Az ember nagyon jól idomítható, mégis makacs fajta, például nem megy át a piroson, de azért lelép a járdáról, hogy ezzel is jelezze önállóságát. A fentiekre a legszebb példát a tatai tó partján láttam néhány éve, amikor a lakosság jelentős hányada a parton dagonyázott strandolást imitálva, csak éppen a vízbe nem merészkedtek be, mivel az annyira fertőzött volt, hogy a kacsáknak már hiányzott a fejük a sok lebukástól. A helyzet azóta jelentősen javult, ha jól tudom, lebetonozták az egészet.
A pszichológiai nyár első napja idén szerencsére szombatra esett, a Pók utcai lakótelep szorgos lakói egymást taszigálva loholtak a Duna-partig, hogy aztán ott jól leheveredjenek a hetvencentis fűsávba, és biztonságos távolságban a folyótól, hekket egyenek zsírpapírból, reménykedve abban, hogy a halakat valahol máshol fogták, miközben serdületlen gyermekeik használt óvszerekkel püfölik egymást a mólón. A parton figyelmeztető táblák: Egyszer sem léphetsz ugyanabba a folyóba.
Visszafogott gasztronómiai nyomulás, pulykasteak túrós csuszával, kárpáti borzaska és almás krokett, majd a Fruzsina büfében palancsinta, egyébként meglepően jó (Nánási útnál, jobbra rögtön a Lőpormalom utca után).
A közeli közösségi irtáson közbenzajlik a Duna Fesztivál, minden lövés 50 forint, viszont bármire lehet célozni, körhinta, szabadidőruha-vásár, törökméz és könyvheti sátor. A színpadon - esküszöm - Karda Beáta énekel, még csak nem is teljes playback, az ő saját hangja szól, éppen a Vaya Con Dios egyik - minden bizonnyal Tandori Dezső által magyarra fordított - számát próbálja előadni, miközben mellette három kiskorú örül. Ágaskodik bennem a maternális incesztor, hat töltényt vételezek az erősen baltaarcú fegyvermestertől.
Az egyik asztaltól visszafojtott veszekedés hangjai hallatszanak, nehézkesen tompított indulatszavak, majd a végső csapás: lekéstem miattad a lepényevő versenyt, te mocsok. A levegőben ilyen nyárfaizék lebegnek, eltömítik az orromat, izzadok, mint egy ló, úgyhogy az Aladdin és a 40 skodalámpa produkcióját már nincs erőm megvárni, pedig bizonyára infernális. A tévében a Magyarország-Olaszország 0-1, a HBO-n a Hegylakó folytat iszonytató küzdelmet a hülye dramaturggal, hogy az egymás után vetített képek filmmé álljanak össze, én meg egész népemet fogom.
