Szemetesláda
"Az MSZP-kormány láthatóan lemondott az idei költségvetésről, egyfajta szemetesládaként használja azt, amibe mindent beledobál a következő években esedékessé váló kiadásokból" - kommentálta Varga Mihály expénzügyminiszter utódja azon bejelentését, hogy az idei költségvetési kiadásokba azokat az állami kötelezettségvállalásokat is beteszik, amelyeket az előző kormány az MFB-hez és érdekeltségeihez telepítve vont ki az államháztartásból (Magyar Hírlap, október 31.). A László Csaba által konszolidációként értelmezett kiadások 528 milliárd forintra, a GDP bő 3 százalékára rúgnak, amivel az államháztartás idei hiánya eléri a GDP 8,7 százalékát. A pakkba olyan tételek kerültek, mint a Nemzeti Autópálya (NA) Rt. és az Állami Autópálya-kezelő Rt. adósságainak átvállalása, ugyanezen cégek plusz a Diákhitel Központ kivásárlásának költsége, az MFB veszteségrendezése, különböző sportlétesítmények MFB-hiteleinek átvállalása, valamint a MÁV adósságának átvállalása.
A csomag valóban kicsit büdös, talán tényleg szemétbe való. Ott bűzlenek benne az útépítésekre pályáztatás nélkül adott százmilliárdok, a gyanús ügyfeleknek juttatott MFB-hitelek. Az is igaz, hogy a csomagba össze nem illő dolgok lettek összehányva, úgy, ahogyan a szemétbe hordjuk vackainkat, nem pedig úgy, ahogy féltve őrzött dolgainknak keresünk helyet. Van benne korábban elkártyázott pénz pótlására és még létező vagyon megvásárlására fordított összeg. Van benne régi adósság és csak a jövőben elköltendő hitel. Az autópálya-építésre felvett, de még fel nem használt hitelt nem elegáns dolog az idei költségvetésbe tenni, hiszen az csak jövőre jelent majd valóságos kiadást. Az idei költségvetésről szóló törvényt módosító passzus (amit a jövő évi költségvetési törvény 99. §-ában rejtettek el) szerint az NA Rt. kész autópályákat ad át (ki tudja, mikor) a Magyar Államnak 207 milliárd forint értékben, a költségvetés pedig ennek fejében azonos összegű hiteltartozást vállal át az NA Rt. adósságaiból (legkésőbb 2002 végéig).
Ideje volt már a rendrakásnak, hiszen nemcsak az uniós szabályok, de az állami költekezés átláthatósága miatt is fontos, hogy a költségvetésben az állam összes kötelezettsége megjelenjen. Az MFB-t és köreit eddig is éppúgy állami kenyéren hizlalták, mint a deklaráltan is költségvetési intézményeket (pl. iskolákat, kórházakat), sőt olykor a jobb falatokat is nekik juttatták - és nem éppen szociális érzékenységből. Most, hogy az állam - tartozásaikkal együtt - megvásárolja ezeket a cégeket, és az államháztartás részévé teszi, legalább megtudhatjuk majd, mire mennyit költenek.
A kapkodó rendrakásban azonban nemcsak a rend, hanem a rendetlenség is nőtt. Az idei szemétnek szánt kreclibe az utolsó percekben olyat is behajítottak, amit inkább a jövő évibe lett volna ildomos. Nyilván azt gondolták: ha már egyszer tabula rasát csinálnak, miért ne vágjanak neki a tisztánál is tisztább lappal a jövőnek. Pláne, hogy a jövő évre az EU-nak is beígérték a 4,5 százalékos hiányt, amelynek teljesítése akkor se lesz könnyű, ha az indokoltnál egyszázaléknyival többet söpörnek be az idei költségvetésbe, mondván: annak már úgyis annyi.
Csak azt nem értem, hogy miért van felháborodva Varga Mihály. Hiszen nekik is volt már egy praktikus kis szemetesládájuk, amibe éppen négy évvel ezelőtt söpörték be a Postabank és az MFB konszolidációjára fordított 200 milliárdot, az akkori GDP 2 százalékát. Akkor is ugyanez volt a szöveg: ez még a régi kormány szemete, miért cipeljük magunkkal a következő évekre? Akkor sem illett volna az egészet arra az évre bepakolni, hiszen a két bank feltőkésítése zömében államkötvényekkel (vagyis hitelből) történt, aminek csak a kamata terheli egy-egy év költségvetését. Vargáék mégis úgy gondolták, jobb, ha az induló évben számolják el az egész summát, és ezzel tehermentesítik a következő évek költségvetését.
Volt is emiatt felzúdulás az akkori ellenzék, vagyis a mostani kormánypártok részéről. Aztán hatalomra kerülve hirtelen bölcsesség szállta meg a fejüket, s eszükbe jutott a mondás: jó pap holtig tanul. Ha kell, az ördögtől is. Varga helyében én inkább büszke lennék arra, hogy találmányomat az ellenfelem is átvette. Esetleg plágiummal vádolnám őket, vagy jogdíjat követelnék tőlük. Meg azon se zúdulnék föl, hogy a mostani kormány rózsaszín szemüvegen át nézi a jövőt, legalábbis akkor, amikor a gazdaság várható növekedését próbálja belőni. A helyében nem mondanám, hogy direkt azért tesznek ilyet, hogy túlbecsülhessék a bevételeket, és ezzel elhitessék: tartható lesz a tervezett hiány. Annak idején ők is gondosan megválogatták a költségvetés készítésekor viselt szemüvegüket. Igaz, ők szürke színezetűt választottak, ami borúsabbra festette a bevételi oldalt, csak hogy legyen majd olyan dugipénz, amivel utólag kell csak elszámolni, amikor már úgyis mindegy.
Nincs új a nap alatt, állapíthatjuk meg. Minden kormány megtalálja a maga szemetesládáját, alkalomhoz illő szemüvegét. Az előd kétségtelenül hátrányban van. Azt már tudjuk, hogy tőle mit kérdezzünk. Például ilyeneket: hová lett a Postabankra (és Reorgra) meg az MFB-re (és kapcsolt részeire) az üzleti és banktitok jótékony homályában elköltött pénz? A mai kormánytól majd csak később tudunk kérdezni, ha netán nekik is lesznek elszámolatlan kiadásaik. A most folyó rendrakás, hál´ istennek, éppen ezt nehezíti meg: bevarrja az államháztartás titkos zsebeit.
