Hatósági asszisztálás a médiapiac letarolásához

Dísznek vannak

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2017.09.16 09:50

Belpol

A médiahatóság és a versenyhivatal 2010 után végig asszisztált a médiapiac fideszes bedarálásához. Az új médiatörvény is lehetőséget adott volna a beavatkozásra, ám a párthűség mindent felülír.

Orbán Viktor szerint a rendszerváltás után baloldali túlsúly alakult ki a magyar médiában, és már első kormányra kerülésekor meghirdette a „médiaegyensúly” megteremtésének politikáját. Később részben a „balliberálisnak” nevezett médiának tudta be a Fidesz a 2002-es választási vereségét is.

A második Orbán-kormány 2010 utáni egyik első intézkedése a médiatörvény átírása volt – ebből kerekedett első nemzetközi botránya is, de ez ágyazott meg annak is, hogy a magyar sajtó jelentős része néhány Orbánhoz hű „vállalkozó” kezébe kerüljön. Ez év elején pedig Simicska Lajos arról beszélt a 24.hu-nak, hogy Orbán gondosan eltervezte a média teljes átalakítását. A miniszterelnök volt barátja felidézte, hogy a 2014-es választási győzelem másnapján Orbán „felvázolt egy komplett médiaprogramot médiaadóstul, mindenestül”; a terv részeként például az RTL Klubot a Roszatom pénzéből vásárolták volna föl Simicska szerint. E beszélgetést követően nem sokkal – részben éppen az oroszokhoz való közeledés miatt – Simicska összeveszett Orbánnal. Ez a fordulat azonban csak lassította a dolgokat, a média fideszes átalakítása mára jórészt megvalósult. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), valamint a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) pedig aktívan hozzájárult ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Habony Árpád teljesen letarolhatták a hazai médiapiacot.

 

A Népszabadság bedarálása

Az új médiatörvény első próbája a Ringier és az Axel Springer (AS) magyar leányvállalatainak fúziója volt. A két kiadó korábban bejelentette egyesülési szándékát a GVH-nál. A 2010-ben elfogadott médiatörvény azonban az NMHH Médiatanácsának hatáskörébe utalta a médiával kapcsolatos döntéseket. A törvény értelmében a szakhatósági eljárást a már folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kellett. A szándékosság egyértelműnek tűnik, hiszen akkor csak a Ringier–Axel Springer-fúzió volt terítéken, így arról is az újonnan alapított, fideszes káderekkel feltöltött Médiatanács dönthetett. A Médiatanács feladatát viszont csak egyetlen mondat szabályozza a törvényben: azt kell mérlegelnie, hogy egy összeolvadás után is biztosított-e a lakosság sokszínű tájékozódáshoz való joga. Amennyiben sérül e jog, akkor a felvásárláshoz való hozzájárulást megtagadhatja. A Médiatanács 2011-ben a tervezett módon nem engedélyezte a Ringer–AS-fúziót, az indoklás pedig mai szemmel nézve igen tanulságos: „A médiakoncentráció foka és a plurális médiarendszer között érdemi összefüggés van, ugyanis a magas médiakoncentráció csökkenti a tartalomkínálat sokszínűséget, a vélemények pluralitását, illetve mindezek hatására a kommunikációs jólétet a társadalomban. A tulajdoni koncentráció magában hordozza az egyoldalú közvélemény kialakulásának veszélyét azáltal, hogy a tájékoztatásból, véleményformálásból bizonyos szempontokat kizár, vagy kisebb súllyal jelenít meg. A tulajdoni koncentráció olyan környezetet teremthet, amely előnyben részesíti a reklámpiac monopolizálását, korlátozza az új piaci szereplők megjelenését, valamint a médiatartalom egységesüléséhez vezethet, ezáltal elfojtja az ágazaton belüli kreativitást és vállalkozói kedvet is.” Azóta a Médiatanács mintha elfelejtette volna ezt az érvelést.

