Talk Talk: Life’s What You Make It
A sajátos zenei hangulatok megragadásának terén utánozhatatlan poszt-new wave zenekar egyik klasszikus, 1985-ös slágere, melynek értelmezéséhez sokat hozzátesz a hajnalban felvett Tim Pope video. Mielőtt a nap felkel, még az állatok uralják a földet!
Peter Gabriel: Shock The Monkey
Gabriel szólókorszakának első igazi nagy slágere 1982-ből, a new wave-kor delelőjéről: a művész szándéka szerint a dal a pusztító féltékenységről szólt volna. Igen ám, de állatos metaforái és a kurrens témákra utaló motívumai miatt is utólag már elszakíthatatlan tőle az az értelmezés: a szám, miközben egy gesztussal visszahelyezi az embert főemlős rokonai közé, egyben felkavaró módon utal a majomkísérletekre. Eme interpretációra játszik rá és ezt erősíti fel a dal maga korában sokkolónak számító videója is, amelyben Gabriel egyik énje az arcfestés miatt afféle riadt, fehér öltönyös kapucinusmajomra emlékeztet.
Midnight Oil: Beds are Burning
A rockdiszkók örök éke ez a magában is ék egyszerűségű, nem kis részben ökotémájú sláger, mely a zenekar első, nemzetközileg is sikeres albumán, az 1987-es Diesel and Duston jelent meg – a dal szövegében félreérthetetlenül emelnek szót az ausztrál őslakóktól elkonfiskált földek visszaadásáért is. Az ausztrálok a hatásos videóklipen felül rengeteget köszönhettek karakteresen kopasz és minimum karizmatikus (amúgy meg furcsán rekedt hangú) énekesüknek, Peter Garrettnek, aki utóbb politikai pályára váltott: 2004-től tavalyig az ausztrál alsóház képviselője munkáspárti színekben – 201-től 2013-ig pedig ő volt a mindenkori kormány környezetvédelemmel, a kulturális örökséggel és művészetekkel foglalkozó minisztere.
Pearl Jam: Do The Evolution
Egy mélyen mizantróp rockklasszikus, remek gitárhangzással, stílusosan ideges vokállal – melyet még hangsúlyosabbá tesz dühösen hobbesiánus, kellően hatásvadász animációs klipje (rendezte: Kevin Altieri és Todd McFarlane). Mi, a magunk részéről azért az emberiség összteljesítményét ennyire még nem pontoznánk – különben is, hol marad a felsorolásból az űrrakéta? Na és a narancsos csoki?
Radiohead: Idioteque
A legendás 2000-es Kid A album egyik leghíresebb száma – habár az Idioteque-et (az album többi számához hasonlóan) sosem adták ki maxin, mégis a kétezres évek legjobb dalait felsoroló listák állandó éke, s állandó repertoárelem a zenekar koncertjein is. A dal leginkább Thom Yorke énekes és társai kedvenc kísérleti elektronikus előadóinak hatását tükrözi – a dal törzse egy 1973-as Paul Lansky darabból vett repetitív hangminta. Az utóbbi 14 évben halálra analizált posztapokaliptikus szövegéből pedig egy szörnyű természeti katasztrófa, a technológiai civilizáció összeomlása, netán egy termonukleáris háború víziója is kihámozható – ízlés szerint. A számhoz videoklip sem készült, desifrírozás terén tehát magunkra vagyunk utalva.
Jamiroquai: Virtual Insanity
A kilencvenes években fénykorát érő brit neofunk (még rejtélyesebben: acid jazz) zenekar énekesét és gyakorlatilag egyetlen arcát többek között gyors sportkocsik iránti olthatatlan szerelme és gyűjtőszenvedélye miatt őrizte meg az utókor – no és persze többé-kevésbé a fiatal Stevie Wonder zenei örökségét recikláló életművéért. Egyik legjelesebb, 1996-os slágerük a modern technikai civilizáció szimulákrum-világának kérlelhetetlen kritikusaként örökíti meg Jay Kayt, amire még rátesz egy lapáttal a maga idejében minden létező elismerést bezsebelő, Jonathan Glazer-féle videoklip. Figyelem, a klip – amelyben valójában nem a padló, hanem az elválasztófalak mozognak – varjút, csótányokat, vérző fotelt és hülye kalapot is tartalmaz!
Michael Jackson: Earth Song
Az immár öt éve tragikusan elhunyt (a vád szerint gondatlansággal megölt) művész egyik legszívszorítóbb kései balladája egyben kiáltás a pusztuló természeti környezetért, a veszélyeztetett állatvilágért és az emberért, melynek farkasa szintén önmaga. A szám, amely elkészülte után négy év késéssel, csupán 1995-ben, a HIStory albumon jelent meg, persze nem nélkülözi a szubjektív líra elemit és a magánéleti vonatkozásokat sem – de egy tönkremenőfélben lévő, amúgy is virtuális párkapcsolatot mi sem természetesebb párhuzamba állítani haldokló kisgyerekekkel és felégetett esőerdőkkel. Az afrikai állatfotókra specializálódott Nick Brandt által rendezett artisztikus és bombasztikus videoklip szintén megéri a pénzét (minden értelemben).
Sickratman: Nukleáris reneszánsz
Paizs Miklós Sickratman gúnyosan frappáns, hiphopalapokba és rímekbe öntött összefoglalójához nincs is mit hozzátennünk: talán egyedül a napenergia savazását nagyolta el – de a hattyúlefejezésért bónusz piros pont jár! Ezek után nem is mondhatunk mást: ide nekünk az atomot is! (Ha már egyszer olyan kis helyen is elfér…)
