Egotrip

Egy norvég fjord, amit belep a déli pompa és fölkavar a déli elevenség. Kétezer métert meghaladó hegy-óriások, tengerbe zuhanó sziklafalak, elképzelhetetlen kontraszt. Píneák, ciprusok, narancsfák, kiterjedt olajligetek között romos paloták, magányos kolostorok és templomok: a Bocche egykor látott szebb időket is.

Egyebek: Van például alteregója Az embernek, aki, ha kedve szottyan, idős, erősen vasorrú bába-jellegű adminisztrátornőket mérgez pszichedelikummal, majd foteljükben hanyatt dőlve élvezi a segéderő szerény eszközökkel előadott, de sok lehetőséggel kecsegtető ámokfutását. Ezt maga Az ember sose merné megtenni, úgy érezné magát, mint aki emberkísérleteket folytat, mint akinek jobb kozmetikumos flakonokon rosszul venné ki magát a neve. Pedig azokon a nőarcokat nagyon kedvelte Az ember, a lehetőségek határain belül még el is szemezgetett velük, és irigykedve gondolt a pályatársai által előadott, KISZ- és építőtáborokban elért sikerekre. Õ maga ugyanis azzal töltötte a nyarat, hogy vonatkupékba húzódva vagy másodrendű országutak mentén stoppolva reménykedett a nagy találkozásban, aztán hol a következmények elől menekült, hol meg még az se.

Múlt pénteken a http://www.leary.com Internet URL-en a következő szöveg jelent meg: Timothy has passed on (Timothy elhunyt). A történet 1943 áprilisában kezdődött a bázeli Sandoz gyógyszergyár laboratóriumában, amikor egy dr. Albert Hofmann nevű derék svájci mérnök véletlenül nagyobb mennyiséget szippantott egy öt éve szintetizált szerből, a lizergénsav-dietilamidból, rövidítésben: LSD-ből. A Harvardon még ma is legenda, ahogy Timothy Leary, a klinikai pszichológia professzora ingázott laboratóriuma és a Divinity School, a hittudományi kar között, és a pszilocibin gombák, valamint az LSD által megközelíthető spiritualizmusról prófétált a hallgatóknak. 1960-ban pszichedelikus kísérleteket folytatott az egyik massachussettsi börtönben önként jelentkező rabokkal, szerzőtársaival, Metznerrel és Alperttel: ennek alapján is készült forradalmi könyvük, a Psychedelic Experience. Megismertette Allen Ginsberget és Jack Kerouacot az LSD áldásaival - ez utóbbi klasszikus mondata volt betrippezve, hogy "a vízen járást sem egy nap alatt építették" -, Ginsberg pedig bevezette a marijuana rejtelmeibe. Timothy pápa előtte kicsire nem adott, elkezdték tervezni a "pszichedelikus forradalmat". Kirúgták a Harvardról, a New York állambeli Millbrookban farmot vásárolt, megtelepedett; egy újabb generáció, a hippik kultikus és legendává vált látogatással kezdték az új érát, a Merry Pranksters autóbusza a cross country trip után betolatott a farmra, és Ken Kesey nála is megfőzte elhíresült, LSD-vel gazdagított őzchilijét. ´66-ban fél gramm fű a határon, a mexikóiak kiadták, vádemelés, harminc évet kért az ügyész, tiltakozás, Algériába szökött, onnan Svájcba, Gstaadban Roman Polanskival cimborázott, tovább szökött, az afganisztáni Kabul repülőterén megint lekapcsolták, hogy aztán a San Diegó-i börtönben Polanski felesége, Sharon Tate gyilkosával, Charles Mansonnal üljön együtt. ´76-ban szabadult, Hollywoodban telepedett meg, korántsem visszavonultan.

Az ember nagyon jól idomítható, mégis makacs fajta, például nem megy át a piroson, de azért lelép a járdáról, hogy ezzel is jelezze önállóságát. A fentiekre a legszebb példát a tatai tó partján láttam néhány éve, amikor a lakosság jelentős hányada a parton dagonyázott strandolást imitálva, csak éppen a vízbe nem merészkedtek be, mivel az annyira fertőzött volt, hogy a kacsáknak már hiányzott a fejük a sok lebukástól. A helyzet azóta jelentősen javult, ha jól tudom, lebetonozták az egészet.

