Az újságolvasó állampolgár sok mindent nem ért. Például hogy miért most kell gyorsan nyugdíjakat visszamenőlegesen emelni, miért most kell gyorsan pedagógusi béremelést ígérni, karitatív szerencsejátékot létrehozni, a legszegényebbek közműtartozásáról, az állami gondozottak első nőhöz jutásáról szakértői csoportot dolgoztatni? Jó, az újságolvasó állampolgár persze érti, hogy kampány van, de hogy ilyen primkón? Aztán meg aztat olvassa az állampolgár, hogy a Fidesz - MPP frakcióvezetője hiába kérte a Magyar Nemzeti Bankot, kaphassa meg netán ő is a Fidesz gazdasági programjának szakértői elemzését, Surányi György MNB-elnök ettől elzárkózott.
Talán ez az a pont, ahol az újságolvasó állampolgár szájában megáll a ropi. Nem nézhetem meg azt az elemzést, amit az én pártprogramomról külső szakértők készítettek? Hát hol a pitliben élünk?
Ezek szerint olyan országban élünk, hogy államtitkot sértek, ha pártprogramot készítek - azaz a programot még elkészíthetem, de hogy annak milyen gazdasági-társadalmi konzekvenciái vannak, az már nem nyilvános, az már nem tartozik rám. Csak a megrendelőre. Adott esetben a Magyar Köztársaság miniszterelnökére, ellenzéki pártprogramok szorgos olvasójára, elemeztetőjére.
A Magyar Köztársaság miniszterelnöke olyannyira megkapta az MNB-tanulmányt, hogy a négy pártvezető közgázbeli szereplésén már idézett is belőle; leginkább arra volt kíváncsi, hogy mekkora növekedést feltételez, és mekkora deficitet okozna a Fidesz szociális ígérethalmaza. Egyébként elég sokat, a jegybank szerint. A Pokorninak meg azt üzente a Surányi, illetve azt "ajánlotta fel" (nagylelkűség 1), hogy "a dolgozószobájában átnézheti" (nagylelkűség 2) az anyagot. Tehát nem ám, hogy megküldi neki is, nem, betekinthet, azt is csak kutyafuttában, na siessünk, Zolikám, mit piszmogsz már egy órája a programotokkal, az isten áldjon meg, mindjárt tárgyalásom van, lapozz már gyorsabban.
A legiszonyúbb még csak nem is az, hogy a köztársaság miniszterelnöke mintegy sajátjának tekinti az országot, és így a független jegybank elnökét és szakértőit, akiket ő, egy kampányoló pártelnök, bármikor maszekolásra kérhet. Ez nem rossz jel, ezek szerint én is bármikor lízingelhetem a szabadidejében géemkázó Surányit, figyelj Gyuri, egy gyors monetáris prognózist, mégpedig anarcho-liberális szemszögből, ha volnál oly drága. A fő baj az - és ez igazán jellemző a köztársaság miniszterelnökére -, hogy őt a Fidesz osztogatásának csak a matematikai paraméterei, technikai megvalósíthatósága érdekli, eszébe nem jutna megkérdőjelezni, hogy aki ekkora adó- és járulékcsökkentést ígér, és még a Liberális Internacionálénak is a tagja, az miért akar egyáltalán szociálisan osztogatni?
Horn természetesen soha nem tenne ilyet. Neki az egész zsdabiláció is csak arra kellett, hogy a következő ciklusban végre Mátyás király lehessen. Egy hallgatói kérdésre egyébként Pokorni a Közgázon elismerte, hogy a Fidesz bizony valahol szocdem programot képvisel (ideológia: a "társadalmi mobilitás" előmozdítása; ennyit a konzervatív társadalomképről), úgyhogy a Ki A Haza Legnagyobb Szocdemje vetélkedő első és második helyezettje között igen szoros verseny várható. A liberálisok meg abba az érdekes helyzetbe kerültek, hogy ha komolyan akarják őket venni, alig ígérhetnek adócsökkentést, holott ez abszolút az ő domainjük lenne, ráadásul bizonyíthatnák, hogy megbíznak az állam polgáraiban.
Hiába. A "nincs ígéret"-re egyelőre nincs kereslet. A second hand szociáldemokrácia győzni fog, posztkomcsi vagy nemzeti mezben. Az állam leépítése egyelőre érdeklődés hiányában elmarad.
