Sajó László: öt és feles (A jobbszélső, aki csak szeretne az lenni)

  • 2000. augusztus 10.

Egotrip

A jobbszélső, aki csak szeretne az lenni

A jobbszélső, aki csak szeretne az lenni

(Csapatképrészlet 2)

Ült a jobbszélső, aki csak szeretne az lenni, az egykori Gamma-pályán, a teraszon, vilmoskörte után és sör közben, a csülök előtt, merthogy nem szerette. A pezsgőn már túl voltak, megitták a zuhany alatt a Timót utcában, győztek a Gamma ellen (a Gamma most ott játszik, ők meg bankettet ülnek itt, az egykori Gamma-pályán, pálya nincs, terasz, étterem van, mi kell még), megnyerték a bajnokságot, egy ponttal. A jobbszélső, aki csak szeretne az lenni, szerette hinni: az ő gólja döntött. De melyik. Amikor kilenc emberrel, a FÉG ellen, a hátsó földesen, emlékszel?, kérdezte a centerhalfot, aki már cupákolta a csülköt pékné módra, én egyenlítettem ki. Túl messze voltam, szörcsögte a centerhalf, de szépen bevágtad a bal felsőbe. A jobbszélső, aki csak szeretne az lenni, most bevallotta, hogy nem így akarta. A sípcsontjára pattant, onnan gyönyörű ívben be. Ezzel nyertük meg a bajnokságot, mondta magában, de a centerhalf meghallotta, gyönge csontok reccsenése közepett is, szájában fénylő húscafattal. Anyukád, nézett ki a csonthalom mögül a középhátvéd, az én becsúszásommal nyertük meg. Ami rosszul, vagyis jól sikerült, a tizenhatoson belül, ordított is a center, a bíró meg nem fújta be. Mondta, és csámcsogott tovább. Evett az egész csapat, nem beszéltek, ki-ki arra gondolt, az ő góljával, passzával, hazaadásával, bedobásával nyertünk bajnokságot. Egyáltalán azzal, hogy eljött a meccsre. Ki-ki.

A Gamma-pálya már sötétben, csak a fű helye világított. A csontok egy rakáson. A jobbszélső, aki csak szeretne az, tologatta a csülköket. Nekem is ilyen sípcsontom van. Meg neked is, és fölajánlotta adagját a vegetárius centernek, aki csak a csontot. Ketten maradtak végül ott, persze, a komájával, valahol még inni kéne. Elindultak a körtér felé. Útközben megcsodálták a védekező középpályást, a falnál állt, nem is, benne, minha sorfalban, szemben, nem fogta a tökét, nem hugyozott. Két keze összekulcsolva a feje alatt, aludt, állva. Hagyjátok, szólt ki az autóból a támadó középpályás, így józanodik. ´ csak tudta, egymás mellett játszottak. Mentek tovább, míg a körtérre nem értek. Itt azonban a jobbszélsőt, aki csak szeretne, otthagyta komája, hogy elérje a Moszkva téren az utolsó buszt. Nem tudta, mit cselekszik. Van egy cigid?, kérdezte a jobbszélsőt, aki csak, nem vagyok kurva, mondta a kurva, és a jobbszélsőnek, aki, tüze is volt, és egy italra is meghívta a nemvagyokkurvát, hisz szomjazott. Vodkát ittak, amit nem szeretett, és ászokot, amit kiváltképp. De hát a csülköt se, a kurvát se, mégis. Ez egy ilyen nap, bajnokavató, hát legyen. Milyen finom kezed van, mondta a kurvának, valóban, érzékeny kis zsebes ujjacskái voltak, markec, itt nem lesz kecmec, aztán kampec. Tudta ezt a jobbszélső, aki, és mégis. Itta a vodkákat, a finom kezű kurva rendelt, söröket is. Azt akarod, hogy menjek már hugyozni, átlátok rajtad, te büdös kurva, gondolta, mint Fjodor Mihajlovics Roentgen 1751-ben, a jobbszélső, aki, és tartogatta, de már nem bírta, fogta a sporttáskát, benne minden kincse, elindult a vécébe. Nem bízol bennem, szólt utána szomorúan a kurva, a jobbszélső, aki, magára zárta a fülkét, és tudta, nagyot hibázott. Egyedül volt, oly egyedül, mint amikor a kapussal szemben. Ezek utánam jönnek, mert többen vannak, biztos, két kétméteres bunkó bekk, a stricik, megvernek, megölnek, kirabolnak. Itt nem látja senki. Csempefény, húgyszag, állt a jobbszélső, aki, a fülkecellában, várta, hogy felülről bemásznak. A tárcájából kiszedett minden pénzt, még jó, hogy a tagdíjat befizettem, gondolta, a farzsebébe gyűrte, szorongatta a sporttáskát, átizzadt mez, gatya, büdös sportszár, rothadásnak indult gumistoplis, nem adom. Csend. A jobbszélső, aki, megszámolta a csempét, vízszintesen, függőlegesen, beszorzott, az annyi, mint. És eszébe jutott az a vasárnap délelőtt, a Pamut-pályán, blasznégy, az ő fejesével egyenlítettek ki, itta aztán a büfében az unicumsöröket, kánikula volt, a metrón melléje ült egy, ki más, kurva, az ölébe vette a sporttáskát, mármint a jobbszélső, aki akkor is csak szeretett volna az lenni, aztán hazavitte a kurvát, mégis. Ez a gyengém, úgy látszik, gólörömlány. A kurva mindenáron fürödni akart, hogy aztán ő is, most zuhanyoztam, mondta a jobbszélső, aki, tudta, míg fürdik, kirámolják a lakást, mert többen vannak, figyelte, követik-e, észnél volt, azt hitte. Szép punim van, mondta a kurva, és tényleg, majd én beszélek, szólt rá rekedten a jobbszélső, aki, gyere, előbb elviszlek ebédelni, vasárnapi ebéd. Fizetek, mondta aztán, már megtörtént, nézett rá a pincér, kajánul, gondolta a jobbszélső, aki, ez is benne van a buliban. A kurva eltűnt, véle a lakáskulcs is, hogy megy be. Az ajtó nyitva, lakás feldúlva, hiszen tudta. Sótartó, fogpiszkálók, tintatartó kiborítva, pirosarany kinyomkodva. Pénzt kerestek, nem találtak, vitték hát a mozdíthatót. A cédék. A jobbszélső, aki, leginkább a szécsipált sajnálta. Lefeküdt ott a kiborított fiókokra, vasárnapi ebéd után aludni szokott. Majd értesítette a. Csak ezután hányt.

Most itt a vécé, felfordult gyomor, minden adva volt, a jobbszélső, aki, utálta a csülköt, vodkát, ászokot, kurvát, magát, ámde félt, hányni. Hol csesztem el, az egészet, ütögette ütemesen fejét a csempébe, hol. Mért kell nekem balszélsőt játszani, amikor világéletemben. Gyere ki, édes, édesgette a kurva, dehogy megyek. Fizetni kéne, hívd ide a pincért. Az is benne van, biztos. A jobbszélső, aki, föltépte az ajtót, farzsebből fizetett, már menekült is, hívok taxit, édes, nekem te ne hívjál, a kocsma előtt állt egy, abba nem mert beülni, megrendeztek mindent, jó előre, rossz előre, előjel, csupa hatos taxi, a kurva isten, ki van ez találva, hát nem. A jobbszélső, aki, leintett egy taxit, még mindig remegett, amikor látta, csupa hetes, a volánnál maga az isten mosolygott, hetes!, a jobbszélső, aki, száma, mondta az utcát, hetvenhét, ott lakott, az országot, hetedhét, és boldogon aludt, hétalvó, délben ébredt, amikor már hétágról tűz. Szétnézett a szobában, sporttáska, megvan, szerelés, rendben, megnézte a farzsebet, pénz sehol. És visszafeküdt akkor a jobbszélső, aki, és nem akart felkelni többé, mint boldogult ifista korában, hiszen nem is volt. Felnőtt se, öregfiúként kezdte, kora vén. Hogy´ csinálta, a rohadt kurva, hogyan. Az is lehet, a taxiban hagyta. A mosolygós kurva isten, az volt. Aztán elindult mégis, mocskosan, nem zuhanyzott, pedig ilyenkor használ a hideg, elindult, minek, hova, törzskocsmája mellé, ült a teraszon, az utcán, megivott másfél liter gyümölcslevet, annyira szégyellte magát. És késő délután, alkonyatkor, amit legkivált nem bírt elviselni, átment a törzskocsmába, és már rakták elé a kóserszilvát a korsó sörrel, már tudta, nincs is. Olyan nagy baj. Amikor E. Kornél is beállított, már egész vidám hangulatban találta a jobbszélsőt, aki. Mi van veled, kérdezte E. Kornél, semmi. Na. Nem mondhatom el senkinek, mondta a jobbszélső, aki, ha nem ivott eleget, költőnek képzelte magát.

És nem mondta el. Még E. Kornélnak sem.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.