Vágvölgyi B. András: Elektrosokk

  • 1996. június 6.

Egotrip

Múlt pénteken a http://www.leary.com Internet URL-en a következő szöveg jelent meg: Timothy has passed on (Timothy elhunyt). A történet 1943 áprilisában kezdődött a bázeli Sandoz gyógyszergyár laboratóriumában, amikor egy dr. Albert Hofmann nevű derék svájci mérnök véletlenül nagyobb mennyiséget szippantott egy öt éve szintetizált szerből, a lizergénsav-dietilamidból, rövidítésben: LSD-ből. A Harvardon még ma is legenda, ahogy Timothy Leary, a klinikai pszichológia professzora ingázott laboratóriuma és a Divinity School, a hittudományi kar között, és a pszilocibin gombák, valamint az LSD által megközelíthető spiritualizmusról prófétált a hallgatóknak. 1960-ban pszichedelikus kísérleteket folytatott az egyik massachussettsi börtönben önként jelentkező rabokkal, szerzőtársaival, Metznerrel és Alperttel: ennek alapján is készült forradalmi könyvük, a Psychedelic Experience. Megismertette Allen Ginsberget és Jack Kerouacot az LSD áldásaival - ez utóbbi klasszikus mondata volt betrippezve, hogy "a vízen járást sem egy nap alatt építették" -, Ginsberg pedig bevezette a marijuana rejtelmeibe. Timothy pápa előtte kicsire nem adott, elkezdték tervezni a "pszichedelikus forradalmat". Kirúgták a Harvardról, a New York állambeli Millbrookban farmot vásárolt, megtelepedett; egy újabb generáció, a hippik kultikus és legendává vált látogatással kezdték az új érát, a Merry Pranksters autóbusza a cross country trip után betolatott a farmra, és Ken Kesey nála is megfőzte elhíresült, LSD-vel gazdagított őzchilijét. ´66-ban fél gramm fű a határon, a mexikóiak kiadták, vádemelés, harminc évet kért az ügyész, tiltakozás, Algériába szökött, onnan Svájcba, Gstaadban Roman Polanskival cimborázott, tovább szökött, az afganisztáni Kabul repülőterén megint lekapcsolták, hogy aztán a San Diegó-i börtönben Polanski felesége, Sharon Tate gyilkosával, Charles Mansonnal üljön együtt. ´76-ban szabadult, Hollywoodban telepedett meg, korántsem visszavonultan.

Múlt pénteken a http://www.leary.com Internet URL-en a következő szöveg jelent meg: Timothy has passed on (Timothy elhunyt). A történet 1943 áprilisában kezdődött a bázeli Sandoz gyógyszergyár laboratóriumában, amikor egy dr. Albert Hofmann nevű derék svájci mérnök véletlenül nagyobb mennyiséget szippantott egy öt éve szintetizált szerből, a lizergénsav-dietilamidból, rövidítésben: LSD-ből. A Harvardon még ma is legenda, ahogy Timothy Leary, a klinikai pszichológia professzora ingázott laboratóriuma és a Divinity School, a hittudományi kar között, és a pszilocibin gombák, valamint az LSD által megközelíthető spiritualizmusról prófétált a hallgatóknak. 1960-ban pszichedelikus kísérleteket folytatott az egyik massachussettsi börtönben önként jelentkező rabokkal, szerzőtársaival, Metznerrel és Alperttel: ennek alapján is készült forradalmi könyvük, a Psychedelic Experience. Megismertette Allen Ginsberget és Jack Kerouacot az LSD áldásaival - ez utóbbi klasszikus mondata volt betrippezve, hogy "a vízen járást sem egy nap alatt építették" -, Ginsberg pedig bevezette a marijuana rejtelmeibe. Timothy pápa előtte kicsire nem adott, elkezdték tervezni a "pszichedelikus forradalmat". Kirúgták a Harvardról, a New York állambeli Millbrookban farmot vásárolt, megtelepedett; egy újabb generáció, a hippik kultikus és legendává vált látogatással kezdték az új érát, a Merry Pranksters autóbusza a cross country trip után betolatott a farmra, és Ken Kesey nála is megfőzte elhíresült, LSD-vel gazdagított őzchilijét. ´66-ban fél gramm fű a határon, a mexikóiak kiadták, vádemelés, harminc évet kért az ügyész, tiltakozás, Algériába szökött, onnan Svájcba, Gstaadban Roman Polanskival cimborázott, tovább szökött, az afganisztáni Kabul repülőterén megint lekapcsolták, hogy aztán a San Diegó-i börtönben Polanski felesége, Sharon Tate gyilkosával, Charles Mansonnal üljön együtt. ´76-ban szabadult, Hollywoodban telepedett meg, korántsem visszavonultan.

Timothy Leary korszerű gondolkodó volt, azt tartotta, hogy ami az LSD volt a hatvanas években, az az Internet ma, hogy új embertípus van kifejlődőben, hogy a test is csak egy interface a virtuális valóság világában, hogy az információ felszabadul, nem elitek privilégiuma leszen, az élet a Földön a harmadik nagy váltásra készül: a primitív biológiai struktúrák a vízi lét Aquariájából a fejlettebb biológikum Terrariájába vonultak néhány száz millió éve; most a Terrariát cseréljük fel Cyberiára, és ez korántsem biztos, hogy orosz megafegyenctelep. Hogy az a junkie világ, amit William S. Burroughs megír a Meztelen ebédben vagy az Interzone-ban, az koránt sincs messze, sőt, közeli rokona a William Gibson és a cyberpunk-irodalom által vizionált világnak, ami maga a mátrix. A jövő embere genetikusan készít és processzál digitális információkat, a mostani agyműködés kapacitásának hatványán. A személyi számítógép a személyes szabadság, a pszichedelikus kábítószerek az agyműködés káoszát világítják meg és helyezik spirituális rendbe, a cyberpunk alapelve a TFYQA-kód (Think for yourself; question authorithy. Gondolkozz magad, kérdőjelezd a hatalmat).

Timothy Leary nagy gondolkodó volt, mint ilyen, halhatatlan, regényes életére és hatalmas művére még visszatérünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.