„Odaültetett maga mellé, megfogta a kezemet és a sliccéhez szorította” – Mások is részesültek Marton László „kitüntető figyelmében”

  • narancs.hu
  • 2017. október 21.

Bűn

Ketten vallottak történetükről Veiszer Alinda műsorában.

Sárosdi Lilla Veiszer Alinda vendége volt a péntek éjjel leadott HírTv-s műsorában. Sárosdi az Alindában úgy nyilatkozott, abszolút támogatja, hogy az egy hete napvilágot látott szexuális zaklatás ügyében legyen per, mert így nem porladna el a történet.

A magyar Weinsteinekről vall Sárosdi Lilla és Sándor Erzsi

A színházi szakmában történt zaklatásokról beszél a Krétakör egykori oszlopos tagja és a pályáját színésznőként kezdő író, újságíró.

A műsorban felfejtették a sztorit, amelynek egy pontján (ahogyan az a beharangozó előzetesből is kiderült) telefonon két másik érintett nő is elmesélte saját történetét Marton Lászlóval.

Eltorzított hangon, név nélkül egy fiatalabb nő két évvel ezelőtti történetét osztotta meg, amely szerint azért nem lett belőle színésznő, azért nem ezt a pályát választotta végül, mert megalázó helyzetekben volt része; elmondása szerint többek között Marton László egyfajta különórán testileg közeledett hozzá. A lány közlése szerint miután nem jutott tovább a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijén, Marton saját próbáira invitálta, miszerint sokkal többet tanulhat azokból, mint az egyetemen eltöltött évek során. Már a próbák alkalmával mindenféle véletlennek tűnő testi érintés előfordult a rendező részéről, de a lány úgy látta, másokkal is ezt csinálja, ezért ő sem szólt ellene. Ám a rendező felajánlotta, hogy az oly szükséges monológokat inkább belvárosi lakásában gyakorolják, mert a színházban mindig megzavarják őket. A lány az első próbán az újabb testi kontaktus keresésétől teljesen kiborult, és a második próbára úgy ment már, hogy ezután soha többet nem fog. Arra a kérdésre, hogy miért nem szólt senkinek, miért nem jelezte, mi történt vele annyit mondott, hogy „De hát hogy bizonyítottam volna? Egy nagy ember szava állt volna szemben az enyémmel.”

Egy másik nő a '80-as években a vele egészen hasonló körülmények között történtekről vallott. Ő is próbákra járhatott, rajongott a színházért és nagy tervei voltak, majd egy bemutatón a rendező maga mellé ültette, és egy ponton megfogta a kezét, majd a sliccéhez szorította. Ezt követően egy beszélgetés után a számára nem kellemes testi közeledés ellenére folytatta a próbák látogatását, és épp a születésnapján egy Gellért-hegyi parkolóban kötöttek ki a rendező egy barátjának társaságában, ahol a történetét a műsorban megosztó nő szerint már nem a kezét, hanem a fejét szorította a nadrágjához Marton László. Ezt követően a nő jó ideig a színház közelébe sem ment.

Marton László rágalomnak nevezte Sárosdi Lilla állítását. Az ügy tisztázásáig felfüggesztette oktatói tevékenységét, valamint lemondott vígszínházi főrendezői tisztségéről.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.