Egotrip

A kérdés az, hogy esznek-e húst a késfogúak azután is, hogy felvilágosítottuk őket arról, hogy ölni nem szép dolog.

Most látom rémülten, a rovat címe, hol az ego bár tombolhat - publicisztika. Nosza, ha publit, legalább ne olyat, mint pár (száz) politológus pubi és puli, ha lehet. Téma az utcán, plakátokon, un-tat-ta. Akkor ego ergo arról, miért nem, én. Szégyellem is magam, mint rendesen. Bűnbánó soraim a vég(rész)eredmény, valamint ismerőseim tudta nélkül írom, ne befolyásoljon. Én se, senkit. Isten, engem, úgyse, éljen. Most már mindez érdek-telen. Éppen, ezért. Csak nehogy az utolsó pillanatban kitörjön rajtam a szurkolóbetegség: megfogadtam, soha többet, be nem teszem a lábam, a Góóóól!!!!-t se nézem meg, aztán rohanok a meccsre. Maradok nyugton, derűsen nézem a méltóságteljes vonulást, megint kimaradok valamiből, nézek százezer szavazót, hogy´ gombolyítja sorsom fonalát. Macskaegér, játszok magamban, míg vélem is. Nyári nap, pacáznak a szép rendőrsipkák. Hej, ha én is, beh jó lenne, fiam a nyakamban (elmegy az anyjával, kötelességét tudja bezzeg), nézek utánuk, hallgatom az ünnepélyes, lassú déli harangszót, kampánycsönd a gangon is, csak jó ebédhez hallik. Megkavarom a krumplit, mondták. Azt is, kire szavazzak, kiterítenek úgyis. Akkor meg miért ne. Hadd legyek hát zsebdemagóg.

Kádár János 1981. június 22-én saját kérésére fogadta Valerij Muszatov elvtársat, a budapesti szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivőjét. Muszatov elvtárs tájékoztatást adott arról, hogy Stanislaw Kania et., az éppen szétesőben és rettentő nagy slamasztikában lévő Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára egy nappal korábban telefonon felhívta Leonyid Brezsnyev elvtársat. A mondott et. épp jól megérdemelt pihenését töltötte a Krímben. A beszélgetés apropóját az adta, hogy éppen befejeződött a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa, amelyen az állampárt megpróbálta rendezni sorait a lassan tízmilliós Szolidaritás szakszervezettel szemben. A kongresszus előtt még fennállt a veszélye annak, hogy Kaniát nem választják újra, mert túlságosan puhány a szocialista Lengyelország ellenségeivel szemben. Kaniát végül ismételten megválasztották, de mivel valóban nem akarta erőszakkal megoldani a válságot, 1981 októberében megköszönték addigi fáradozásait. Helyére a vaskezű Wojciech Jaruzelski tábornok került, aki két hónappal később, december 13-án bevezette a hadiállapotot.

Hárman ülünk a kocsmában, mi, öreg punkok, és a változatosság kedvéért magunkról beszélgetünk. Nekem évek óta ez a kedvenc témám, tökéletesen otthon vagyok benne, csak egészen ritkán tud megfogni egy-egy jól értesült ismerős. Habozás nélkül állíthatom, hogy ebben a témában jelenleg én vagyok a legfelkészültebb a világon, még azokról az - érthető okokból kimaradt - éjféli órákról is összeszedek minden információt, amelyekről látszólag mások többet tudnak, mint én, reggel jegyzetfüzettel a kezemben körbetelefonálom az embereket:

A Déli Hírlap rendszeres olvasója joggal gondolhatta, hogy Borsod megye felnőtt lakossága a fülledt hetvenes éveket végigszórakozta.

Az újságolvasó állampolgár sok mindent nem ért. Például hogy miért most kell gyorsan nyugdíjakat visszamenőlegesen emelni, miért most kell gyorsan pedagógusi béremelést ígérni, karitatív szerencsejátékot létrehozni, a legszegényebbek közműtartozásáról, az állami gondozottak első nőhöz jutásáról szakértői csoportot dolgoztatni? Jó, az újságolvasó állampolgár persze érti, hogy kampány van, de hogy ilyen primkón? Aztán meg aztat olvassa az állampolgár, hogy a Fidesz - MPP frakcióvezetője hiába kérte a Magyar Nemzeti Bankot, kaphassa meg netán ő is a Fidesz gazdasági programjának szakértői elemzését, Surányi György MNB-elnök ettől elzárkózott.

Tizennyolc éves kis barátnőm (aki [sajnos] annyira fiktív, amennyire csak emberileg lehetséges) fel szeretne vételizni valamely (kevésbé fiktív) egyetem jogi karára, de éppen a katolikus egyetemtől (cseppet sem fiktív) kicsit elment a kedve. Nem eléggé hívő, szegénykém.

Magadra maradnál. Az utolsó tíz biztonságos pillanat, egy kis haladék, mondjuk kovácsoltvas ajtók emeletenként, cirádák árnyéka, kitekintés a lépcsőházra, végső simítások, ha van tükör, és miért ne volna. Jobb liftekben van tükör. Majdnem olyan jó, mint otthon a fürdőszobában (mosdó, árnyékszék, klotyó, ahogy tetszik). Vagy a női WC-ben, persze csak ha van ajtaja és fala, olyan földig érő, plafonig érő: nem olyan, ahol ellenőrizhető kívülről vagy a szomszéd fülkéből a lábak száma és állása, a cipő típusa, ára, feltehető származási helye és így tovább.

