Juhász Géza: Margószélesség (Nyomozati szak)

  • 2000. augusztus 31.

Egotrip

Rovatunk új szerzője jogvédő aktivista, a Habeas Corpus Munkacsoport tagja.
Rovatunk új szerzője jogvédő aktivista, a Habeas Corpus Munkacsoport tagja.

Nyomozati szak

Néhány hete voltam életem első rendőrségi kihallgatásán. Tanúként idéztek meg egy bűnügyben. Mondjon el mindent, amit az üggyel kapcsolatban tud! - fűzte be a papírt az írógépbe a nyomozó, mire annak leszögezésével kezdtem, sosem jártam a faluban, ahol a vitatott bűncselekmények történtek, így azoknak szem- vagy fültanúja nem lehettem. Annál is kevésbé, mivel a falu nevét csak hónapokkal az események után hallottam. A nyomozást vezető századosnő rögtön jegyzőkönyvbe gépelte e szavaimat, meg sem lepődött, talán örült is nekik. Mindent, amit az ügyről tudok, folytattam, a sértettek édesanyjától hallottam, aki maga sem volt közvetlen tanúja az erőszakcselekményeknek, és akit egyébként önök már háromszor kihallgattak. Alig mondhatok bármi újat az ő vallomásaihoz képest, s semmi olyannal nem szolgálhatok, amit ő ne tudna nálam jobban.

Katt-katt-katt, készült tovább a jegyzőkönyv, mondtam négy órán át a jobbára másodkézből való értesüléseimet a megyei rendőrkapitányságon, szabadkozva, amiért gyakorta csak ismételni tudom az anya elmondását, s hogy ezzel mindössze azt támaszthatom alá, nekem is ugyanazt mondta, mint a rendőrségnek.

Ne gondold, Olvasó, hogy fontoskodásból hallgattattam ki magam. A sértett gyermekek anyja javasolta beidéztetésemet, kétségbeesésében. Márpedig az anya gyakorta kerül kétségek közé. A Habeas Corpus Munkacsoport jogsegélyszolgálatához, ahol dolgozom, azzal a kérdéssel telefonált először, mi lesz a folytatás, ha a rendőrség a nyomozás első hatvan napjában nem tett semmit.

Ugyanis óvodáskorú kislánya és fia ellen a gyermekek apja láthatás idején felnőtt fivéreivel és rokon iskoláskorú fiúkkal közösen változatos erőszakos bűncselekményeket követett el. A gyerekek lelkét sem kímélő bántalmazás az apánál töltött láthatási idő szerves részévé vált. Az apa az egész család "kinyírásával" fenyegette meg a piciket arra az esetre, ha beszélnének anyjuknak, de amikor a kislány nemi szervén az anya sebet észlelt, már nem bírták tovább a hallgatást.

Felsorolom a rendőrség által jegyzőkönyvbe vett állítások egy töredékét. A négyéves kislányt rendszeresen meztelenre vetkőztették. A kisfiút húga kínzásakor kizárták. A kislány nemi szervét rugdosták, mindkét gyermek fenekébe seprűnyelet dugtak. Az apa e borzalmakon jókat nevetett. A kislányt többen lefogták, meztelenül a hóra teperték, lábait szétfeszítették. Nem írom tovább, hátborzongatóbb, mint gondolnád, Olvasó. Mindenesetre a kislányon nőgyógyászati műtétet kellett végezni.

A nyomozó egyre csak gépelte, amit diktáltam neki. A jogsegélyünk ügyfele, az anya, azt is elmondta nekünk, hogy a nőgyógyászt hónapokon át hiába kérlelte, ugyan írja már le, mit tapasztalt a kislányon, miért volt szükség a műtétre. Az orvos nemigen akarta leírni, mit látott, "egy hét gondolkodási időt kért", de nem írt. Nagyon együtt érez, de azt javasolja az anyának, törekedjen volt férjével "megegyezésre". Az orvos a műtét előtt heteken keresztül a puszta kezével olyasfajta terápiát próbált alkalmazni, amelynek során a kislány borzasztóan sírt, s nemi szerve újból és újból vérezni kezdett. Az anya azon megjegyzésére, hogy a kislány lábai 180 fokos szögben szétnyílnak, a nőgyógyász csak annyit felelt, "látom". Ezt sem rögzítette írásban, viszont az anya ez irányú újabb sürgetését, hónapok s a tünetek múltával, azzal hárította el, vigyék a kislányt más orvoshoz. Egy polgári peres tárgyaláson a doktor azt közölte, a kislány sérülésének oka a hormonokban lehet, nem a kínzásban és erőszakban.

