Egotrip

Masszív, nehéz székek, jól megizzadtam, mire feltornásztam őket a létrán, be a szűk ajtón, jól egymásra pakolni őket, le ne dőljenek - nem akármi. Leültem utána a koszos földre, dőlt rólam a víz, és mi tagadás, egy könnycsepp is hullott. Nem hiszem, hogy látom még őket valaha.

Vendégségbe hívott ***, a véres tollú kritikus, az észosztó, az állandó ügyeletes. A mértékadó. A mértéktelen. A kiadóban azt mondták, vegyem megtiszteltetésnek.

Sanyi bizalmatlanul méregette magát a kéményseprő-egyenruhában, de a Sün büfé közönsége elismerően hümmögött, ami csak részben szólt annak, hogy először látták Sanyit összeillő ruhadarabokban a tovaröppenő negyven év alatt, amit a pultnak támaszkodva töltöttek, ideszámítva csecsemőéveit és az első áldozását is, ami részegség miatt végül is elmaradt.

Hány órát adtam a dolognak este hatkor? Mikor már vagy fél egy óta csupán derékszögben bírtam, percenkénti 35-40 zihálás egyenletes kíséretében, lélegzeni? Azaz én voltam ez a zihálás, semmi más nem voltam!

A kimonó szó, mely egyfajta japán ruhadarabot jelöl, 1910-ben bukkant fel a magyar írásbeliségben. A szó maga japán, de a magyarba természetesen nem onnan, hanem a németből került át. Errefelé a német volt a vezető nyelv, amely egyfelől magába szívta a világ minden részéből a civilizációs kifejezéseket, másfelől közvetítette őket a holdudvarába tartozó nyelveknek (dán, cseh, magyar, horvát stb.), hiszen e kisebb nyelvek művelt közönsége németül olvasott és beszélt, a német sajtótermékekből és társalgásból emelte át a saját nyelvébe az új szavakat. Ugyanez történt a kinin szóval 1854-ben: ennek végső forrása a perui indián kina ´kéreg´ (a kinint egy fa kérgéből készítik); ugyancsak német közvetítéssel érkezett a kioszk ´árusítóbódé, kerti vendéglő´ 1818-ban, jóllehet végső fokon perzsa eredetű: kushk ´pavilon´ az alapja. Német eredetű a szadista is, pedig a kérdéses időtöltést a francia Sade márki találta fel.

Bemegyek a bankba melegedni, mer´ szél van, meg dolgom is van. Kiveszem a sorszámom a gépből, adja, leülök magamba várni. Várok a soromra. Sor sehol nincs, mindenki egyként billeg az ablakhoz, ha szólítva. Jönnek a számok, a sorszámok, csilingel az automata, mindenki odakapja a fejét, csilingel, odakapja, csilingel, odakapja, mintha egyébként aludhatna.

"Az MSZP-kormány láthatóan lemondott az idei költségvetésről, egyfajta szemetesládaként használja azt, amibe mindent beledobál a következő években esedékessé váló kiadásokból" - kommentálta Varga Mihály expénzügyminiszter utódja azon bejelentését, hogy az idei költségvetési kiadásokba azokat az állami kötelezettségvállalásokat is beteszik, amelyeket az előző kormány az MFB-hez és érdekeltségeihez telepítve vont ki az államháztartásból (Magyar Hírlap, október 31.). A László Csaba által konszolidációként értelmezett kiadások 528 milliárd forintra, a GDP bő 3 százalékára rúgnak, amivel az államháztartás idei hiánya eléri a GDP 8,7 százalékát. A pakkba olyan tételek kerültek, mint a Nemzeti Autópálya (NA) Rt. és az Állami Autópálya-kezelő Rt. adósságainak átvállalása, ugyanezen cégek plusz a Diákhitel Központ kivásárlásának költsége, az MFB veszteségrendezése, különböző sportlétesítmények MFB-hiteleinek átvállalása, valamint a MÁV adósságának átvállalása.

Kimerített ez a nyár, s főleg az ősz: betakarítás, szántás-vetés, aklokat, ólakat befoltozni, takarmányt szérűbe hordani - örömteli, ámde fárasztó teendők. A hűvösödő őszi estéken van időm eltöprengeni, tompuló agyamat érdekes kérdések megoldásával csiszolgatni.

Astáb végül is abban egyezett ki, hogy ha nem találnak ufókról szóló áldokumentumfilmjükhöz olyan helybelit, akinek nincs orra, beérik olyannal, akinek foga nincs, és már tervezték a jelenetet, amiben a fogatlan földönkívüli kétségtelenül zöld fejjel, tántorogva Enigmát énekel a Feketevágás utcában.

A kukázó romák felkiáltottak: "Könyvek!" De aztán kiábrándulva vették tudomásul, hogy nem szerb nyelvű könyvek kerültek elő a konténerből. Az egyikük ugyanis konyított valamit magyarul, addig méregette, hogy végül kibökte. "Román vagy magyar könyv lehet", morfondírozott. Aztán lapozgatni kezdett benne. "Inkább magyar. Itt írja, hogy Budapest." Rögtön meg is tárgyalták maguk között, hogy bizony nincs szerencséjük, hiszen a magyar könyveket már az ócskapiacon sem lehet értékesíteni, úgyhogy csak a papírgyűjtő telepre vihetik. Onnan viszont meg vékonyan csordogál a pénz. Szorgalmasan kotorásztak, s vagy száz darabot sikerült előkotorniuk.

A Macbeth, Shakespeare halhatatlan remeke, elsősorban a szó közepén található mássalhangzócsoport miatt érdekes. A név voltaképpen két részből álló összetétel: Mac+Beth. A Mac- előtag (mely néha csak Mc-nek van írva) eredetileg nem angol elem, hanem kelta: jelentése ´-fia´, tehát esetünkben ´Beth fia´. Az ír és skót eredetű angol nevekben máig igen gyakori, ejtése [mek] vagy [mök-]. Itt kezdődik a tragédia.

Két koponya van a polcomon, egy szürke és egy sárga, egy férfi és egy nő. Lássatok csodát, a férfi a csinosabb, majdnem kacag, homloka szabályos, állkapcsa elegáns, szemgödre értelmes. A nőnek nincs is állkapcsa, alig nagyobb az öklömnél, töpörödött és töredezett, egy amatőr régész ismerősöm amint meglátta arcán a gyanús fehér foltokat és az apró lyukacskákat, amitől olyan, mintha szú ette volna, csupán annyit mondott: szifiliszes lehetett. Viszont van rajta néhány megkövesedett hajszál, és az tényleg pikáns.

Nyolc órán át. Vagy majdnem. De majdnem végig egészen úgy. Derékszögben. Vagy majdnem. De csak így bírtam ki. Mit? Élet, halál. Csak bírtam meglenni.