Talán ha 1952-ben - tehát amikor még az uralmon lévők szája íze szerint ihletődtem meg - nem huszonegy éves lettem volna, hanem tíz évvel idősebb, akkor nem József Attila-díjjal jutalmazzák Rákosi-versemet ("Vezess Apánk!"), hanem Kossuth-díjjal, és akkor nem írom meg ezt a cikket. Elfogadnám most boldogan magam is, havi nyolcvanezerért meg mellékjuttatásokért, a digitális öröklétet, és imámba foglalnám a kulturális kormányzatot.

Kétszer kettő néha öt. Mostanában így van ez valahogy az amerikai részvényárakkal, amelyek az általános hosszon túlmenően meg-meglódulnak aszerint, hogy éppen mely cégek összeolvadását jelentik be, vagy éppenséggel csak pletykálnak róla. (Ebből a szempontból a legkevésbé hiteles pletykaforrás a Wall Street Journal Heard on the Street, vagyis az Utcán hallottuk rovata, utalva ezzel a tőzsdének otthont adó Wall utcára.) Normális esetben A cég annyit ér, mint A cég, és B cég is annyit, mint B cég, így a két cég együttes értéke A+B, nem pedig ennek valamilyen perverz spekuláció által hajtva egynél nagyobb szorzóval számított szorzata. Ha a két cég együttes értéke A+B, akkor viszont a részvényesek részvényeinek értéke nem változhat pusztán az összeolvadás vagy felvásárlás hírére, csak akkor, ha a tranzakció az egyik részvényesi csoport javára és a másik terhére vagyontranszfert hajt végre, vagyis az egyik zsebéből kiveszi és a másikéba átteszi a pénzt. Ekkor az egyik cégnek az árfolyama leesik, a másiké viszont felmegy. Klasszikus eseben a felvásárló cég részvényeinek ára lemegy, és a célponté felmegy. Ennek logikája egyszerű: a felvásárló cég felvásárlással kapcsolatos finanszírozási, átszervezési költségei miatt, és mivel a menedzsment ideje egy részének az alaptevékenységtől a két cég konszolidációjára történő áthelyezése jövedelemkieséshez vezethet, a részvények értéke rövid távon csökken, miközben a hosszú távú előnyök (szinergiák, költséghatékonyság, piaci részesedés növelése s a többi) nehezen számszerűsíthetők a bejelentés után rögtön. A felvásárolandó cég részvényeinek ára viszont emelkedik, hiszen a fenti költségek nem jelentkeznek, viszont a felvásárlás során a felvásárló cég a piaci ár felett prémiumot fizet az eladó részvényeseknek.

Hazánkban választások közelednek. Kötelességem, hogy híveimet és jó akaratú honfitársaimat a Magyarország jövőjét meghatározó döntésükben segítsem.

A három férfi szemmel láthatóan elégedett. Ott vannak minden utcasarkon, elegánsak, magasak, sikeresek, még némi mosoly is bujkál ott, ahol a hatalomba kerülés előtt a szájszöglet volt. Még sok a tennivalójuk, de jó úton járnak. Tartják a jó irányt.

Bal kezemben piros tojás, jobb kezemben mobilfon - aztán megszakad a vonal, csak a foglalt jelzés. Várom, de nem hív vissza, teregetni kezdek: nedves vásznat a száraz vasra, mintha minden rendben lenne, térdnél kettészakadt farmernadrág, hónaljnál elrepedt póló.

A Debrecenből menekülő -ha érthető okból lemond a Nyíregyháza-Záhony-irány csábításáról, valamint a déli útvonal Mikepércs és Derecske által fémjelzett fenyegető lehetőségéről, amelyhez, ha eljut addig, Zsáka, Furta és Csökmő kínál távlatot - két érdemi módját választhatja a kitörésnek, bár túl sok jóval egyik sem kecsegteti. Vagy a pusztának megy, mert szeme előtt Budapest tornyos képe lebeg, vagy a szívére hallgatva Miskolc felé tapogat. A választás mindkét esetben tájjellegű tünetekkel jár hamarost: megbambulás, agyi tompaság, érzékcsalódások, kóros önbizalomhiány, súlyos depresszió, esetenként halál. Pest felé futva meg, a látóképi csárdánál jön a sokkos felismerés: nem a Dunát, de akár csak Poroszlót elérni - teljességgel reménytelen. Hogy legyőzi a végtelen kilátásban rejlő kilátástalanság; az a perspektíva, amikor mindent látsz, de nincsen semmi sem, hogy a kiváló Petőfi síkvidékben súlyosan tévedett. A másik esetben Józsáig még eljut valahogy, de ha nem elég gyors, a szétfolyó Böszörmény tárt karokkal szippantja be, megtapad autója az útra felhordott sár cuppanó sarában. Véve az akadályt, némi rehabilitációs szundítás után Görbeházán találja magát: ott, hol az út mellé egy szakács van kitéve fából; olyan farostlemez-ember, kiterjedése nincs, csak magassága, kezében bogrács, arcán szörnyű bájvigyor -invitál befele, Görbe az egy vendéglátós hely.