Visszajöttek
Körülbelül egy óra múlva megérkeztek a helyszínelők a gyulai rendőrkapitányságról, ám addigra egy traktorral elvontatták az autót egy távolabbi gépszínbe.
A német gyártmányú kocsi a sarkadi kapitányság parancsnoki autója volt. A helyszínen három tiszt, S. János, a sarkadi rendőrség közrendvédelmi osztályvezető-helyettese, K. József közrendvédelmi osztályvezető és T. Zoltán, a közeli Zsadány őrsparancsnoka tájékoztatta a gyulai baleseti helyszínelőket, akik feljegyeztek és megnéztek mindent, az viszont a jelek szerint fel sem merült, hogy alkoholszondát fújassanak, vagy vérvételre vigyék a balesetet okozó rendőrt, aki - ekkor még úgy lehetett tudni - S. János. A vizsgálat szerint azért nem, mert ittasságra utaló jelet nem tapasztaltak. (Egy, a megyei önkormányzatnak készített rendőri beszámoló szerint évente tízezres nagyságrendű az alkoholszondát fújók száma a Viharsarokban.) És az sem tűnt föl nekik, hogy elvontatták az autót, miközben az utcán bámészkodók közül mindenkit bezavartak a rendőrök a házaikba.
Néhány szemtanú azonban határozottan állította: a felborult kocsiból egy magas, civil ruhás férfi szállt ki, míg egy óra múltán egy alacsony egyenruhás beszélt úgy, mint ha ő okozta volna a balesetet. A civil ruhás leírása K. Józsefre illett, az egyenruhásé S. Jánosra.
Az eset után pár nappal felmerült a gyanú: a három rendőrtiszt félrevezette a gyulai helyszínelőket. Békés megye rendőrfőkapitánya, Kurucz Ferenc ezért vizsgálatot kezdeményezett, amelynek során megállapították: két rendőr szerepet cserélt, amit ők maguk is elismertek. Vagyis az utcai kerítésnek csapódó és a feje tetejére állt kocsit nem S. János, hanem S. főnöke, K. József sarkadi közrendvédelmi osztályvezető vezette. K., miután kikecmergett az autóból, nagy valószínűséggel egy, a balesettől távolabbi nyilvános telefonfülkéből tárcsázott valakit. A hivatalos verzió szerint a helyettesét, hogy megkérje: vállalja el helyette a balesetet. Lehetséges azonban: előbb valaki mást hívott, hogy tanácsot kérjen tőle. (A híváslistákból ezt könnyen ellenőrizni lehetne.) Nem tudni, pontosan milyen körülmény hatására, de S. János ráállt arra, hogy közvetlen főnöke balhéját magára vállalja; a kiérkező helyszínelőknek már ezt a verziót adták elő. Méghozzá úgy, hogy a szerepcseréről tudott az ott lévő zsadányi őrsparancsnok, T. Zoltán is, aki ugyancsak nem közölte ezt a közlekedési rendőrökkel. A vádemelési javaslat hármuk mellett a sarkadi kapitányság két ügyeletesét érinti még.
Miért kellett a csere?
K. József azzal védekezett, hogy a történtek után pánikba esett; tudta, hogy szabálysértést követett el, és mivel - kétgyermekes apaként - félt ennek munkahelyi következményeitől, megkérte helyettesét a beugrásra. A rendőrség fegyelmi vizsgálata és a most zárult ügyészségi nyomozóhivatali eljárás megállapította: a rendőrök a robbanásveszélyre hivatkozva vontatták el az autót a helyszínről, de meglepő módon nem értesítették a tűzoltókat. A veszély elhárításához az autót sem kellett volna messzire vinni, hanem a járó motort leállítani és tetejéről ismét a talpára állítani, megszüntetve az üzemanyag kiömlését. A jármű felesleges elvontatásával megbontották a közlekedési baleset helyszínét, amit biztosítaniuk kellett volna. A szóbeszédet cáfolva, K. József vallomásában elmondta: nem mulatságról tartott haza, hanem a körzeti megbízottakat ellenőrizte. Kérdés, hogy a körutat előzetesen bejegyezték-e az ellenőrzési naplóba.
Az ügy vizsgálatába tavaly októberben bekapcsolódott a Szegedi Katonai Ügyészség, ám mint Hegyes Tibor katonai ügyésztől megtudtuk, a jelentéstételi kötelezettség elmulasztása azért nem állt fent K. Józseffel szemben, mert önmagát senki nem köteles bűncselekmény miatt feljelenteni.
A balesettől a pálinkáig
A megyei rendőri vezetés a történtek után jobban odafigyelt a sarkadi kapitányság zsadányi őrsparancsnokságához tartozó területre. A legmagasabb rangú előzetes letartóztatásban lévő magyar rendőrtiszt, Ábrahám Béla ezredes utóda, Oláh Tamás, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság megbízott közbiztonsági igazgatója november végén Geszten helyszíni ellenőrzést tartott. A hivatalos verzió szerint Oláh a helyi pálinkafőzde előtt egy rendőrségi kocsit látott, benne két várakozó kollégával. Kérdőre vonva őket megtudta, hogy főnökükre, T. Zoltán zsadányi őrsparancsnokra várnak. A pálinkafőzdében lévő rendőrtiszt a geszti polgármester, Szerb József vendége volt. A látottakat éles hangon kommentálta a közbiztonsági igazgató.
A Békés Megyei Rendőr-főkapitányságról származó nem hivatalos, de megbízható információ szerint szó sem volt két kint várakozó rendőrről; az ezredes egy a pálinkafőző előtt álló szirénás autóra lett figyelmes, de mivel nem látott a környéken senkit, ezért hangjelzést adott. Erre jött ki az épületből - kissé hiányos felszerelésben - a sofőr, majd mögötte a zsadányi őrsparancsnok és a polgármester. Oláh Tamás a területileg illetékes sarkadi rendőrkapitányra, Tokai Györgyre bízta az ügy kivizsgálását. Utóbb négy környékbeli rendőr feljelentette a Szegedi Katonai Ügyészségen Oláhot: a zaklatásról, nem megfelelő hangnemről panaszkodó levelük meglehetős egyezőséget mutat. Az ügyészségnek alighanem ez is gyanús lehetett, amikor az ügyben, bűncselekmény hiányában, megszüntette az eljárást a megbízott közbiztonsági igazgató ellen.
Biharugra, Geszt, Körösnagyharsány, Mezőgyán és Zsadány polgármesterei 2000. november 21-i dátummal azonos tartalmú levelet írtak azon újságoknak, amelyek beszámoltak a két esetről. Bár ekkor még el sem kezdődtek a vizsgálatok, a cikkeket "egyértelműen lejárató, rosszindulatú fogalmazványoknak" nevezték, s jelezték, "tudomásuk van arról, hogy az újságot információval ellátók érdekeltek a zsadányi őrsparancsnok lejáratásában". Konkrétumok nélkül annyit tettek hozzá mindehhez, hogy ők vették a fáradságot, és utánanéztek az ügynek, nem úgy, mint az újságírók. Végül az elöljárók hiteltelen tájékoztatásról és hiteltelen lapkról írtak.
A mostani vádemelési javaslat valamelyest azért finomítja a polgármesterek harcos állásfoglalását.
Bod Tamás
