Szeretne mondani valamit az ítélethirdetés előtt mint a sértett hozzátartozója? A kérdésre Vida Lajos a Szegedi Ítélőtábla tárgyalótermében kedden azt válaszolta, kevesli az első fokon kiszabott tizenöt évet. Joó Attila tanácsvezető bíró azt mondta, megérti.
Vida Lajos 52 éves öccse 2018 végén megismerkedett egy mozgássérült asszonnyal, az 1960-as születésű T. H. E. T.-vel az interneten. A férfi a Bács-Kiskun megyei, 1900 lelkes Dávodon bérelt egy nagyon szerény ingatlant, ahová közösen beköltöztek. A nőnek nem volt állása, ellátást sem kapott. A férfi közmunka mellett alkalmi munkákat vállalt. Bár egy fedél alatt laktak, mégsem lettek élettársak, mert – mint a szegedi tárgyalóteremben elhangzott – nem alakult ki közöttük sem érzelmi, sem szexuális kapcsolat. Gyakran veszekedtek, többnyire azért, mert a nő nem segített a házimunkában sem. Előfordult, hogy a férfi rászólt a nőre, hogy költözzön el, mert ez így nem mehet tovább, az asszony azonban maradt, mi több, máskor rendőrt hívott, azzal, hogy a férfi bántotta őt. Ez nem volt igaz. Megesett, hogy a nő tette ki a ház elé a férfi ruháit zsákban, azt hazudva neki, hogy a házat megvette egy ismerőse.
Július 7-én megint összeszólalkoztak, a nő pedig pofonvágta a férfit, majd a botjával megütötte a nyakán. A férfi nem sokkal később elveszítette az eszméletét. Ez azért történhetett, mert korábban fájdalomcsillapítókat vett be, mivel fájt a foga. Ahogy észrevette, hogy a férfi elájult,
a nő egy szemeteszacskót húzott a férfi fejére, és madzaggal rákötötte – ahogy a bíróság előtt elhangzott, olyan erősen, hogy a madzag a nyakon a csonthártyáig ható sérüléseket okozott.
A védekezésre képtelen férfi megfulladt. A nő kötelet kötött a holttest lábára, egy gödörbe húzta a portán, leöntötte vegyi anyagokkal, betemette.
Mivel a férfit többen is keresték, a nő a magához vett telefonról SMS-eket küldött a saját telefonjára, és azt mondta az érdeklődőknek, hogy a férfi külföldre ment dolgozni egy takarítóbrigáddal. Néhány nappal később kiásta a holttestet, ismét leöntötte maró hatású folyadékokkal, és kicsit távolabb, de szintén az udvaron újból elásta.
„Megvannak nálam is azok az SMS-ek” – mondta a Narancs.hu-nak a tárgyalás szünetében Vida Lajos. – „Hirtelen ember volt az öcsém, és egyszerű lélek, de nem szenvedélybeteg. Nem voltunk napi kapcsolatban, mert az én családom Baján lakik, a feleségemmel viszont skype-on beszéltek időnként. A faluban is feltűnt, hogy nem mutatkozik, a polgármesternek is, akivel jó viszonyban volt, de amikor nem sikerült elérnem, én kértem, hogy most már keressük. Nem akartam elhinni, hogy külföldre ment: sosem mondta, hogy ilyet tervezne. A körzeti megbízott közmunkásokkal kereste, észrevették a friss földhányást a portán. Ahogy előkerült a földből a kötél, a KMB-s azt mondta az embereknek, álljanak meg, szólni kell a nyomozóknak.
Felhívtak telefonon, mondták, hogy üljek le, mert megtalálták az öcsémet.
A kórházban sokáig kellett kérnem, hogy megengedjék, hogy megnézhessem, alig lehetett fölismerni. Nem tudom elképzelni, hogyan képes egy ilyen vékony, mozgássérült nő arra, hogy több mint tíz méteren át húzzon egy testet, még ha az csak 55 kiló is. Horganyzott kádba emelte az öcsémet, sósavat, hipót, Domestost öntött rá.”
A testvér arra gondolt, hogy ezt a gyilkosságot a nő talán nem egyedül követte el, de arra, hogy más is segített volna, nem utalt semmilyen bizonyíték.
A Kecskeméti Törvényszék tavaly novemberben első fokon 15 év fegyházra ítélte az asszonyt aljas indokból, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés miatt.
A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség ugyanúgy ítélte meg az esetet, ahogyan a meggyilkolt férfi bátyja: az ítélet súlyosbításáért fellebbezett, arra hivatkozva, hogy a gyilkos nem „eshetőleges”, hanem „egyenes” szándékból ölt.
A vádlott és kirendelt védője, Mihó-Szigethy Csilla ügyvéd viszont felmentés, illetve a büntetés enyhítése érdekében adott be fellebbezést, azzal a kéréssel, az ítélőtábla nem minősítse aljas indokú emberölésnek a történteket.
A vádlott és az ügyész a tárgyaláson internetkapcsolat segítségével vett részt. Az asszony a kalocsai fegyház és börtönből követte a tárgyalást, egy asztalnál ült, kezében a mankója. Mindenki maszkot viselt, mert a tanácsvezető bíró így rendelkezett. Amikor megkérdezte a nőt, az utolsó szó jogán mondana-e valamit, a hangszóróból csak sírása és a sóhajtozása hallatszott. Nem akart mondani semmit.
A Szegedi Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú határozatot, a tizenöt év letöltendő fegyház a kiszabható büntetési tételkeret középmértéke, és Joó Attila elnök szerint ez a büntetés eléri a célját.
Bebizonyosodott a vizsgálat során, hogy a nő nem volt kóros elmeállapotban, amikor ölt, erre nem hivatkozhatott. Az sem számít enyhítő körülménynek, hogy elismerte, tényleg ő ölte meg a férfit – állapította meg a tanács –, mert nem tett részletes, feltáró vallomást. Így azt sem mondta meg végül egyik kihallgatáson sem, hogy miért tette, amit tett. Minden jel szerint azért, mert továbbra is ott akart maradni abban a házban, és ezt a férfi már nem akarta.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!