- Ez meg hogy jön ide?! - rivallt rám ekkor a rendőr századosnő. - Miért beszél ennyit arról, hogy a nőgyógyász nem is orvos, hanem egy hülye?

- Nem ezt mondtam.

- Magyarázza meg, miért kéne ezt jegyzőkönyvbe venni!

- Tervezem is, hogy megmagyarázzam, nemsoká odaérek, tessék folytatni a jegyzőkönyvírást!

- Nem írom, amíg szóban ki nem fejti, miért tartozik ez maga szerint az ügyhöz. Ha nem tetszik magának az orvos eljárása, jelentse föl! De egyelőre az apa által elkövetett kiskorú veszélyeztetése ügyében folytatok nyomozást, nem pedig az orvos mulasztásai tárgyában. Az egy másik ügy lenne, aminek ehhez semmi köze.

- De van köze, ki is fejtem, tessék gépelni.

- Nem, előbb szóban mondja meg.

- De hát úgyis le kell írnia, minek mondjam el kétszer is? Ha meg nem írja le, hazamegyek, estére leírom én, s feladom önöknek postán.

- Ha nem felel, abbahagyom!

- A kislányt ért erőszak következményeit a hatóságok a nőgyógyász működése és vallomásai alapján próbálják megítélni. Ha jól tudom, önök is kihallgatták az orvost arra nézve, milyennek tapasztalta a lány állapotát.

- Ezt nem árulhatom el. De mi köze a következmények orvoslásának ahhoz, hogy történt-e bűntett?

- Ha nem történt volna, nem lett volna mit orvosolni, ezért kérdés, mit is kellett valójában kezelni. Az orvos viselkedése azért érdekes az erőszak miatti nyomozásban, mert a mondott körülmények arra utalnak, hogy a nőgyógyász a kislány állapotát próbálta elhallgatni, figyelmen kívül hagyni, úgy tenni, mintha kisebb volna.

- Álljon meg! Hamis tanúzással vádolja a doktort!

- Nem vádolom, hisz azt sem tudom, hogy tanúskodott-e önöknek. Az általam nem ismert tanúvallomásról nem állítom, hogy hamis volna. Pusztán azt javaslom a rendőrség figyelmébe, gondolkozzanak a nőgyógyásznak az üggyel kapcsolatos mulasztásain, s hogy ezért nem kellene-e a nőgyógyász vallomását más forrásból ellenőrizni.

- Á, értem - felelte a nyomozó, és folytatta a jegyzőkönyvvezetést.

Ha bebizonyosodnak, mindenki teljes erővel el fogja ítélni az apa és fivérei bűntetteit. Amíg nem bizonyosodnak be, szinte mindenki teljes erővel azon lesz, a rémségekre ne derülhessen fény. A büntetőügy, azt hiszem, nem kerül bíróság elé. Bizonyíték hiányában le fogják zárni a nyomozást. A polgári perben viszont jogerőre emelik az apa jelenleg is meglévő láthatási jogát.

Egy jogállamban nem illik előre megjósolni jogi eljárások végeredményét, és illik bízni a hatóság döntésében, tudom. Csak lenne ebben az ügyben akár egyetlen hatósági személy is, aki legalább a hozzáállásával jelezné, érzi döntései súlyát, aki elgondolkodik, mi van, ha a gyerekek igazat mondanak.

Még valami. A gyerekek által fél éve megnevezett hét elkövető közül az apán kívül még nem hallgattak ki senkit sem.

Apa pedig csak egy van.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.