Para

Para-Kovács Imre: Én-teriőr

  • Para-Kovács Imre
  • 1996. május 23.

Egotrip

Van azért ennek a lomha ezredvégnek valami szürreális bája.

Van azért ennek a lomha ezredvégnek valami szürreális bája, fôleg itt, ebben a geológiai abszurdként emlegetett Kárpát-kelepcében, amit ezeregyszáz éve lakik lefelé a magyari nép. Máshol is történnek állítólag dolgok, de ezt a kásás kilátástalanságot a dolgok felszínén még egyik általam meglátogatott országban sem sikerült megtapasztalnom, csak itt van a humornak egy olyan, de olyan rettenetes utóíze, amitôl reflexszerűen indul a csukló felé a zsilettpengét szorongató kéz, miközben nevetni kellene, teli szájjal kacagni ezen világ sötétségén, ahol megtörténhet, hogy valaki a totális elvonásban besétál a BKV egyik kies végállomására, és közli a közlekedési vállalatunkra oly jellemzô kalitkában székelô alkalmazottakkal, hogy ô itt szeretne dolgozni. Alkalmazott riadt, ahogy illendô, de nem üt, csak közli, hogy jelenleg nincs betöltetlen állás. Barátunk kicsit fellélegzik, mondja, hogy jó, akkor nem fog dolgozni, csak üldögél itt, és nézi, amint a békávésok serénykednek. Az ópiátok gonosz szerek, az elvonásuk nem kevésbé, leginkább arra emlékeztet a pillanat, mintha kórházi veszélyes hulladékból kellene szabadidôruhát kreálni idôegység alatt. A BKV alkalmazottainak azonban az elvonás felismerése hiányzik a tananyagukból, ezért szakértôhöz fordulnak, aki hosszasan próbálja rávenni hôsünket a kerületi ôrszobán, hogy azonnal vallja be, miért is akart ô BKV-s dolgozó lenni.

Semmit sem lehetett kiszedni belôle, hallgatott, mint Nyikita, míg hosszas telefonálgatás után végre átkísérték a János kórházba. Most már jó.

A helyzet persze filmre kínálkozik, fôszerepben Kováts Adél, forgalmista Dörner György, ellenôrök Koncz Gábor és Újlaky Dénes, az egésznek van valami utánozhatatlanul bumfordi, ám vicces légköre, és persze nem kábítószer-elvonás, hanem csak idegkimerültség vagy szociális összeroppanás, rendôrség helyett jöhetne mondjuk egy jóvágású pszichológushallgató (Bán János), majd az egymásra találás a Tündér-hegy lankáin. De nem, nem marad az egészbôl semmi, csak ez a szösszenet és a BKV-alkalmazottak klasszikus hagyományok szerint színezett történetei a tátott szájjal hallgató BKV-s gyerekek okulására.

 

Neked ajánljuk