- Széchenyi Zsiga volt az, nem Pista. A vadász. Együtt vadászgattak Károlyi Istvánnal, aki miután Afrikában elefántra elvadászta a sok pénzt, pótlás után nézett. Ekkor jött, ´35-ben, mondjuk, Onczay jószágigazgató, hogy legyen itt szálloda, turistaparadicsom - igazítottam helyre a még mindig falnak dőlve lihegő öreget.

Végkifejlet

Van a kormány előtt most egy kormányrendelet-tervezet, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a belügyminiszter, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter jegyzi, és "a távközlési szolgáltatási feladatokat ellátó szervezetek és a titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervezetek együttműködésének rendjéről és szabályairól" szól. Az előterjesztésben arról olvashatunk, hogy: "Demokratikus jogállamban és a távközlési piac állami monopóliumának hiányában, így hazánkban is, a távközlési szolgáltatók együttműködése az állami szervekkel a titkos információgyűjtési feladatok ellátása érdekében csak jogszabályban előírt kötelezettséggel és módon kényszeríthető ki." Ez eddig jó; a nem állami monopol távközlési szolgáltatók ezek szerint már elhagyogatják azt a minálunk szokásos, kisnyilas-ávós besúgó házmestertempót, amikor az államhatalom kérdez valamit, oszt ők meg hanyatt-homlok túlteljesítik. Azon is lehet vitatkozni, hogy a titkos eszközök alkalmazása mennyiben segítheti elő a nemzet- és közbiztonság ügyét, illetve az ehhez való törvényességi felhatalmazás és felhasználás milyen buktatókon mehet mostanság keresztül, mint ezt nemrég a baranyai nemzetiségek esetében is láthattuk. A titkosszolgálati tevékenység minden államhatalmi működés legsikamlósabbika, visszaélni a legkönnyebb vele, magára valamit is adó államhatalom csínján bánik vele, megnehezíti a saját dolgát, nem hagyja, hogy szolgálatai, titkos bürokráciái kacagva-könnyeden hallgassanak le, helyiségmegfigyeljenek gondosan vagy gondtalanul kiválasztott célszemélyeket. Az érvrendszer nemzetközi és fölöttébb ismerős: terrorizmus, kábítószer-kereskedelem, a maffiamultik ellen a rend őrsége nem tudja úgy felvenni a harcot, hogy nincsenek eszközök a kezében. Ha a titkosszolgálati eszközök alkalmazásához együttműködés kell a távközlési szolgáltatóval, akkor "a távközlési szolgáltató köteles a titkos információgyűjtés eszközeinek, módszereinek alkalmazásához a műszaki feltételeket biztosítani". Az intelligens monitoring alrendszert a szolgáltató nélkül csak "indokolatlanul nagy költséggel" lehetne műszakilag összehozni, és "ha a távközlési szolgáltató külön-külön szolgálná ki a titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervezeteket, sérülne az a mindenképpen érvényesítendő konspirációs alapelv, miszerint a távközlési szolgáltatónak egyáltalán nem célszerű tudomással bírnia arról, hogy valamely előfizető ellenőrzése milyen szerv igényére történik. Az adott monitoring alrendszer műszakilag lehetővé teszi a szolgáltatás aktivizálását a távközlési szolgáltató munkatársainak személyes részvétele nélkül." Ilyen ez a c´est la vie, Small Brother is also watching you. Az előterjesztés indoklásában laza 2,2-3 milliárd forintra becsült beruházás ez, a tervezet 10. § A változat szerint a létesítés és az üzemeltetés költségei a távközlési szolgáltatót terhelik, de teljes vagy részbeni utólagos megtérítésre pályázat nyújtható be a hírközlési alaphoz, B változatban kicsit konkrétabban: a pályázat alapján a KHVM az, aki fizet, C változatban a távközlési szolgáltató és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat közösen egyeztetett költségeit a kormány biztosítja. A monitoring alrendszer létesítése mindhárom változat alapján "nemzetbiztonsági célú távközlési beruházásnak" minősül. Szükség van "a távközlési környezet fejlődésével párhuzamosan az ellenőrzést biztosító rendszerek fejlődésének biztosítására". Ez jó is, mert ez a mi rendelettervezetünk csak a mobiltelefóniára és a telefonos ISDN-vonalakra vonatkozik! És a necc?, az már smafu?! Az Internetet nálunk már senki nem akarja ellenőrizni, pgp-t feltörni, ilyenek?

Van, hogy hetekig nem történik semmi, csak lejárok reggel újságért meg tejért, aztán visszamászom az ágyba a távkapcsolóval, és nézem, ahogy a báróné tornázik. Ilyenkor nem lehet dohányozni, valamint Cseh Tamást kell hallgatni, ami így együtt azért elég megterhelő, még akkor is, ha közben hang nélkül mehet a tévé. A torna kábé egy óra, idegesítő apró mozgások, mintha Volta békacombja adott volna ki egy fitness videókazettát Hogyan lehetünk pszichomotorikus epilepsziások otthon? címmel.

- Ede gróf, ő volt az. Átalakíttatta az egészet, kérlek. Nagy eklektikus, romantikus kastélyt álmodott. Egy súlyos ékszert Füzérradványra, erdei- és feketefenyők közé. 1857-ben Ybl Miklós öntötte formába a gróf vad elképzeléseit. 1860-tól 1877-ig tartott a munka. Parancsolsz?

Isten:

Kedvenc magazinom, a digitális forradalom zászlóshajója, a Wired című San Franciscó-i lap közöl havonta listát arról, hogy mi az, amit wirednek (bedrótozottnak, coolnak), és mi az, amit tirednek (fáradtnak) tartanak. (Lapunk hasábjain Nyírô András tökélte el magát, hogy ezt a szittya homályban is meghonosítja, drótos és fótos magyarításban.) Az áprilisi számban fáradtnak jelölték Prágát, és felvillanyozottnak Budapestet. Tavaly Cambridge-ben (Massachussetts állam, USA) találkoztam egy hölggyel, bizonyos Esther Dysonnal, aki a digitálforradalmár szakma Pravdájának, a Release 1.0-nak a tulajdonosa és mindenese, néhány jól menô számítógépes vállalkozás haszonélvezôje, ôt kérdeztem: digitálforradalmilag mit tart érdekesnek Kelet-Európában. Esther Dyson - a Vanity Fair magazin szerint az új világrend kialakítói közül globalice ô a 47.; az 1. Rupert Murdoch multimédiacézár - szerint Oroszország mindenképpen érdekes, nemcsak forradalmi hagyományai, de fôként tiszteletre méltó méretei miatt. Dyson asszony szerint aztán érdekes Magyarország is, lepôdj meg e helyt, ó, Nyájas Olvasó!, igen: relatív fejlettsége okán.

Van azért ennek a lomha ezredvégnek valami szürreális bája.

Balázs Samu, a magyar színjátszás és film meghatározó színészegyénisége tizenöt éve halt meg. Ma (18-án) lenne kilencvenéves, ma is játszhatná még a 87 éves öreg inast a Cseresznyéskertben. A nagy színészeket mindig túléli egynéhány legenda és anekdota. Róla úgy szól az egyik, hogy az ún. népi demokratikus érában is konokul ôrizte arisztokratikus szokásait, haláláig inas öltöztette, nélküle föl se tudta volna venni a mellényét. Az üzenet eltéveszthetetlen, egy úr a pokolban is úr, ahogy a mondás tartja. A legendának az sem árt, hogy Balázs Samu nem volt sem fônemes, sem pénzarisztokrata, valójában szegény és népes erdélyi családban született a szép nevű Bánffyhunyadon. De kiváló karakterszínész volt, akit alkata, beszédkultúrája, száraz lénye, fanyar humora az elôkelô úr (és az intrikus) szerepkörére predesztinált. E nemben eljátszott mindent, amit lehetett, a Dalolva szép az élet reakciós karnagyától az agg Ferenc Jóskáig, Lucifertôl Albino Albinig, aki egy finom fehér egér a Minden egér szereti a sajtot című mesejátékban. De volt ô labanc tiszt és nyilas körzetvezetô is; kivált a szocreál legvadabb korszakában nem nélkülözhették mint a pozitív hôs antitézisét.

BEK-döntô