A hatóság 2011 elején úgy határozott, hogy a nyomtatott sajtó szerkezetét érintő alapvető ügyekben kizárólag az NMHH elnöke – akkor Szalai Annamária – dönthet. Az évekig tartó vizsgálat után ő pedig úgy határozott, hogy csak akkor engedélyezi a két cég magyarországi érdekeltségeinek összeolvadását, ha az új kiadó megszabadul a Népszabadságtól, a Világ­gazdaságtól, a Nemzeti Sporttól, valamint 8 megyei napilapjától és a Ringier-nyomdától. Így vevőt kellett találni erre a portfólióra. A vevő a sokáig rejtélyes motivációjú osztrák Heinrich Pecina lett, aki 2014-ben megalapította a Mediaworksöt, hogy átvegye a fenti lapokat. Már ekkor politikai szándékot sejtettek Pecina mögött: a Népszabadság eladása nem történhetett meg a kormány jóváhagyása nélkül, a médiaügyeket pedig akkor a kormányzati kommunikációért ma is felelős Rogán Antal vitte. Az igaz ugyan, hogy a végül a Mediaworkshöz került lapokon túl a Blikket és egy sor színes magazint is magában foglaló Ringier–AS kiadót talán a GVH is túl erősnek találta volna, de a versenyhivatal valószínűleg más szempontokat vett volna figyelembe a vizsgálat során. A végeredmény így az lett, hogy a Ringier–AS kezében egy sor jól jövedelmező, de politikailag kevéssé fontos magazin maradt, míg a Mediaworksnél összpontosult a politikai portfólió.

A Mediaworks tavaly nyáron felvásárolta a 6 helyi napilapot kiadó Pannon Lapok Társaságát (PLT) a német Funke-csoporttól. Több jel is arra utalt, hogy ekkor már nem Pecina volt a Mediaworks valódi tulajdonosa, a háttérben Mészáros Lőrincet, Orbán Viktor egyik legfőbb bizalmasát lehetett sejteni (lásd: Semmi sem drága, Magyar Narancs, 2016. október 27.). A felvásárlás anyagi hátterét az addigra kormányközelbe került MKB biztosította. A PLT megszerzéséhez szükség volt a Médiatanács és a GVH engedélyére is, mivel mind a Mediaworks, mind a PLT árbevétele (16, illetve 9 milliárd forint) meghaladta a törvényben megszabott szintet. A Médiatanács pár hét alatt meg is hozta döntését: a Mediaworks és a PLT összeolvadásával csupán a megyei lapokkal egymillió olvasót elérő vállalkozás létrejötte nem sérti a sokszínű tájékozódáshoz való jogot, így szabad utat kapott a fúzió. A Mérték Médiaelemző Műhely adatigénylése nyomán pedig kiderült, mennyire volt beható a Médiatanács előzetes vizsgálata: semennyire. A hatóság ugyanis elemzés és indoklás nélküli „egyszerűsített döntést” hozott, mondván „a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél”. Polyák Gábor, a Mérték vezetője szerint kétségtelen, hogy a közigazgatási eljárási törvény lehetőséget ad az indoklás nélküli, egyszerűsített döntés meghozatalára, ám e kitétel alkalmazása ilyen horderejű döntéseknél a „jogintézmény megcsúfolása”.

 

Kívánatos döntések, indoklás nélkül

A Médiatanács döntése után a GVH is azonnal rábólintott az ügyletre. Ezt (és a Népszabadság megszüntetését) követően szinte azonnal fel is vásárolta a Mediaworksöt az Opimus – a hatóságok egy hét alatt engedélyezték ezt az akciót. Amikor aztán Mészáros – immár az Echo Tv tulajdonosaként – hivatalosan is a nevére vette a kiadót, maga kért a Médiatanácstól szakhatósági állásfoglalást, ám az még csak szakvéleményt sem adott ki.

A Mediaworks–PLT-ügylet óta annyira bejött az egyszerűsített döntéshozatal a Médiatanácsnak, hogy a Karas Monika vezette öttagú testület (Auer János, Kollarik Tamás, Koltay András, Vass Ágnes) azóta is indoklás nélkül engedélyezi a felvásárlásokat. A Narancs médiaügyekben járatos egyik forrása úgy fogalmazott, hogy Médiatanács ma már a „Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda kihelyezett egységeként működik, és a minisztériumban is ennek megfelelően kezelik”. A kényes döntéseket minél gyorsabban meg kell hoznia a testületnek, hiszen az idő szorít. A 2010-ben felállt Médiatanács tagjainak mandátuma 2019-ben lejár, és ha jövőre a választásokon a Fidesz nem szerez kétharmadot, akkor az új tagok kinevezéséről egyezkedni kell az ellenzékkel. Ennek megfelelően – és ezt két egymástól független forrás is említette a Narancsnak – a döntések nem is a Médiatanácsban születnek. A Médiatanács tagjai állítólag az utolsó pillanatban tudják meg, hogy hamarosan határozni kell egy-egy, a kormánynak fontos kérdésben. A döntés eredményét megkapják előre, zárt borítékban, és senki nem mer még csak kérdezni sem, mert tudják, hogy az akadékoskodással a saját egziszten­­­ci­á­­jukat kockáztatják. A döntéshozatalt firtató kérdéseinket elküldtük az NMHH-nak, tőlük azonban lapzártáig nem érkezett válasz. A Médiatanács egyik, neve elhallgatását kérő tagja annyit elmondott a Narancsnak, hogy a zárt borítékos híresztelés túlzás, majd hozzátette: „Azt viszont nem állítanám, hogy nem fordult elő olyan, hogy finom vagy kevésbé finom módszerekkel ne jelezték volna előre fentről, mi a kívánatos döntés. Ez csak akkor probléma, ha az ember nem ért egyet azzal, amit kérnek tőle. De úgy gondolom, ez a közigazgatásban mindenütt így működik.”

