Kovács Kristóf: 7, hó

  • Kovács Kristóf
  • 1996. május 30.

Egotrip

Isten:
Kovács Kristóf
7, hó
egyes feltevések szerint kitalált lény, mások úgy vélik, hogy I. talált ki minket. Előbbiek saját eszmerendszerükből kiindulva büszkék önmagukra, vagy legalább komolyan veszik magukat, testüket edzik, szellemüket pallérozzák, embertársaik közeledtét nyájasan fogadják, jobbára viszonozzák is, vagy ha ez elmarad, tudják és vallják, hogy miért történt így, nem kezdenek el lesunyt fejjel motyogni, hogy bocs, kicsit elbambultam, majd nem szegik fel a fejüket, és nem tesznek úgy, mint akiket a félreértés tisztázódtával elkezdett érdekelni a másik ember.

Utóbbiak viszont reggel tükörbe néznek, majd a látvány hatására a napot I. fantáziájának ócsárlásával töltik, balféknek titulálják az Urat (I. művészneve), hitvány élceket faragva a rovására.

Néha a kétkedők is megtérnek, vagy legalább gyanakodni kezdenek egyes jelenségek láttán, ha nem képesek beilleszteni ezeket - I. híján pszichológiára, ományos ismeretekre szorítkozó - világképükbe. Ilyenkor nyaktörő, jobbára kudarccal végződő szellemi bűvészmutatványokra kényszerülnek, összehordanak hetet-havat, míg elégséges magyarázatot találnak arra, mi játszódik le pl. egy közértben, ha tagbaszakadt, savószínű egyén jő, két rózsaszín, kínai műanyag babák kitépett szemeire emlékeztető duóhisztérikus kupakkal, felmutatja őket a pénztárosnak, hogy nyert velük egy flakon kólát, és nemhogy megkapja, de még sikerül is becserélnie sörre, a visszajárót nem kéri, így mulat egy magyar úr, mondja hanyag eleganciát idéző gesztusa, holott olyan savószeme van, hogy egy vízisiklóé az övéhez képest augusztus 20-i tűzijáték. Körös-körül az arcok olyanok, mintha a Szondi-teszt adná elő egy operett fináléját, miközben az I. kitalált voltára felesküdött egyén lelkén, akárcsak a közérten magán, angyal röppen át.

Szintén tűnődésre készteti a kétkedőt a valóság néhány eleme, pl. a gazdasági hetilapban megjelenő reklám: egy Beléptető és Munkaidő-nyilvántartó Rendszert hirdet, ami "kártyás olvasóin keresztül nemcsak az alkalmazottak munkaidejét követi nyomon, hanem a rögzített időt szervezeti egységekre vagy munkaszámokra is bontja, továbbá biztonsági szolgáltatást is nyújt, megkönnyítve az alkalmazottak munkaidejének nyomon követését, ezt a nehéz feladatot, és így felhasználója kézbe veheti az eseményeket", üzenik a kétkedőnek. Az meg hiába hepciáskodik, hogy elektronikus rabszolgaság, meg hogy barikák, nyakukban Big Brother kolompjával (ráadásul kártyás olvasónak idáig jómagát vélte); maga is tudja, hogy pontosan így, bip-bippelő üdvözültekkel, minden moccanásukat számon tartó, ugyanakkor jólétüket és lelkük fényét óvó I. által menedzselve képzelte el a mennyországot, ahová ő (hiába les be majd oda megöregedvén, lelki orrát a lelki kirakatüvegnek passzírozva, miközben lelki gyomra éhes lélekharangként korog, és lelki kezében események helyett egy, már semmi eseményt ki nem váltó kis izé nyüszít) sose fog bekerülni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.