Az előrejelzések egyébként jobbára ellentmondanak egymásnak, kellő szakirodalmi elmélyültség híján pedig önmaguknak; a belőlük összefoglalható átlag azonban nagyjából hasonlóan írja le a v.-t, mint a számítógépes brosúrák a játékokat, például azt a méltán népszerűt, amelyben mértani alakzatok zuhannak alá monoton könyörtelenséggel, mialatt a képernyőn ízléses kivitelű háttérrajzok incselkednek a játékossal, aki mind mélyebbről pislákoló tekintettel figyelheti meg mindazokat a helyeket és helyzeteket, ahová, illetve amelyek közé talán lejuthatott volna, ha idejében sikerül visszazökkentenie magát a valóságba, amely elől a játék során dezertált. Ehelyett azonban kép villan kép után, az elméleti szakemberek szerint végtelen mennyiségű, bár az utolsón Isten arca fénylik fel állítólag, amint mosolyogva a játékos torka felé lódítja az eddigiektől első ízben eltérő mértani alakzatot. Más verziók szerint egy szép napon a Hold néven ismeretes égitest feledkezik meg majd feladatáról, és telt állapotának elérése után nem kezd el ismét csökkenni, ahogy a szokásjog alapján el lehetne várni tőle, hanem folytatja a növekedést, majd, miután elérte a duzzadás végső lehetséges határát, felfakad, és a járókelők fejére meteoritpor hull, amelyet előbbiek örömmel fogadnak, míg rá nem ébrednek, hogy utóbbi előbb-utóbb ellepi őket. Más, kevésbé megalapozottnak tűnő, valószínűleg éppen ezért inkább csak szájhagyomány vagy rémhír formájában terjengő változatok fura fehér por fölé hajló emberalakokkal példálóznak, amint, miközben papírcsövön át a f. f. p. felszippantásán szorgoskodnak, maguk is f. f. p.-rá válnak, majd kereskedelmi forgalomba kerülnek, hogy a higiéniát szolgálják, ám mindent, amihez ily módon hozzáérnek, ruhát, mosógépet, háziasszonyt, szintén f. f. p.-rá változtatnak. Beszélnek másról is, önmagukról szóló írásokból váratlanul kivillanó önbeteljesítő próféciákról, egyebekről: Mindezek a szóbeszédek azonban nem igazak, semmi sem igaz; ami a v. elkerülhetetlen bekövetkeztén persze semmit sem változtat.
