Podmaniczky Szilárd: Déli verő

  • 2002. november 7.

Egotrip

Bemegyek a bankba melegedni, mer´ szél van, meg dolgom is van. Kiveszem a sorszámom a gépből, adja, leülök magamba várni. Várok a soromra. Sor sehol nincs, mindenki egyként billeg az ablakhoz, ha szólítva. Jönnek a számok, a sorszámok, csilingel az automata, mindenki odakapja a fejét, csilingel, odakapja, csilingel, odakapja, mintha egyébként aludhatna.

Hallottak napja

Bemegyek a bankba melegedni, mer´ szél van, meg dolgom is van. Kiveszem a sorszámom a gépből, adja, leülök magamba várni. Várok a soromra. Sor sehol nincs, mindenki egyként billeg az ablakhoz, ha szólítva. Jönnek a számok, a sorszámok, csilingel az automata, mindenki odakapja a fejét, csilingel, odakapja, csilingel, odakapja, mintha egyébként aludhatna.

Történik, hogy egyre többen vannak a bankba´, szorul a levegő, bőrzeke alatt gesztenyebarna pizsamakabát, izzadok én rendesen, ha arról van szó. Csilingel az ótómata, odakapja a fejét, de senkinek nincs ilyen, jön a következő, nincs ilyen szám, következő sincs, aztán se. Bámul mindenki egymásra, hogy mi van. Csend van, és egy kis csilingelés. Nincs olyan szám. Csend van.

Na, ekkoron a mellettem ülő acetonszagú férfi még közelebb búvik hozzám. Nem addig van az, gondolom, s emez irányba húzom a sejhajom. Még jön utánam, hagyom. Leül melléje a cimborája, szépen fölöltöztetett férfi, beszélgetnek.

Iszol még, kérdezi az öltönyös, pedig érezhetné is. Hát, ami azt illeti, válaszolja amaz. Én a nyáron abbahagytam, mondja az öltönyös. Fönn vót a cukor a picsába´, akkora vót a hasam, mint száz dinnye, nem löhetött tovább inni. Lement egy nap fél lityi pályinka, lement hozzá hat sör, minyimumba. De inkább túltöttem magamon. De nem ez vót a nagyobb baj, vagy az ok, úgye, mindegy. Hanem főképpen a lyányomra gondótam. Most van az iskolába´. Tanul. Hagy tanuljon, gondoltam. Isméröm én őt rendesen, az apja vagyok, minden porcikáját, gondolatját, ha megfogan, tudom. Azt mondta az orvos, ha nem hagyod abba, Ernő, bazmeg, belebuksz. Belebukok-belebukok, tréfásan beszél ez a doktor. Mit jelentsen ez, kérdöztem. Hát azt, fordított a doktor, hogy möghalsz, mint a rosseb. Na, bazmeg, nekem se vót több, szokni lefelé köll, gondótam. És ott voltam mondva, hogy a lányom. Igen. Mer´ ha mög köll halni, mög köll halni, engömet ez nem ráz mög, elég öreg vagyok, negyvenkilenc, sokkal többre nem számíthatok. De a lyányom, a lyányomat azt nem hagyom apa nékül. Ösméröm én az ilyen érzést, apa nékül nem élet az élöt, olyan, olyan, mint hugyozni pöcs nékül. (De ezt jó hangosan! Sorszám azóta se nyer, talál gazdát.) Nem tunna tanúni az a lyány. Ott járnék a fejébe´. Arra gondóna, hogy van apja, de lent fekszik a fődbe´. Hát löhet így tanúni? Nem löhet. Abbahagytam. Letöttem elém este egy sört, egy pályinkát, szépön elbúcsúztam tűle: szevasz sör, szevasz pályinka, ti fogtok möghalni, nem én, a lyányom meg tud majd tanúni. Azzal készen is vótam, az asszony mán aludt. De csak addig, mer´ ahogy nem ittam, mingyán rendbe gyütt a szerszám is. Fél tízkor, ahogy máskor soha, rárontottam az asszonyra. Hú de köllött! Az asszony meg sikongott, alig tudtam befogni a fülit, gyütt orrán-száján a hang, hogy apus, apus, mi´ csinász vélöm. Hamar megvót viszonylag. Akkor aztán már az vót, hogy alszok. De akkor az asszony fordút rám, hogy neki köll még, az ő testinek ez nem ölég, ne haggyam belefagyni a reszketést. Hát mondom, állíjjad föl szépen a szerszámot, oszt azt csinász vele, amit akarsz. Aztán utóbb mán én is belelendűtem. Jó vót, nem is tudtam, mit hagyok ki a pia miatt. Na de, jött a kérdés, az asszony okos. Hogy nem addig van az, mer´ mi lösz, ha teherbe jön. Ajjaj, néztem, én ugyan nem húzok a szörszámomra kordont. ´ meg nem dobálja szét a combosokat a doktornak, elég vót az szüléskor. Hát micsinájjunk, mi lögyön? Azt mondta, hogy ráncsad ki az utolsó pillanatba´. Az nem jó, mondtam, az olyan, mint a finom sültet mögrágni, aztán kiköpdösni. Az a gejzír ottan fakad, az a helye, okoskodtam. Az asszony beletörődött, nem ittam, csak az járt a fejembe, lösz még egy lyányom, oszt vöhetöm annak a könyveket. Ahogy elkaptam az asszonyt, mingyá´ megszólalt a fejembe az iskolacsöngő, ott volt előttem egy nyitott táska, csupa üresen, láttam, ahogy az élöt arra kényszerít, hogy megint tankönyvre kőtsem a pézt. Meginogtam. De nem dőtem el, mint a pisatorony.

Csingling. Kigyulladt az acetonos hallgatóság sorszáma, egyedül ő, ő volt talpon, odament, akkora púp volt elöl a gatyáján, hogy az valami csoda. Aztán visszajött a mesélőhöz, mondta, kivöszök mindön pézt, az asszonnak lösz. De jó vagy hozzá, pajtikám, mondta amaz. Jó bizony, mondta az acetonos, szép temetése lösz.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”