Sneider „Roy” Tamás: Mindig hordani fogom a bombert
Untitled_design.png

Sneider „Roy” Tamás: Mindig hordani fogom a bombert

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2018. május 15.

Belpol

Mégis levette, és nem a meleg miatt.

A Jobbik a hétvégén Sneider Tamást választotta elnökévé, aki megígérte, hogy a párt követi a Vona-féle néppártosodási utat. Sneider élete fordulatokban gazdag volt, közéleti pályafutását Royként, az egri szkinhedvezérként kezdte. Részletes portrét írtunk róla pár évvel ezelőtt, mindenképp érdemes újraolvasni.

A néppártosodás ökle: Sneider Tamás lesz a Jobbik elnöke

Megnyugtatóbb figurát keresve sem találhattak volna.

A Magyar Narancs már 1993-ban felfigyelt az akkor 21 éves Sneiderre, aki akkor a Független Magyar Kisgazdaifjúság Heves megyei elnöke volt, valamint az Egri Nemzeti Ifjak Egyesületének tagja. Magyarország második legnépszerűbb pártjának elnöke ekkoriban még temetőben dolgozott: ravatalozott, és leengedte a koporsókat a sírgödörbe. Ettől azonban egyáltalán nem viszolygott, és céljai is szerények voltak: boldog családot, 3–5 gyereket szeretett volna, továbbá világot látni és tanulni.

false

„Nem szívügyem, hogy interjúkat adjak, politizáljak. Legszívesebben kiköltöznék Székelyföldre vagy a Kárpátokba, és élvezném a természetet.”

Noha külsőségeiben a szkinhedeket követte, magát csupán „egészséges magyarságtudattal rendelkezőnek” tartotta, aki visszacsatolta volna Erdélyt Magyarországhoz, de csak akkor, ha ezt békésen, bármiféle harc nélkül lehetne megtenni.

A 90-es évek Magyarországán a bőrfejűek gyakran vertek cigányokat és színes bőrű külföldieket: Sneider erről azt mondta, bizonyos mértékig

megérti a fiatalokat, mert a munkanélküliség okozta düh szétfeszíti őket, és a cigányok és a bejövő külföldiek közt sok a bűnöző.

Azt is elmondta, hogy a szkinhedeket nem tudják felszívni a már működő nagy pártok, de „ha létrehoznak egy saját szervezetet, pártot”, mondjuk egy saját szervezésű nacionalista pártot, „azt mindenképpen ők fogják vezetni”.

Íme a teljes interjú:

false

false

false

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.