Múlt pénteken mintegy 150 magánszemély, SZFE-s diákok és tanárok performansszal egybekötve adtak be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság (Ab) Donáti utcai központjánál. A jogi szöveget a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalásának 46. napján vitte be az épületbe egy Iustítiának, az igazság istennőjének öltözött diák. A panaszt csütörtökön iktatták az Ab honlapja szerint.
A jelenet gesztusértékén és performativitásán túl a beadvány az egész SZFE-ügy lényegét, a hónapok óta eszkalálódó konfliktuslánc kezdetét ragadja meg. Ahogy korábban írtuk: a jogvita abban áll, hogy a kuratórium a Semjén-féle törvény betűje szerint járt el, amikor a modellváltás során fenntartóként önkényesen magához vonta azokat a szenátusi jogköröket, amelyek az állami fenntartás alatt megillették az egyetem legfőbb, saját döntéshozó szervét. Ezért hangsúlyozza Vidnyánszky Attila és a kuratórium, hogy legitim és törvényes módon gyakorolják a fenntartói jogokat és irányítják az egyetemet.
A korábbi vezetés és az egyetemi polgárok álláspontja ezzel szemben az, hogy maga a Semjén-törvény is szemben áll a felsőoktatási intézmények kutatási és tanítási szabadságát, önállóságát garantáló Alaptörvénnyel, valamint a felsőoktatási törvény azon pontjaival, amelyek éppen ezt a szabadságot biztosítják. Ez utóbbi például kimondja, hogy a szenátus az intézmény legfőbb vezető testületeként bírálja el a rektori pályázatokat és tesz javaslatot a rektorjelöltre, valamint elfogadja az intézményfejlesztési stratégiát is.
Ám az SZFE-nek nincs szenátusa és nincs rektora (hiszen lemondtak), de van kijelölt rektorhelyettese, mindjárt kettő is; s ahhoz, hogy ezt megtegye, szeptember közepén módosította a korábban általa elfogadott szmsz-t. Ez alapján állítható az, hogy kérdéses a megbízott rektorhelyettesek legitimációja. Az ellenállók önértelmezésük szerint az egyetemi autonómiát, tulajdonképpen magát az Alaptörvényt védik, amikor nem ismerik el az új vezetést.
| ||
Az SZFE-sek alkotmányjogi panaszáról annak szövegezőjét, Karsai Dániel ügyvédet, alkotmányjogászt kérdeztük.
Magyar Narancs: Kik adhatnak be Magyarországon alkotmányjogi panaszt?
Karsai Dániel: Az Alaptörvényben foglalt alapvető jogainak megsértéséért bárki (természetes és jogi személyek egyaránt) a jogsértő jogszabály hatályba lépésétől számított 180 napon belül, amennyiben a jogszabály személyesen érinti őket - ez a panaszt benyújtó 152 SZFE-hallgató és oktató esetében egyértelműen megvan, ugyanis a vitatott törvény, tehát a 2020. évi 72-es, a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltását előíró törvény a munkájukat, tanulmányaikat közvetlenül érinti. A beadványunk ezt a jogszabályt a maga teljességében támadja meg. Az alkotmányjogi panaszoknál az is feltétel, hogy a problémával ne lehessen máshova, az igazságszolgáltatás más színtereihez fordulni - az SZFE esetében ez szintén indokolja a panasztételt, ugyanis közvetlenül az egyetemi autonómiával kapcsolatban értelmezhető egyéb jogorvoslati út nem áll rendelkezésre.
MN: Meddig kell elbírálni a panaszt a Alkotmánybíróságnak?
KD: A július 8-i hatályba lépéstől január 8-ig bármikor be lehet adni panaszt ezzel a törvénnyel kapcsolatban, az Ab-t viszont nem köti semmilyen törvényben meghatározott formális határidő. A beadványban sürgősségi elbírást kértünk, a jelenlegi konfliktusos állapotra, az oktatás problematikusságára hivatkozva, de ez nem ró semmilyen kötelezettséget az Ab-re. Ez innentől az Ab döntése, de az én tapasztalataim alapján az a véleményem, hogy ezt a panaszt indokolt előre venni, és az Ab működését semmilyen szinten nem befolyásolná, ha még idén döntést hoznának. Láthattunk már olyan ügyet, például a rémhírterjesztés szabályozásával kapcsolatban, amikor három hónap elég volt a döntéshez, de olyan ügyről is tudunk - például a tényleges életfogytiglannal kapcsolatban -, amelyiknél évekig elhúzódik a döntés. Megjegyzendő, hogy az SZFE esetében a döntés hosszú elhúzása szinte egyenértékű a panasz elutasításával.
MN: Következik-e bármi a többi modellt váltott egyetemre nézve abból, ha helyt adnak a panasznak, és hatályon kívül helyezik az SZFE modellváltásáról szóló törvényt?
KD: Ez a törvény konkrétan az SZFE-ről szól, tehát nem. Az, hogy a másik hét, hasonlóan modellt váltott egyetem nem tiltakozik vagy nem ad be panaszt, az SZFE-ügyében nem releváns, így ezt nem lehet előre megjósolni. Az ő dolguk, és nincs ilyen értelemben jogi vonatkozása. Persze ez az Ab-döntés szolgálhat mintául a többi egyetem számára is.
