Tegnap is volt egy tüntetés – Get up, manyup!

Belpol

A maradék magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlása ellen tiltakoztak kedden este Budapesten érintettek és szolidáris, kritikus civilek. El a kezekkel! – ez volt a jelszó.

Városnéző sétának beillő demonstrációt szervezett tegnap este a „60 ezren a MAGÁN nyugdíjukért” Facebook-csoport, amely szimbolikusan annak a 60 ezer embernek a nevében alakult, akik magán-nyugdíjpénztári tagok maradtak, miután 2011-ben „a kormány kényszerrel, fenyegetéssel 3 millió ember magán-nyugdíjpénztári megtakarításait vette el és nullázta le”.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A tüntetést kedd este hat órára hirdették meg a József nádor térre, ahol nemes egyszerűséggel egy kisteherautó platóját nevezték ki színpadnak, szerelték fel a szükséges technikával, majd ez mutatta az esemény további vonulós részében az utat a tömegnek, sőt, nem utolsósorban ez szolgáltatta a sétához a hangerőt, meg némi muzsikát.

A mozgalmas demonstráció néhány beszédből és sok sétából állt. A József nádor téren elhangzott, hogy „megint bele akarnak szólni az életünkbe, de nem hagyjuk magunkat”, majd Büki Zoltán közölte a nagyérdeművel, hogy „azért vagyunk itt, mert dühösek vagyunk. Megint el akarnak venni tőlünk valamit, de nem fogjuk hagyni.” Utána felidézte, hogy anno a második Orbán-kormány első intézkedései között szerepelt a magán-nyugdíjpénztárak lenyúlása, amely során majd 3 millió ember 3000 milliárd forintját tették zsebre. Büki tételesen lajstromba vette a Fidesz tetteit, úgy mint a progresszív adózás eltörlése, a korkedvezményes nyugdíj járadékká átalakítása, majd megadóztatása, közel 200 ezer fogyatékkal élő nyugdíjának és kedvezményeinek elvétele, trafiktörvény és így tovább. Beszéde a szellősen megtelt József nádor tér épp a „tolvaj banda!” skandálásától zúgott, ám Büki Zoltán regisztrálta, hogy a kormány most épp 60 ezer ember magántulajdonára akar rástartolni, mert „piti kis tolvajok szintjére süllyedt”. Bármikor ránk törhetik az ajtót, államosíthatják a fogkeféinket, vagy épp a nagymama lekvárját a spájzban. „Akárhonnan, de pénzt kell szerezniük, mert üres a kassza, a haverok meg éhesek. Segítünk: távolítsák el a NAV-vezetőket, és vegyék vissza a közreműködésükkel ellopott ezermilliárdokat!” Nem kellett sok, már zengett is az „Orbán, takarodj!”.

Közben megint ilyen-olyan kreatív és nagyon igaznak ható táblákat lehetett megfigyelni a tömegben:

Szerződést a biztosítóval kötöttünk, nem az állammal
Magánnyugdíj? Pont leszarom.hu
A magánnyugdíjamból akarjátok lebetonozni a Városligetet? Normálisak vagytok?
Magántulajdont erőszakkal elvenni intézményesített rablás
Rablóbanda gazdagodik, szegény magyar nyomorodik!
Nyugdíjakat elorozza, Kossuth teret betonozza
Nyugdíjas asszony verve jó?

A program szerint ezek után Nemes Balázs szólt volna, ő legutóbb a közfelháborodás napján mondott beszédet, ám ezúttal a tüntetés kezdete előtt nem sokkal visszamondta szereplését, azzal indokolván, hogy a József nádor térre érkezve azt látta, számos olyan ember van jelen a demonstráción, akik nem ma kezdték megfogalmazni a kormánnyal kapcsolatos kritikáikat, sőt akár még valamely párthoz is köthetők (bár pártzászlót vagy egyéb jelvényeket most sem hozott magával senki).

