Várhegyi Éva: Ekotrip (Kettős mérce)

  • 2000. augusztus 31.

Egotrip

Ismerjük jól a pszichózist: a mi gyerekünk elálló füle aranyos, a másé a "majd kinövi" kategóriába tartozik, a Máris szomszédé viszont felháborítóan ronda, műtéttel kezelendő.

Kettős mérce

Ismerjük jól a pszichózist: a mi gyerekünk elálló füle aranyos, a másé a "majd kinövi" kategóriába tartozik, a Máris szomszédé viszont felháborítóan ronda, műtéttel kezelendő.

Valami ilyesmi lehet a mögött is, hogy míg a CW Bank veszteségének tavasszal felbukkant hétmilliárdos többlete miatt a pénzügyminiszter "szakszerűtlen és felelőtlen gazdálkodásról" beszélt, és büntetőszankciókat foganatosított, a Postabank rossz követeléseit kezelő, állami Reorg Apport Rt. most szükségessé váló 20-30 milliárd forintnyi pótlólagos támogatási igényét egy szóval sem illette. A vezetés elmarasztalásáról, prémiummegvonásról, miegyébről ez esetben nem szól a fáma. A mi kutyánk kölyke aranyos, még ha 15-20 százalékkal alulbecsülte is a várható veszteségeket. A Máris szomszédnál keletkezett 10 százalékos többlet botrányos, szankcióért kiált.

A mi kutyánk kölykét egyébként is jól meg kell különböztetni attól a korábbi, ki tudja, kinek a kölykétől, amelyik anno a veszteséget okozta. Ez világossá is vált abból a megfogalmazásból, amelyben a pénzügyminiszter élesen elhatárolta a mai Postabankot a Princz Gábor vezette egykori banktól. És ez így is van rendjén: tényleg nem ez a vezetés idézte elő a tetemes veszteségeket.

A Máris szomszédnál persze merőben más a helyzet: ott a korábbi veszteségekért is a mai vezetés a felelős. Mert hetvenmilliárd az hetvenmilliárd, hétmilliárd az meg hétmilliárd. Ott ilyen egyszerűen működik az aritmetika. Itt kicsit bonyolultabb a dolog: a 150 milliárd az még 150 milliárd ugyan, de a 20-30 milliárdról már nem állítható biztosan, hogy 20-30 milliárd lenne.

A pénzügyminiszter talán még örült is a Postabank követeléseit kezelő Reorgnál felbukkant újabb hiánynak, hiszen ez napnál is világosabban bizonyítja, hogy a sokak által túlzottnak tartott 150 milliárd forintos állami tőkeinjekció egyáltalán nem volt túlzott. A 20-30 milliárdos többletigény fényében pláne nem kell megfontolni az SZDSZ arra vonatkozó javaslatát, hogy talán ebben az ügyben sem ártana parlamenti vizsgálóbizottságot felállítani, hiszen e nélkül a közpénzek felhasználását kizárólag kormányfüggő elemek követhetik nyomon, és legjobb esetben is csak utólag kerülhet sor állami számvevőszéki ellenőrzésre. Az utólagos elszámolás most úgyis divatos lett: az augusztus 20-i parádé tételes költségeiről is ráérünk bő egy év múlva értesülni.

Emlékezhetünk a bankkonszolidáció utólagos vizsgálatának nagy hatású eredményére. Az Országgyűlés 1991-től az éves költségvetési törvényekben rendre bianco csekket állított ki az éppen hivatalban lévő kabinet különböző jogcímeken végrehajtott nyílt és burkolt konszolidációs akciói számára. A "mindent a maga idejében" elv alapján csak az adós és bankkonszolidáció tisztázására 1995-ben alakult parlamenti bizottság vizsgáltatta meg az Állami Számvevőszékkel néhány bank és adósai állami megsegítésének konkrét körülményeit.

Az ÁSZ 1996-ban készült jelentésében meg is állapította szépen, hogy noha a konszolidáció elkerülhetetlen volt, a végrehajtás során súlyos szabálysértések történtek mind a kormányhivatalnokok, mind a banktisztviselők részéről, sőt egyes bankok belső szervezetlensége felelőtlen hitelügyleteknek is teret engedett. Javasolta az állami büdzsének okozott károk megtérítését a többletbevételekhez jutott bankok részéről, valamint a felelősök felkutatását és felelősségre vonását. Persze akkor, 1996-ban már nem volt lehetőség sem az elköltött pénzek visszaszedésére, sem a kormányhatározatok megsértőinek és a banki szabályzatok kijátszóinak elmarasztalására.

Visszatérve a mai ügyekhez: könnyen elhihető egyébként, hogy a várható veszteségekre egykoron megállapított céltartalékok és a kintlévőségek megtérülésére tett becslések idővel elavulnak. Különösen akkor, ha mindenféle változások következnek be az adósok életében. Például ha háborús embargók lehetetlenítik el a követelések behajtását, vagy egyéb előre nem látott válságok nehezítik meg az adós cégek fizetőképességét. Az elmúlt években szép számmal akadtak ilyesmire példák. Az oroszországi válság miatt megrendült baromfiipari Hajdú-Bét két szép szál magyar hitelező bankjának, az OTP-nek és az MKB-nek is milliárdos veszteségeket okozott tavaly. A K&H és az ABN Amro tulajdonosai pedig évek óta nyögik a nem éppen kellő előrelátással nyújtott hitelek, vállalt kötelezettségek örökségét.

Hál´ istennek ezek az ügyek már nem kell hogy különösebben érdekeljenek minket. Az elsőként említett két banknál a nyereséges működés feledtette a gondokat, az utóbbi kettőnél meg a külföldi tulajdonosok állták a számlát. A holland ABN Amro ugyan megelégelte a dolgot, és úgy döntött, beolvasztja magyarországi bankját a K&H-ba. Előtte azért fizetett, mint a katonatiszt. És mint a belga KBC.

A magyar állam is fizet persze. Telik neki, tízmillió zsebben kotorászhat. Hogy mikor mire mennyit költ, azt csak nagy vonalakban - és utólag - köti az orrunkra. Néhány kiskapu hamarosan bezárul: a CW ez év végén, a Postabank a jövő év elején kikerül az államháztartásból. Nem kell azért örülni: marad még egy darab MFB meg egy darab ÁPV Rt., amelyeken keresztül számolatlanul csordogálhatnak ide-oda pénzeink. Üvegzsebünk legfeljebb nekünk lehet, az államnak és a kormánykutyák kölykeinek jó ideig lesznek még átláthatatlan rejtekei.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.