Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1998/15. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bal kezemben piros tojás, jobb kezemben mobilfon - aztán megszakad a vonal, csak a foglalt jelzés. Várom, de nem hív vissza, teregetni kezdek: nedves vásznat a száraz vasra, mintha minden rendben lenne, térdnél kettészakadt farmernadrág, hónaljnál elrepedt póló.

Már a liftben elkezdi, hiába próbálom csendesíteni, csak mondja, csak sorolja végig, már a kilencediknél tart, elhangzik a Gonosz összes neve, megnevezve, tehát megidézve, tehát legyőzve. Nem szólalok meg. Ha kimondom a tizedik nevet, testet ölt. Úgy teszek, mintha, pedig dehogy, vastagon és véglegesen pereg lefelé torkomon a gyűlölet. Igen, mondja, igen, és az időmre gondol, pedig nem is segítettem neki, nem is én löktem abba a csapdába, ahonnan, ahová, amiben.

Rágd le a lábad, edd meg a szád, hozom az új ruhád, menj végig a szőnyegen a falig, igen, úgy viseled, mint akire szabták, jó, most fordulj meg, leveszem, ide teszem a földre, kifordítom, veszek neked másikat.

Erzsi megállítja a videót, és a konyhába megy, áll a kép, középen remeg egy vastag fényes csík. Jávor Pál arca olyan, mint egy megkezdett kenyér.

A konyhában sonkaszag, hatodik órája fő, babérlevél, fokhagyma, három szem bors. Erzsi elzárja a gázt, villát vesz elő, kiemeli a lábosból a megpuhult tréflit és a tányérra teszi. Apránként lereszelt torma, széthasadt retkek és kékre főtt sárgájú tojás.

Figyelem, ahogy bejön a szobába és kézbe veszi a távkapcsolót, figyelem egy darabig, aztán izzadt tenyerem a falvédőbe törlöm, és hagyom, hogy felemelkedjen az ágy.

Jávor Pál feléled, befejezi előző mozdulatát, ráfordul a feladatra, és egy nyúlhoz beszél, de olyan gyönyörű hangon, olyan férfiasan, hogy attól mindenki, de tényleg. A nyúl meghal, a madarak kirepülnek, hosszan és üresen visszhangzik a lövés, az istállóban feltűrt ingujjú nő nézi rémülten a penészes szénában hancúrozó költőt. Bejön egy új szereplő, a történet végén teljesen indokolatlanul és. Indulni kell, szamovár.

Erzsi alszik, kikapcsolom.

publikálva
1998/15. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk