Para

Kovács Imre: Én

  • 1996. május 30.

Egotrip

Van, hogy hetekig nem történik semmi, csak lejárok reggel újságért meg tejért, aztán visszamászom az ágyba a távkapcsolóval, és nézem, ahogy a báróné tornázik. Ilyenkor nem lehet dohányozni, valamint Cseh Tamást kell hallgatni, ami így együtt azért elég megterhelő, még akkor is, ha közben hang nélkül mehet a tévé. A torna kábé egy óra, idegesítő apró mozgások, mintha Volta békacombja adott volna ki egy fitness videókazettát Hogyan lehetünk pszichomotorikus epilepsziások otthon? címmel.

Van, hogy hetekig nem történik semmi, csak lejárok reggel újságért meg tejért, aztán visszamászom az ágyba a távkapcsolóval, és nézem, ahogy a báróné tornázik. Ilyenkor nem lehet dohányozni, valamint Cseh Tamást kell hallgatni, ami így együtt azért elég megterhelő, még akkor is, ha közben hang nélkül mehet a tévé. A torna kábé egy óra, idegesítő apró mozgások, mintha Volta békacombja adott volna ki egy fitness videókazettát Hogyan lehetünk pszichomotorikus epilepsziások otthon? címmel.

Szól a Levél nővéremnek, az erkélyládában hajladoznak a nyárfák, a tévében Batman aprítja rajzfilmformában a gonoszokat, én pedig negyedszer olvasom újra Tamás Gáspár Miklós egyik mondatát, azzal vigasztalva magam, hogy csak a másnaposság miatt nem értem. Idill, kár, hogy a bálnák nem énekelnek. Fekete mackónadrágban ülök a korai Startrek hangulatú fotelban, diszkréten piszkálom az orromat, és hagyom, térdemet nyaldossa az univerzum sötétsége, hogy ezzel a posztwagneri marhasággal zárjam ezt a vidám bekezdést.

Nem szabad persze bedőlni, ezek a nyugodt napok csak egy pszichológiai tájfun köldökeként próbálnak hamis biztonságba ringatni, de addig is, míg beköszönt az elkerülhetetlen, nagyszerűen lehet bt-t alapítani, levelet írni, vagy napszemüveget rajzolni Frei Tamásnak az óriásplakátokon. Panta Frei (bocsánat).

Ilyenkor megy egyébként az A3-on a Bors Máté kalandjai, a TV 3-on pedig A delfinek élete, még jó, hogy nem ütik egymást, és lehet ropogtatni a csípős-savanyú szószba mártott halrudacskákat, melyeket egy halász ismerősöm szerint eleve téglalap alakúra tenyésztett snecikből állítanak elő egyszerű fagyasztás által, mivel ezek a szerencsétlenek pikkelyek helyett eredendően panírt viselnek kültakaró gyanánt, Iglo kapitány, az ő lankadt szigonyával pedig a tiszaluci trafikos, aki addig vagdalta a fix kamatozású takarékszelvényeket, amíg ilyen szép egyenletesen megőszült.

Le lehetne még vinni szarni a kutyát, de nincs.

Ilyenkor a telefon sem csörög, legfeljebb a lakótelep sorvadt agyú magoncai nyomogatják a kapucsengőt, míg a torkukra nem forr a prepubertás, esetleg felugrik a báró, és elviszi a múlt heti Magyar Fórumot.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.