- Ede gróf, ő volt az. Átalakíttatta az egészet, kérlek. Nagy eklektikus, romantikus kastélyt álmodott. Egy súlyos ékszert Füzérradványra, erdei- és feketefenyők közé. 1857-ben Ybl Miklós öntötte formába a gróf vad elképzeléseit. 1860-tól 1877-ig tartott a munka. Parancsolsz?
- Hallod? Hallod-e?
A kastély egyik termében álltunk, egy ablakmélyedésbe húzódva, odakinn hajladoztak a fák, az üvegen kopogott az eső, s mi pont az öreg platánra láttunk.
- Hallod? Hallod-e a dalt? Valamelyik távoli szobában, kicsit nyüszítve, valaki énekel. Egy férfi. Egy férfias hangú nő. Ez az, nő.
- Ugyan, öregem! Túl sok ponyvát olvasol! Az ilyen, hogyismondjamcsak helytelenkedés, ponyva, brrr, előbb-utóbb megbosszulja magát. Egyszerűen debil leszel, öcskös!
- De hallom, tisztán! Karády Katalin. Nem igaz, hogy te nem.
- Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet.
Az öregre ügyet sem vetve, rohanni kezdtem a hang irányába.
- Ne csacsiskodj, kérlek! - lihegett utánam. - Karády itt forgatta a Kísértést, abban van ez a dal. Szerettek ide járni a filmesek, jó levegő, exkluzív környezet, el kicsit Pestről, érted. A Páger meg a Tolnay, a Tóparti látomást is itt vették föl. Tőkés Anna is itt nyaralt.
- Ki nem szarja le!
Izgatott voltam, már a legszebb csóknál tartott az a nő, engedjük meg, Karády. Látni akartam. Az öreg csak szedte a lábait a nyomomban. Kint beleerősített az eső, dobolt az ablakon. Olyan mókásan pipiskedve inalt mögöttem. Teljesen kifulladt. Leállt, előredőlt, lihegett. Visszaléptem hozzá. A hang tovább énekelt.
- Károlyi István, a híres vadász, Széchenyi Pista társa, Onczay jószágigazgató tanácsára bevezettette a villanyt, a hideg-meleg vizet, strandot csináltatott, tenisz-, golf-, ródli-, sípályákat... - elfogyott a szusz.
- 1936 és ´37 között 1 millió pengős hitelből elkészült a földi paradicsom.
Otthagytam, mondja csak. Mentem a nő után, aki még mindig énekelt.
