- Széchenyi Zsiga volt az, nem Pista. A vadász. Együtt vadászgattak Károlyi Istvánnal, aki miután Afrikában elefántra elvadászta a sok pénzt, pótlás után nézett. Ekkor jött, ´35-ben, mondjuk, Onczay jószágigazgató, hogy legyen itt szálloda, turistaparadicsom - igazítottam helyre a még mindig falnak dőlve lihegő öreget.
Az eső csendesedett.
Karády Katalin elhallgatott.
Csak az erdő zúgott a Füzérradványi kastély körül.
Magunkra maradtunk. S künn a sötét erdő. A radványi sötét erdő, mi más.
Szegény Benő, a kastélyába vitette föl atyja, ott letevék hűs palotán. Ki se terítette, meg se mosdatta, vérben, ahogy volt, nap nap után, hevert egyszerű ravatalán.
A cudar Abigél. Enyelegve adá a tőrt, nosza hát. A céda teremtés. Piszkos kurva, mondták sokan. Táncolni, dalolni se szégyellt, mint macska az egérrel, úgy játszott a legénnyel.
Beleborzong az ember itt, künn az erdőn. Mintha hűlne a levegő.
- Mármost, a történelmi Magyarország területén kilenc Radvány volt. Új-Radvány például itten Abaújban. Vagy Győrben, Komáromban, Sárosban, Zemplénben, Zólyomban, Biharban, sokfelé.
- Igen, öreg? Kilenc Radvány?
- Itt nem történt semmilyen eset.
- Hát az a görbe tőr, öreg? Arról hallgatsz?
- A szobád falán, ami őszi reggeleken oly barnán ragyog a fényben?