Sétálunk, sétálunk…

Így a néhány ezresre nőtt társulat nekivágott sétájának, szépen a platós kocsi mögött haladva, nagyon hangos zenék kíséretében (úgy tűnik, a tüntetők felfedezték a hangosítás csodáját) a József Attila utcán, a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Arany János utcán és a Nádor utcán keresztül, kisebb kerülővel jutottak el a Szabadság térre, ahol a tévészékháznál néhány mondat erejéig felidézték, mi köze is van Matolcsy Györgynek ehhez a magán-nyugdíjpénztári történethez.

Merthogy ő maga volt az, aki elvette közel 3 millió ember megtakarított pénzét 2011-ben, azzal zsarolva az embereket, hogy ha ellenállnak, ágálnak, akkor „kiiratkoznak a nyugdíjból” – mondta az esemény főszervezője, Vajda Zoltán. Majd úgy folytatta, hogy ma pedig mit csinál Matolcsy? Természetesen mindenféle disznóságot.

A tüntető tömeg folytatván útját, a Honvéd utcán haladva eljutott az Alkotmány utcáig, amely végén, szemben a Parlamenttel következtek a záróbeszédek. Kárpáti Tibor megpróbált vicces lenni, miközben arról beszélt, hogy nem érti, hogy lehet, hogy a jövője még el sem kezdődött, de huszonévesen máris azon aggódik, vajon meddig érdemes élni. Aztán még olyanokat mondott, hogy „lopni és lopni hagyni”, „amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra” vagy épp azt, hogy „eltelik pár év és koncertélmény lesz a nyugdíj”. Aztán megint Vajda Zoltán (főszervező) következett, üdvözölte a több ezer elégedetlenkedőt, a „fiktív magán-nyugdíjpénztári tagokat”, az elképzelt barátait, a virtuális keménymagot, azokat, akik még hisznek a magántulajdonban. Saját történetének megosztása után létrehozta az első rögtönítélő nemzeti konzultációt, amely során szavaztatott, skandáltatott, végül pedig nyomatékosan kijelentette, hogy nem fogják hagyni, hogy elvegyék a pénzüket. A tüntetés folytatását helyezte kilátásba, úgyszólván a szokott módon: más ügyekkel, civil szereplőkkel, csoportokkal kívánnak közreműködni a figyelemfelhívás és a cél elérése érdekében.

S ha már a tömeg a Kossuth térnél volt, jó néhányan megnézték, mi újság a Parlament felé, amelyet már ekkor rohamrendőrök védtek, ám egy kis skandáláson és nézelődésen kívül nem történt semmi. Ma is volt egy tüntetés.

Zene is

A Cabaret zenekar Kis ember című dala volt az este slágere, amit a tüntetés kezdete előtt – várakozás közben – hangosan énekelt a jelenlévők egy része, főleg az idősebbek, majd a végén rögtönzött koncerthangulatot kreálva éljeneztek és tapsoltak. Talán hallgassák meg.

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.

Egy tipikus NER-karrier

Magyar Péter fent említett sajtótájékoztatója után egy eddig viszonylag ismeretlen informatikai vállalkozó, Vertán György is a reflektorfénybe került, mivel Magyar azt állította, hogy volt felesége, Varga Judit, illetve volt barátnője, Vogel Evelin Vertántól kap „apanázst”, az egyik átutalással, a másik készpénzben. Mindez azért zajlik így, mert az üzletember Kubatov Gábor barátja.

A kezükben robbanhat föl

Egészen elképesztő, mi zajlik itt vasárnap délután óta, amikor Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Fidesz manipulált, részben mesterséges intelligencia segítségével előállított hangfelvételekkel lejáratókampányt indít ellene.

„Sorok kígyóznak”

A színházi rendezés mellett foglalkozik képzőművészettel, irodalommal, filmkészítéssel. A kijivi alkotó egészen 2013-ig sokszor dolgozott magyarországi színházakban rendezőként és – főképp Vidnyánszky Attila rendezéseiben – díszlettervezőként. Aztán visszatért hazájába, a háború kitörése is ott érte. Az ukrajnai színházi állapotokról kérdeztük.

Mindent a 25-re

Az Orbán-kormány továbbra is töretlen lelkesedéssel várja az új amerikai kormányzat hivatalba lépését. Pedig ez nemigen fogja segíteni a 2025-ös magyar költségvetés kulcsfontosságú sarokszámainak teljesülését.