A Médiatanácsban és a környékén vannak ugyan profi jogászok, akik a döntéseket szakszerűen meg tudják fogalmazni, de a döntéshozatalt valószínűleg megkönnyíti, hogy forrásaink szerint Karas Monika nem tartozik közéjük. Őt legfeljebb közepes képességű ügyvédnek tartják, aki korábban a Magyar Nemzet jogi képviselője volt. Emiatt sokan Simicskához kötötték, pedig inkább Liszkay Gábor embere, utóbbi ma a Mediaworks elnök-vezérigazgatója és a Magyar Idők tulajdonosa.

Mészáros Lőrinc tulajdonában már majdnem 200 újság van, júliusban a Nógrád Megyei Hírlapot és a ForForTwo futballmagazint húzta be a felcsúti polgármester. A megyei lapok felvásárlásának engedélyezését az utóbbi időben a Médiatanács azzal indokolta, hogy korábban is egy lap volt egy megyében, és attól, hogy az tulajdonost vált, a médiapluralizmus nem csorbul. A legutóbbi felvásárlások ügyében pedig a GVH nem is illetékes: a Mediaworks ugyanis nem a lapokat kiadó vállalatokat vásárolta fel, hanem az újságok kiadási jogát szerezte meg, ez pedig nem tartozik a versenyhivatal hatáskörébe. A Mediaworksnél jelenleg azzal vannak elfoglalva, hogy egy cégbe szervezzék az összes lapot, de nem lenne meglepő, ha lassan a többi megyei napilap is Mészároshoz kerülne. A Népszabadságot bezáró Pecina ugyanis júliusban megvette a három megyei lapot kiadó Russmediát, Andy Vajna pedig a Borsot, és a két legnagyobb példányszámú vidéki napilapot (Kisalföld, Délmagyarország) is megjelentető Lapcomot. Liszkay Gábor maga jelezte, hogy hamarosan eladja a Magyar Időket a Mediaworksnek.

Hasonló a döntési mechanizmus Andy Vajna terjeszkedésénél is. A filmügyi kormánybiztos azután kezdett médiafelvásárlásba, hogy megszerezte az évi többmilliárdos biztos bevételt hozó kaszinóbiznisz majdnem egészét. Övé lett a Tv2, megvette a Lapcomot, de az igazi terepe a rádiós terjeszkedés. Miután jogi problémák miatt a Médiatanács még nem írta ki az országos kereskedelmi rádióknak szóló pályázatot, Vajnáék találtak egy kiskaput. A budapesti Rádió 1 körzeti szolgáltató, így nem vásárolhatna fel akármennyi helyi frekvenciát. A helyi adókat viszont korlátozás nélkül hálózatba kapcsolhatja, a megkötés mindössze annyi, hogy csak napi 20 órában lehet ugyanazt sugározni mindenhol. A Rádió 1 már 22 körzetben fogható, a hatósugara pedig folyamatosan nő az évtizedes múltú, helyben fontos szerepet betöltő adók kárára. Azt, hogy a Médiatanács mire hivatkozva adja Vajnának egymás után a frekvenciákat, indoklás híján nem tudni. Polyák Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2010 előtti médiaszabályozás kimondta: akinek van egy országos televíziója, az más médiát nem tulajdonolhat. Az új törvény ilyen kitételt nem tartalmaz, de Polyák szerint egy-egy helyi döntést meg lehet támadni. Győrben például Vajnáé a helyi rádió és a napilap is. A konkrét eseten túl is találhatna fogást a Médiatanács a Fidesz terjeszkedésén, ha a felvásárlásoknál nemcsak tulajdonosi összefonódást vizsgálná, hanem a szerkesztői gyakorlatot is, mondta Polyák a Narancsnak. „A megyei lapok anyagainak többsége egy központi szerkesztőségben készül, de az is napi gyakorlat, hogy a különböző tulajdonban lévő fideszes orgánumok szinte szó szerint veszik át egymás anyagait. Egyértelmű, hogy ezzel sérült a sokszínű tájékozódáshoz való jog.”

