Egyebek: Van például alteregója Az embernek, aki, ha kedve szottyan, idős, erősen vasorrú bába-jellegű adminisztrátornőket mérgez pszichedelikummal, majd foteljükben hanyatt dőlve élvezi a segéderő szerény eszközökkel előadott, de sok lehetőséggel kecsegtető ámokfutását. Ezt maga Az ember sose merné megtenni, úgy érezné magát, mint aki emberkísérleteket folytat, mint akinek jobb kozmetikumos flakonokon rosszul venné ki magát a neve. Pedig azokon a nőarcokat nagyon kedvelte Az ember, a lehetőségek határain belül még el is szemezgetett velük, és irigykedve gondolt a pályatársai által előadott, KISZ- és építőtáborokban elért sikerekre. Õ maga ugyanis azzal töltötte a nyarat, hogy vonatkupékba húzódva vagy másodrendű országutak mentén stoppolva reménykedett a nagy találkozásban, aztán hol a következmények elől menekült, hol meg még az se.
Ha utóbbi helyzet alakult ki, történeteket agyalt ki magában önmagáról. Az egyik úgy végződött, hogy utoljára akkor látták, amikor átlépte az északi sarkkört egy pitbullok vontatta kutyaszánon. Na, ez bezzeg tetszett neki, fűzött hozzá egy önironikusnak szánt fordulatot.
A valóság ezzel szemben az volt, hogy a részletekbe veszett bele, a világ e.-re szakadt előtte, Az ember pedig egy szellemvasút-designerek megálmodta labirintusban igyekezett magát érezni, amiben persze maga a valóság - amely többel tartozik a Walt Disney Stúdiónak, mint sejtené - is a segítségére volt. Megesett, hogy kizárólag barátai, kollégái, alteregói segítségével volt csak képes szert tenni napi paranoiájára. De mindig a segítségére siettek.
Meg az e., amikkel mindazonáltal csakugyan tele van a világ. Levelezését és szabadon választott önkifejezési kűrjeit az utolsó pillanatokban minduntalan lefulladó számítógépeken írja. Neki annyi.
