Kálmán C. György: Magánvalóság

publikálva
2002/47. (11. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Masszív, nehéz székek, jól megizzadtam, mire feltornásztam őket a létrán, be a szűk ajtón, jól egymásra pakolni őket, le ne dőljenek - nem akármi. Leültem utána a koszos földre, dőlt rólam a víz, és mi tagadás, egy könnycsepp is hullott. Nem hiszem, hogy látom még őket valaha.

Szabvány

Felvittem a kerti székeket a padlásra.

Masszív, nehéz székek, jól megizzadtam, mire feltornásztam őket a létrán, be a szűk ajtón, jól egymásra pakolni őket, le ne dőljenek - nem akármi. Leültem utána a koszos földre, dőlt rólam a víz, és mi tagadás, egy könnycsepp is hullott. Nem hiszem, hogy látom még őket valaha.

Mert olyan baromi nehezek.

Egy kedves barátnémtől kaptam őket, hazaszállítani is komoly feladat volt; öntöttvas vázuk van, arra csatlakoznak szögekkel (valahai csavarokkal?) a tömör keményfa lécek; mindez lekenve vastagon fehér zománcfestékkel, nem is először; némelyik léc már kijár, a szögekkel (csavarokkal?) vigyázni kell, sok nadrág-szoknya szakadt már ki miattuk. Tetszetősek, nem mondom, praktikusak is, tavasztől késő őszik jól kibírják napon, esőben, szélben; de odakint nem maradhatnak, a telet talán már nem bírják ki, jövőre pedig már nemigen merem mutogatni őket.

És ebédre sem igen hívok már meg senkit.

A rántott csirkéhez mifelénk uborka dukál, magunk kovászoljuk, de újabban, ha vendég jön, a család apraja-nagyja megfogja a befőttes- (köztük uborkás-) üvegeket, rohanunk velük a spájzból a pincébe, oda csak nem fordul be a kedves vendég. Elég kínos is volna, ha a mi koviubinkból adnánk föl az ünnepi asztalra, sem a hossza, sem a hajlásszöge nem éppen megfelelő, és hát ki tudja, melyik vendég mennyire diszkrét. Amint belépünk az unióba, ebből komoly gondjaink lehetnek majd, mondjuk dutyi talán nem, de leshetnénk a támogatást. Ezek azok, kérdezné majd Brüsszelben a főelőadó, ezek, akik azt a hihetetlen, elképesztő, undorító uborkát termesztik, és mindenféle rothadási folyamatnak teszik ki, fertőtlenítés és közegészségügyi óvintézkedések nélkül? És ezek kérnek támogatást tőlünk istrángfelújításra? Hát mit képzelnek? S ezekkel a szavakkal átküldi francia nyelvű, tizenhárom példányos, közjegyzői hitelesítéssel ellátott kérvényünket a hosszúkás zöld zöldségek (cukkini, uborka, zöldpaprika stb.) referensének, aki "Refusé" széljegyzettel szó nélkül kiszignálja annak az előadónak, aki az uborkaügyekkel foglalkozik huszadmagával, két emelettel lejjebb.

Na most, csak az hiányzik, hogy ezen hiúsuljanak meg nagy és megalapozott reményeink, amelyeket éppen az újratelepítéshez fűzünk. Nyilvánvaló, hogy ki kell irtanunk az uborkát, és teljesen új, EU-konform veteményesre van szükségünk, amelyben csakis megfelelő színű, hosszúságú és hajlású uborka terem majd, és gyökeresen változtatnunk kell perverz házi konzerválási szokásainkon. Ez pedig pénzbe kerül, sok pénzbe - már az is, hogy amíg termőre fordul, addig a közértben kell beszereznünk az uborkát vagy a konzervet, eladásról meg szó sem lehet. Amíg a kérvényünket kedvezően el nem bírálják, addig jobb, ha senki nem látja, micsoda mocsokban születik nálunk a meggybefőtt, a szilvalekvár, a savanyított kisdinnye. S hogy milyen körülmények között kerülnek tárolásra, felbontásra, felszolgálásra és elfogyasztásra. Maga a fertő.

Ha tehát valaki erre téved majd Brüsszelből, és történetesen nem értesült arról, hogy a mi családunk, alázatos adózójuk és kérelmezőjük, az éj leple alatt micsoda élelmiszer-ipari merényekben vesz részt, hogy milyen sötét titkok ülik meg ínyenc lelkét: nehogy leüljön a teraszon, a régi kerti székekbe. Ezek a székek rendkívül balesetveszélyesek, az öntöttvas és a keményfa kombinációja kertibútor tekintetében nincs engedélyezve, csak külön derogáció esetén; mintegy 45-50 cm magasból kislábujjra ejtésük töréshez vezethet, karfájuk nincs kellő távolságra egymástól (ezért a felnőtt szabványnak nem felelnek meg), viszont gyerekek csak védőkesztyűben érinthetik; a zománcfesték erősen mérgező anyagokat tartalmaz, a csiszolás nélküli átfestés pedig fokozza a festék légtérbe kerülésének esélyét. Ezeket a székeket tehát jobb, ha mindörökre eldugom, legalábbis évtizedekre, amíg valamely múzeum nem lesz kíváncsi rájuk, és kellő óvintézkedések mellett üvegfal mögött mutogatja majd őket.

Hiába, erőfeszítéseket követel tőlünk a csatlakozási folyamat, némi önfeladást, egységesítést. Nem baj, ha valami problémánk lesz, támogatásért folyamodunk, vagy harcos képviselőink megverekszenek igazunkért.

publikálva
2002/47. (11. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk