevezett három személyt – Gulyás Mártont, Schilling Árpádot és Vágó Gábort –, akiknek a szerepét a zárt ülésen tárgyalták. Vágó Gábor erre reagáló blogbejegyzésében pedig többek között azt írta, hogy hozzászokott már a lakása előtt parkoló, és „a Magyar Idők első oldalát órákon át olvasó ismeretlen ismerős” jelenlétéhez.

Ebben a helyzetben már úgy ítéljük meg, hogy az ellenzéki aktivisták és feltételezett társaik megfigyelése olyan fontos téma, amely közérdeklődésre tarthat számot, ezért írunk a szállodai embereinkről.

Hogy miért gondoltuk őket gyanúsnak?

Popovics múlt pénteken reggeltől estig sorban adott interjúkat. A három férfiból és egy nőből álló társaság hosszan, legalább két órán át ült ott a szomszéd asztalnál (lehet, hogy tovább is, de mi eljöttünk), miközben gyakorlatilag nem beszélgettek. Ez még persze előfordulhat bármilyen társasággal, de az már kevésbé, amit ezen felül csináltak.

1. Folyamatosan figyelték, ki megy Popovics közelébe, de mindig csak lopva, takarásból vagy a tükörből nézték, mi történik.

2. Senkire nem néztek rá hosszan, de minden mozgásra felkapták a fejüket.

3. Popovicsot és a vele beszélgetőknek legalább egy részét le is fotózták.

4. A Popovicshoz legközelebb, neki háttal ülő férfi valamiért egy vastag (bőr)kabátot választott azon a kifejezetten meleg, kora őszi napon. A kabátot a fotelja háttámlájára helyezte, de egy nehéz tárgy annyira lehúzta, hogy egyszer le is esett. A mellette ülő férfi figyelmeztette a malőrre, mire ő visszarakta ugyanoda és ugyanúgy zsebbel kifelé.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Mivel fotós kollégám több képet és videót készített róluk, ezért utólag meglehetősen pontosan ki tudtuk elemezni azokat a részleteket is, amelyek a helyszínen nyilván fel sem tűntek.

Még ha helyes is a sejtésünk, akkor sem tudhatjuk biztosan, hogy melyik hivatalos szerv állományába tartozhatna ez a négy ember, és jogi képviselőnk tanácsára nem is találgatnánk.

Megkérdeztem utólag Popovicsot, hogy ő észlelt-e bármi gyanúsat, mire a rá jellemző könnyedséggel azt válaszolta, hogy nem látott maga körül ügynököket, de nem is figyel az ilyesmire. Mint mondja, az ő munkája átlátható, ezért nem bánja, ha megfigyelik. Ehhez amúgy is hozzá van szokva, írta, hiszen a tömeggyilkos Milosevics-diktatúra 23 éves korától lehallgatta a telefonját.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.