Vágvölgyi B. András: Elektrosokk

  • 1996. június 6.

Egotrip

Múlt pénteken a http://www.leary.com Internet URL-en a következő szöveg jelent meg: Timothy has passed on (Timothy elhunyt). A történet 1943 áprilisában kezdődött a bázeli Sandoz gyógyszergyár laboratóriumában, amikor egy dr. Albert Hofmann nevű derék svájci mérnök véletlenül nagyobb mennyiséget szippantott egy öt éve szintetizált szerből, a lizergénsav-dietilamidból, rövidítésben: LSD-ből. A Harvardon még ma is legenda, ahogy Timothy Leary, a klinikai pszichológia professzora ingázott laboratóriuma és a Divinity School, a hittudományi kar között, és a pszilocibin gombák, valamint az LSD által megközelíthető spiritualizmusról prófétált a hallgatóknak. 1960-ban pszichedelikus kísérleteket folytatott az egyik massachussettsi börtönben önként jelentkező rabokkal, szerzőtársaival, Metznerrel és Alperttel: ennek alapján is készült forradalmi könyvük, a Psychedelic Experience. Megismertette Allen Ginsberget és Jack Kerouacot az LSD áldásaival - ez utóbbi klasszikus mondata volt betrippezve, hogy "a vízen járást sem egy nap alatt építették" -, Ginsberg pedig bevezette a marijuana rejtelmeibe. Timothy pápa előtte kicsire nem adott, elkezdték tervezni a "pszichedelikus forradalmat". Kirúgták a Harvardról, a New York állambeli Millbrookban farmot vásárolt, megtelepedett; egy újabb generáció, a hippik kultikus és legendává vált látogatással kezdték az új érát, a Merry Pranksters autóbusza a cross country trip után betolatott a farmra, és Ken Kesey nála is megfőzte elhíresült, LSD-vel gazdagított őzchilijét. ´66-ban fél gramm fű a határon, a mexikóiak kiadták, vádemelés, harminc évet kért az ügyész, tiltakozás, Algériába szökött, onnan Svájcba, Gstaadban Roman Polanskival cimborázott, tovább szökött, az afganisztáni Kabul repülőterén megint lekapcsolták, hogy aztán a San Diegó-i börtönben Polanski felesége, Sharon Tate gyilkosával, Charles Mansonnal üljön együtt. ´76-ban szabadult, Hollywoodban telepedett meg, korántsem visszavonultan.

Múlt pénteken a http://www.leary.com Internet URL-en a következő szöveg jelent meg: Timothy has passed on (Timothy elhunyt). A történet 1943 áprilisában kezdődött a bázeli Sandoz gyógyszergyár laboratóriumában, amikor egy dr. Albert Hofmann nevű derék svájci mérnök véletlenül nagyobb mennyiséget szippantott egy öt éve szintetizált szerből, a lizergénsav-dietilamidból, rövidítésben: LSD-ből. A Harvardon még ma is legenda, ahogy Timothy Leary, a klinikai pszichológia professzora ingázott laboratóriuma és a Divinity School, a hittudományi kar között, és a pszilocibin gombák, valamint az LSD által megközelíthető spiritualizmusról prófétált a hallgatóknak. 1960-ban pszichedelikus kísérleteket folytatott az egyik massachussettsi börtönben önként jelentkező rabokkal, szerzőtársaival, Metznerrel és Alperttel: ennek alapján is készült forradalmi könyvük, a Psychedelic Experience. Megismertette Allen Ginsberget és Jack Kerouacot az LSD áldásaival - ez utóbbi klasszikus mondata volt betrippezve, hogy "a vízen járást sem egy nap alatt építették" -, Ginsberg pedig bevezette a marijuana rejtelmeibe. Timothy pápa előtte kicsire nem adott, elkezdték tervezni a "pszichedelikus forradalmat". Kirúgták a Harvardról, a New York állambeli Millbrookban farmot vásárolt, megtelepedett; egy újabb generáció, a hippik kultikus és legendává vált látogatással kezdték az új érát, a Merry Pranksters autóbusza a cross country trip után betolatott a farmra, és Ken Kesey nála is megfőzte elhíresült, LSD-vel gazdagított őzchilijét. ´66-ban fél gramm fű a határon, a mexikóiak kiadták, vádemelés, harminc évet kért az ügyész, tiltakozás, Algériába szökött, onnan Svájcba, Gstaadban Roman Polanskival cimborázott, tovább szökött, az afganisztáni Kabul repülőterén megint lekapcsolták, hogy aztán a San Diegó-i börtönben Polanski felesége, Sharon Tate gyilkosával, Charles Mansonnal üljön együtt. ´76-ban szabadult, Hollywoodban telepedett meg, korántsem visszavonultan.

Timothy Leary korszerű gondolkodó volt, azt tartotta, hogy ami az LSD volt a hatvanas években, az az Internet ma, hogy új embertípus van kifejlődőben, hogy a test is csak egy interface a virtuális valóság világában, hogy az információ felszabadul, nem elitek privilégiuma leszen, az élet a Földön a harmadik nagy váltásra készül: a primitív biológiai struktúrák a vízi lét Aquariájából a fejlettebb biológikum Terrariájába vonultak néhány száz millió éve; most a Terrariát cseréljük fel Cyberiára, és ez korántsem biztos, hogy orosz megafegyenctelep. Hogy az a junkie világ, amit William S. Burroughs megír a Meztelen ebédben vagy az Interzone-ban, az koránt sincs messze, sőt, közeli rokona a William Gibson és a cyberpunk-irodalom által vizionált világnak, ami maga a mátrix. A jövő embere genetikusan készít és processzál digitális információkat, a mostani agyműködés kapacitásának hatványán. A személyi számítógép a személyes szabadság, a pszichedelikus kábítószerek az agyműködés káoszát világítják meg és helyezik spirituális rendbe, a cyberpunk alapelve a TFYQA-kód (Think for yourself; question authorithy. Gondolkozz magad, kérdőjelezd a hatalmat).

Timothy Leary nagy gondolkodó volt, mint ilyen, halhatatlan, regényes életére és hatalmas művére még visszatérünk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.