MN: Pontosan mire hivatkoznak a panaszt beadók?
KD: Négy jogi érvet sorol fel a beadvány. A fő érv az, hogy a törvény, ami létrehozza az összes fenntartói és működtetési jogokat gyakorló alapítványt, sérti az egyetemi autonómiát. Az Alaptörvény X. cikke alapján állítjuk, hogy az oktatás szabadságával együtt jár az adott oktatási intézmény szervezeti önállósága is. A törvény alapján az alapítvány kuratóriuma komolyan belenyúlt a szervezeti működésbe, önkényesen megváltoztatta a belső Szervezeti és Működési Szabályzatot, gazdasági jogköröket, kinevezési jogokat vettek el, és rendelték magukhoz. Ez azért ütközik az Alaptörvénybe, mert szervezeti önállóság nélkül oktatási szabadság sincsen. Egyébként a CEU-ügy kapcsán ezt a Luxembourgban, az Európa Unió Bíróságán is is kimondták, de az Alkotmánybíróságnak is voltak már olyan nagy jelentőségű döntései, amikor ugyanezen az alapon semmisítettek meg jogszabályokat: például azt a jogszabályt is megsemmisítette az Ab, amikor a jogalkotó egy olyan testületet akarta felsőoktatási intézmények nyakára ültetni, amibe az oktatási miniszter is kinevezhetett tagokat.
| ||
Azóta persze kicsit más lett az alkotmányszöveg, de az elv továbbra is ugyanaz: nem értelmezhető az oktatási szabadság szervezeti szabadság nélkül. A szervezeti függetlenség alapja pedig az, hogy az egyetemi polgároknak kell gyakorolnia ezt az önkormányzatiságot. A második érv a jogbiztonság elvére hivatkozik: ez sérült akkor, amikor nem adott a törvény kellő felkészülési időt az érintetteknek annak végrehajtására. A modellváltás megvalósítása aránytalan munkaterhet rótt az alkalmazottakra, ez önmagában méltatlan jogalkotói eljárás: nem lehet bármit előírni, amit aztán azonnal, minden áron végre kell hajtani. A harmadik érv a diszkrimináció tilalma. Az SZFE-n zajló hatalomátvétel során a kuratórium annak az álláspontjának adott hangot, hogy az oktatás nem elég keresztény, nem elég nemzeti (jelentsenek is ezek az egyébként valóban nagyon fontos fogalmak jelen ügy kontextusában bármit) - más modellváltó egyetemeknél ilyesmiről nem volt szó. Tehát itt vélt vagy valós ideológiai szemlélet alapján kezelik hátrányosan megkülönböztetve az SZFE-t. A negyedik érv maga a jogállamiság elve, ami itt nem valósult meg. Ez a törvény kimeríti a joggal való visszaélés fogalmát, ugyanis az alaptörvénybe ütközése az eddigi Ab-döntéseket figyelembevéve is nyilvánvaló, de mégis megalkották. Az Ab gyakorlatának ilyen fokú semmibevétele nem pusztán rossz jogalkotási termék, ami előfordulhat. Hanem szándékos rombolása a jogállamnak, amit az Országgyűlés nem tehet meg – csak ha visszaél jogalkotó hatalmával. Jelen ügyben pedig pontosan ezt történt.
MN: Ha ezt az Ab másképp látja, és elutasítja a panaszt, milyen lehetőségi maradnak a jogorvoslatra a benyújtóknak?
KD: A strasbourgi emberi jogi bíróság, de a hosszú időt felölelő eljárásrend miatt az már egészen más történet, ugyanis lényegében csak utólagos kompenzációt nyújthat.
MN: Mi történik a törvénnyel, ha helyt ad a panasznak az Ab?
KD: Nem a jogszabály azonnali hatályon történő megsemmisítését kértük, hanem jövőre nézve, az Ab határozatától számított 90 napon belülit. A jogalkotónak tehát egy ilyen döntés esetén 90 napja lenne a helyzet rendezésére.. Ez lényegében azt jelenti, hogy minden intézkedés, amit a törvényre hivatkozva hoztak, semmis. Ezen pozitív végkimenetel esetén tehát visszamegyünk a startvonalra - és akkor el lehet kezdeni az egyetem és a minisztérium közötti párbeszédet -, feltéve, ha új törvényt akarnak hozni. De ezt nem muszáj megtenni, senki nem mondta, hogy az SZFE-nek mindenképpen modellt kell váltania.
MN: Elképzelhető, hogy kártérítési perek is indulhatnának?
KD: A jogalkotással okozott kár létező fogalom, ezen a jelen ügyben is el lehet gondolkodni. De ez a kérdés messzire vezet, és én úgy látom, a 150 panasztevőt ez nem, hanem csak az motiválja, hogy tanulhasson-oktasson egy autonóm művészeti egyetemen. Azután pedig szeretnék elkezdeni, vagy épp folytatni művészi karrierjüket. Annyi bizonyos, hogy ehhez jónéhány témát kaptak az elmúlt hónapokban.
| ||
