Egotrip

Nádasdy Ádám: Modern Talking (Nagy Kürosz mamája)

Nagy Kürosz perzsa király (Kr. e. 6. század) nem tudott olvasni. Ez nem volt bűn akkoriban, hiszen még Szent István magyar király sem olvasott. Talán nem értek rá megtanulni olvasni, gondolnánk, arra ott voltak a fizetett alkalmazottak, az írnokok. De azért ez gyanús. Koronahercegek, uralkodók fiai, miért ne tudták volna megtanulni azt, amit bárki öt-hat éves korban néhány hét vagy hónap alatt megtanul? Vagy talán nem volt sikk? Nem illett, ahogy az én időmben nem illett férfiembernek főznie otthon. Ebben lehet valami, a tanulás alapvetően ciki, nőies dolog, fehér köpeny, mosott kéz, büdös a munka, mi?
  • 2000. szeptember 14.

Kovács Imre: Én

Mondatnak hallatszott, de képtelen voltam megérteni, csak álltam az ablak alatt, ahonnan a Jó ebédhez szól a nóta hallatszott, és egy - minden bizonnyal a kádárizmus évei alatt amortizálódott - arc nézett le rám.
  • 2000. szeptember 7.

Várhegyi Éva: Ekotrip (Kettős mérce)

Ismerjük jól a pszichózist: a mi gyerekünk elálló füle aranyos, a másé a "majd kinövi" kategóriába tartozik, a Máris szomszédé viszont felháborítóan ronda, műtéttel kezelendő.
  • 2000. augusztus 31.

Sajó László: öt és feles (Nem az iskolának tanító nénimnek)

Az óvodából megszöktem, az első nap, csendespihenőkor. Nem voltam álmos. Szüleim vissza se vittek, tartottak tiszteletben, s otthon, őrizetben. Fiatal leány vigyázott reám, kerestem a mellét, pedig akkor már csak az ujjamat szoptam. Játszottunk papás-mamást, mit sem sejtettem, vészt jóslón közelg a, s papám, mamám, fogtak kézen, vittek, vonszoltak, rángattak az iskolába, mentem volna a bokromba, hol hagyjanak, békén, avagy ki a hegyre, a réten át, feledtem, a kék ég. Árnyék. A szabadság enyhe. Kérem, én még nem játszottam, nem. Nem akarok szeptemberi diák lenni. Vackor, vacogj az első bében. Falra mászni vóna jó. Innen nem lehet megszökni. Lehúztam tizenhét évet.
  • 2000. augusztus 24.

Kovács Imre: én

A magyar erkélytervezők abból indultak ki, hogy az általuk megálmodott házakat kizárólag magányos és anorexiás anareob nyugdíjasok fogják birtokba venni, akik csak azért mennek ki oda, hogy vizet löttyintsenek a muskátlira, aztán húznak vissza a tévé elé. A gyakorlat ezzel ellentétben az, hogy az ember szeretne kimenni a bérlemény erkélyére, hogy ott például üljön vagy reggelizzen - mondta némileg indokolatlan nehezteléssel Erzsi Bélának, aki speciel ebben a kérdésben egyáltalán nem volt hunyó, inkább azon gondolkozott, hogy ideje lenne elmennie egy zenés evangelizációra, mert ott annyi minden történhet.
  • 2000. augusztus 24.

Ficsku Pál: Belső terror (Rambók legyünk, vagy szabadok?)

Zsírégető ózonlyukas délutánokon, amikor a sárgadinnye mézédes álmokat sző a gyomromban, s az ebédhez elfogyasztott borsodi póló nevű söritalok Titanicként süllyesztik el Kreón hajóját, nem!, eltemetni engem nem lehet!, s az "Adj még egy esélyt a fokhagymának alapítvány" végtermékeként még a szomszéd kertjében is hallani, ahogy előadom az üvöltő szelek egy-huszonhatot, rásülve a műanyag napozóágyra, szóval zsírégető ózonlyukas délutánokon, amikor a mályi téglagyár kéményének tetején (hiába, az is török kézbe került) még a müezzin is aluszik, akkor a régi szép időkre gondolok. A régi szép időkre, amikor még mit sem tudva a millenniumról és a magyarság ezeréves harcáról a sör-élesztővel szemben, a bőcsi sörgyárban romlottsör-kiöntőként dolgoztam.
  • 2000. augusztus 17.

Várhegyi Éva: Ekotrip (Közszolgálat)

Becsapott a ménkű. A KSH a szokásos időben, augusztus 12-én nyilvánosságra hozta a júliusi infláció sokkoló ütemét. Egy hónap alatt kerek 1,1 százalék, főleg a fogyasztói árindexet negyedrészben meghatározó élelmiszerárak 3,3 százalékos drágulásának köszönhetően. Mindez annyit tesz, hogy a tavaly július óta eltelt egy év során 9,6 százalékkal emelkedett a fogyasztói árszínvonal.
  • 2000. augusztus 17.