 

Mellőzött szempontok

Attól, hogy a Médiatanács zöld jelzést ad egy üzletnek, a GVH közbeavatkozhatna, ám a versenyhivatal nem szól bele a politikailag kényes ügyletekbe. Azt pedig, hogy az Opimus–Mediaworks-felvásárlást milyen indokkal hagyta jóvá a GVH, szintén nem lehet tudni, mert az erre vonatkozó döntést nem adták ki. A versenyhivatal alapvetően azt vizsgálja, hogy egy felvásárlás nyomán létrejön-e olyan erőfölény, amely zavart okoz az adott piaci szegmens működésében. Egy versenyjogban otthonosan mozgó, de névtelenséget kérő forrás arról tájékoztatta a Narancsot, hogy a mostani döntéseknél az a GVH trükkje, hogy olyan szélesen értelmezik a piaci szegmenseket, amennyire csak lehet. A lapfelvásárlásoknál például nem a napilapokat vagy a helyi sajtót tekintik érintett szegmensnek, hanem odasorolják az elektronikus médiát (tévé, rádió) és az interneten elérhető tartalmakat is. Így a GVH értelmezésében a médiapiac szinte végtelen nagyságú, tehát a piactorzító befolyás elérése jószerivel lehetetlen.

Mészáros Lőrinc terjeszkedését a médiapiacon kívül is lehetne vizsgálni. Felvásárlás esetén két vállalkozásnak korábban csak akkor kellett a GVH-hoz fordulnia, ha összesített árbevételük meghaladta a 15 milliárd forintot. Az új szabályozás szerint azonban, ha a vásárló cég árbevétele meghaladja az 5 milliárd forintot, a GVH maga is indíthat eljárást „akár váratlan rajtaütéssel”. Egy fúzió esetén pedig nemcsak azt lehet vizsgálni, hogy az aktuális piacon mekkora torzulás jön létre, hanem az úgynevezett portfólióhatást is – magyarázta forrásunk. Ekkor azt nézik, hogy a felvásárlás után az egy tulajdonosi körbe tartozó, de egymástól független részpiacokon működő cégek összekapcsolása milyen hatással van a gazdaság egészére „Ezen az alapon – így a szakértő – szinte mindennap indulhatna GVH-eljárás Mészáros Lőrinc valamely cége ellen. Fogalmazzunk úgy, hogy a GVH nem elég gondosan végzi a munkáját.”

Amikor közbeléptek

Az RTL Klub tavaly jelentette be, hogy megvásárolná a Centrál Digitális Média (CDM) 30 százalékát, és irányítási jogot is szerezne a 24.hu kiadójában. A Médiatanács idén januárban 18 oldalas indoklásában elutasította a kérelmet. A tanács határozatát Gálik Mihály és Polyák Gábor a Fundamentum őszi számában megjelenő tanulmányában elemzi. A szerzők szerint a Médiatanács indoklása sok helyen szakmaiatlan, és több kérdést is felvet. A hatóság csak a tévés és internetes piacra gyakorolt hatást vizsgálta, pedig véleménybefolyásolási szempontból ide tartozik a rádiós és a nyomtatott lapok piaca is (ellentétben a versenyjogi szemponttal, ahol szakmai szempontok szerint a különböző csatornákat külön kellene kezelni – K.-A. Á.). A Médiatanács által hivatkozott, a döntést alátámasztó vizsgálatok Polyákék szerint nem megbízhatóak, és módszertani hibákat is feltártak az indoklásban. Sok megállapításnál pedig még ennyi hivatkozás sincs, vizsgálatok helyett feltételezésekre alapozva döntöttek az elutasításról – írják a szerzők. Mivel a Médiatanács megtagadta az RTL–CDM-fúziót, ezt követően formálisan a GVH-nak sem maradt más választása, mint elutasítani a kérelmet.

Neked ajánljuk